Az épület mögött egy kicsiny istálló, mi egy virágzó rétre nyílik, és a sziklák természetes formája miatt csak egy oldalról húztak elé kerítést, nem mintha a réten legelésző izmos, alacsony fekete lónak akárcsak egy pillanatra is megfordulna a fejében, hogy elinduljon, s világot lásson.
Maga a ház, vagy ahogy a bretonok és az északiak találóan a szerkezet szóval illetik, egy jarl tulajdona is lehetne, sőt egynéhány vezető meg is irigyelné a két szintes, kívülről is kellően tágasnak tűnő építményt. Ablakain rácsok, mi szokatlan dolog, minden esetre akár egy erőd, tán még egy ostromnak is ellenállna, ha a környéken kószáló, a kereskedők és egyszerű utazók pénzére és életére törő banditák megtámadnák.
Az épülettől balra egy vízesés, és még egynéhány forrás, ami kristálytiszta, jéghideg vízzel látja el a pihenni betérő utazókat, és az őket kiszolgáló fogadóst s családját.
A vízesés mellett elkerített veteményes, és a háziúr jószágai, mik biztosítják az élelmet, miből, ha az istenek is úgy akarják, bőséges étkeket gyakran kell majd készítenie az idősnek éppenséggel nem mondható korcsmárosnak, ki kevély pocakot eresztett, tán még büszke is rá!
De hogy került ide egy efféle épület, gazdájával együtt? Ráadásul ide, egy breton? Ennek bizony cifra a története, amit a legtöbb új vendég szíves örömest meghallgat, főleg ha napok óta egy élő lélekkel sem találkozott bolyongásai közben.
Sodrásd ugyan nincs messze, de a hágókon átvezető utak iszonyat veszélyesek tudnak lenni, főleg télen, ha szakad a hó, és jéggé dermed minden. Ez persze kapóra jön a fogadósnak, hisz vendégei ítéletidőkor pár nappal kénytelenek tovább maradni, kivéve az északiakat, nekik meg úgysem számít, ha hazájukba akarnak jutni, el is jutnak, nagy többségük épen és egészségesen.
Hiába a közeli település, mégsem jár be szívesen a breton fogadós, hisz tudvalevő, Sodrásdban sok az enyves kéz. Mara kegyeit viszont nem árt néha napján keresni, no meg hát az építkezéshez is rengeteg mindenre volt szükség, így vendéglátónk idejének nagy részét az északiak legközelebbi közösségében töltötte. Most éppen kifüggeszti cégérét, remek iparos munkát, a sodrásdi fémművesek ragyogó portékáját. Elégedetten lép hátra, büszkén vigyorog magában, csípőre tett kézzel.
Odabent feleséges és gyermekei tapsolnak, s egy fáradt északi is jobb kedvre derül, hisz végre megnyitott, mit megnyitott, egyenest a földből nőtt ki eme remek italok tárnája, míg nem járt erre. Éppen a legjobbkor tömheti meg gyomrát, guríthatja le a jobbnál jobb, messzi vidékekről származó italokat - a rémesen rossz birodalmi, vagy épp macskanép által főzött löttyök kivételével természetesen - ha már az északra vezető ösvényt egy szűk hágónál elzárta a hegyomlás.
~¤~~¤~
RPG kocsma, a lazító: ahová is betérhet a fáradt vándor, megoszthatja a kocsmárossal, s az éppen ott tartózkodó vendégekkel gondját-baját, legutóbbi kalandjait.Talán az is kiderül, hogy hívják a fogadóst s családját, hogyan kerültek oda, valamint miért nem kedveli a tulajdonos a becsvá... őőő büszke birodalmi népet.
Így elsőre ennyi. Lényeg a helyesírás, és az irodalmi igényesség, tessék bátran elereszteni a fantáziátokat, jöhetnek novellák, versek, egyebek!
