Jorunn, a skald király

Lanthangú Helgreir, Széltető bárdjának tollából

2E 546-ban született Lánghajú Mabjaarn királynő gyermekeként, Jorunn herceg annak tudatában nőtt fel, hogy nővére, Nurnhilde a trón várományosa. Kiváló képességű énekes tehetségként, egy olyan társadalomban, amely csodálja az emberi hangot, Jorunn A Skald Mendékében tanult az Isten szigeten, Riftenen kívül. Ott a Keleti Királyságból érkezett legelismertebb bárdok minden lehetséges tudást átadtak neki.

Jorunn a fiatalságát leginkább művészi és filozófiai elfoglaltságokkal töltötte, sok művésznek, kézművesnek és színésznek táptalajt teremtve egész Kelet-Égkoszorúban, sőt még tovább is. Járt Mournholdban, Viharvárban, Sutchban, Elinhirben, sőt azt beszélik, hogy álruhában még felkereste Magányvárát is, Nyugat-Égkoszorú fővárosát. Bár állította, hogy nem érdekli sem a politika, sem pedig az uralkodás ügyei, természetes vezetői képességei azonnal az alkotóközösség nemhivatalos vezetőjévé tették, bármerre is járt. Bár kevés hivatalos oktatást kapott a fegyver- és hadviselés mesterségéről, tamrieli utazásai mindig is veszélyes elfoglaltságot jelentettek számára. Ezek pedig megtanították kevéssé hagyományos módon leküzdeni a bajt.

Jorunn Riftenben volt, amikor Dir-Kamal akavirijei rajtaütöttek Égkoszorú északkeleti partjain 2E 572-ben. Jorunn és a hozzá legközelebb álló bajtársak, a „Bárdok Bandája” feljutottak Széltetőig, ahol láthatták, ahogy az akavirik betörik annak kapuját.

A korábban már sokszor tapasztalt utcaharc közepébe vetette magát, de nem tudta megakadályozni a város elestét, illetve Mabjaarn királynő és Nurnhilde hercegnő lemészárlását, akik mindketten a városban harcoltak.

Sebesülten és kimerülten, Jorunnak alig sikerült élve elmenekülnie Széltetőről. Először érezvén a felelősséget királyi mivolta miatt, úgy döntött, hogy a Szürkeszakállúak segítségét kéri, így gyorsan és csendben eljutott Magas-Hrothgarra. Fel nem fedett okok miatt a Szürkeszakállúak egy hőst idéztek meg Sovngarde-ból, Wulfharth-ot, a hamukirályt, hogy Jorunn oldalán harcoljon.

Ketten együtt összegyűjtötték Égkoszorú északijait Riftből és Keletvég külső vidékeiről, majd velük megerősítették Riftent. Dir-Kamal, aki Széltetőtől délre indult el, látta, hogy Riftent a bosszútól vezérelt északiak védik, Wulfhart jelenlététől fűtve, akik csak az alkalomra várnak. Ezért úgy döntött, hogy kikerüli a várost, és tovább menetelt Mournhold felé, miközben úgy hitte, hogy az északiak boldogok lesznek őt elmenni látni.

Ez a döntés végzetesnek bizonyult. Jorunn és Wulfharth serege üldözőbe vette az akaviri erőt. Először lépett északi sereg Morrowind területére a Vörös-hegyi csata óta. Az akaviriakat Kőzuhatagnál sikerült utolérniük és az Almalexia által vezetett dunmer légió közé szorítani, de a hatalmas harc döntetlenre állt – egészen addig, amíg egy argóniai falanx meglepetésszerű támadásával nem sikerült fölénybe kerülniük. Az akaviri sorok megtörtek, a tengerbe szorították őket, ahol ezrével fulladtak a vízbe.

A Hamukirály, miután céljait elérte, visszatért Sovngardba. Három héttel később pedig Jorunn skald királyt nagykirállyá koronázták a Királyok Palotája tróntermében, Széltetőn.