Ígéretemhez híven újabb könyvajánlóval leplek meg benneteket. A Bethesda Softworks 2010-ben adta ki első Elder Scrolls regényét, mely az Egyesült Államokban méltán népszerű fantasy és sci-fi író, Greg Keyes tollából származik. A The Infernal City számomra meglepetés volt, nem számítottam rá, hogy többet kapok egy szabvány fantasy klisékre épített regénynél, de már maga Tamriel olyan bőséges és mély világképet adott a szerzőnek, hogy nehéz lett volna elrontania. Az Elder Scrolls-ról papíron, regényformában olvasni pedig hatalmas élmény egy olyan öreg Morrowind kalandornak, mint nekem.

A 2011-ben megjelent Lord of Souls-ban sem kellett csalódnom. Sőt, a második regényben még mélyebben veszünk el Tamriel és Oblivion világában, még több karakter életútját és vívódásait követhetjük figyelemmel, s még több legenda és történelmi háttér kerül a felszínre. Tanúi lehetünk, hogyan szórakoznak a daedra hercegek a hétköznapi halandókkal, hogyan válik kiszolgáltatottá a dunmer faj Vivec és Nerevarine távozása után, s hogyan lesz Solstheim a végső menedékük. Bepillantást nyerünk a császári udvar titkos játszmáiba, s láthatjuk miként dolgozik egy elit ügynök a Penitus Oculatus kötelékében. Egy ork légiós nő bőrébe bújva végigjárjuk a Birodalom határvidékeit a lebegő város, Umbriel élőhalott hordái elől menekülve, akik Cheydinhalt sem kímélik pusztító masírozásuk során.

Greg Keyes alaposan megkavarta a kártyákat. Összeesküvések, titkos szövetségek daedra hercegekkel, szerelem, féltékenység, s az a tipikus „dunmeres”  fatalizmus is helyet kap a regényben. S mindez Umbriel, a lebegő város köré csoportosul. Ki gondolta volna, hogy egy égen lebegő borzalom ennyire szoros köteléket alkot a földi halandók bűneivel.

A karakterek és jellemfejlődések a Lord of Souls-ban lényegesen nagyobb teret kapnak. Az önmagát hősnek gondoló ifjú herceg, a császári trón örököse Attrebus, folyamatosan tanul a sokat látott és tapasztalt sötételf mágustól Sultól, aki tucatnyi gyengeségére világít rá utazásaik során.  Változnak és fejlődnek a karakterek, ahogy a szelíd és hóbortos breton lányból, Annaigból is egészen más ember lesz a próbák során, mely elé Umbriel állítja a regény folyamán.

A Lord of Souls rendkívül izgalmas, nehezen tudtam letenni, hiszen Greg Keyes szándékosan úgy illesztette egymásba a fejezeteket, hogy mindig maradjon nyitott kérdés bennünk. Ritka, hogy egy sorozat második része felülmúlja az elsőt, de az Elder Scrolls regények esetében ez így történt. Persze, ez a kötet a befejező rész, de a közel 400 oldal alatt egyszer sem éreztem erőltetettnek, unalmasnak meg pláne nem. Bár Umbriel szürrealisztikus környezete néha talán lefárasztja az embert, de a benne rejlő titkok, melyeket Annaig és argóniai barátja Mere-Glim megfejtenek és a felszínre hoznak, mégis ott tartanak bennünket.

Élvezet volt olvasni, hiszen a játékok tekintetében bőven találunk utalásokat a Morrowindre, az Oblivionra de még az akkor meg sem jelent Skyrimra is. Így minden Elder Scrolls rajongónak nyugodt szívvel ajánlom. Greg Keyes szerződése a széria második kötetével lejárt a Bethesdánál, s a Lord of Souls-ban valóban a történet végére érünk, azért az író hagyott pár elkötetlen szálat amelyet érdemes lenne továbbfűznie. Én reménykedem benne, hogy ezzel a két könyvvel nem ért véget az Elder Scrolls regénysorozat.