A nemsokára elrajtoló E3-on, június 8-án a Bethesda minden bizonnyal rengeteg új részletet fog leleplezni a Skyrimről. Addig is egy interjút olvashattok Todd Howarddal az Officail XBox Magazine jóvoltából, melyben beszél a mind sorozat legújabb részéről, mind pedig a Morrowindről, és persze, mindarról is, amik köztük történtek.

Vajon mi lehet az, ami ilyen hosszan tartó varázst ad az Elder Scrolls sorozatnak? Mi különbözteti meg más fantasy univerzumoktól?

Úgy gondolom, több ilyen dolog van. Minden játékot úgy tekintünk, mint különálló egészet. Nem feltétlenül kezeljük sorozatként, vagy egymás folytatásaiként. Mindegyik önmagában is megállja a helyét önálló játékként. Egyszerűen csak megpróbáljuk elkészíteni a legjobb Elder Scrolls játékot, amire az adott pillanatban képesek vagyunk. Minden egyes alkalommal ugyanaz a célunk, de idővel változnak a játékok, változik a saját ízlésünk és változik a rajongóink ízlése is.

Minden egyes alkalommal újrakezdjük az alapoktól, és mindig nagyobbak az elvárásaink. Nem félünk új dolgokat kipróbálni. Ezek közül némelyik sikeres lesz, némelyik nem, de összességében elkerültük az olyan folytatások sorozatgyártását, amik nem érződnek egyedinek és különlegesnek. Mindig is nagy rajongója voltam az Ultima játékoknak, és máig is inspirál az a fejlődés, ahogyan az Ultima 3-tól az Ultima 7-ig eljutottak.

Ami azt illeti, hogy miben különbözik más fantasy univerzumoktól – annyiféle van belőlük, hogy ezt nehéz megmondani. Minden egyes fantasy világnak vannak egyedi vonásai és olyanok, amik hasonlítanak az őt megelőzőkre. Amit mi próbálunk tenni, hogy úgy kezeljük, mint egy valóban létező helyet. Mint egy olyan dolgot, ami megtörtént valamilyen alternatív történelemben. Ezért azon felül, hogy a fantázia szüleménye, amikor valamelyik játékkal játszol, teljesen hitelesnek, szinte történelminek tűnik az egész.

Melyik a kedvenc TES játékod? Mindig a legújabb, vagy van egy olyan, amit mindegyiknél jobban szeretsz?

Többnyire az a játék, amit épp befejeztünk, úgyhogy lehet az a válaszom, hogy a Fallout 3? Ha nem, akkor azt mondanám, hogy az Oblivion. Azt megelőzően pedig a Morrowind, és így tovább visszafelé. Mindegyikből nagyon könnyen tudnék hibákat említeni, de összességében azt hiszem, minden játékban több problémát sikerül megoldanunk, mint ahány újat létrehozunk.

Az évek során az Elder Scrolls sorozatnak volt néhány mellékhajtása. Szeretnéd-e valaha is a TES univerzumát egy más beállításban ábrázolni, vagy úgy véled, hogy ha nem egy nagyszabású RPG-ről van szó, az már nem is lehet igazi Elder Scrolls játék?

Többféle véleményem van ezzel kapcsolatban, attól függően, hogy épp melyik nap teszed fel a kérdést. Ma éppen úgy érzem, nem lenne igazán Elder Scolls, ha nem egy gigantikus játék volna, ahol oda megyek, ahová akarok, az lehetek, aki akarok, és azt tehetem, amit akarok. De ez az elképzelés nagyon különböző alakokat ölthet az adott platformtól, évtől és sok minden egyébtől függően.

Mit tartasz egy Elder Scrolls játék legfontosabb elemeinek?

Az lehessek, aki akarok, oda mehessek, ahová akarok, azt tehessem, amit akarok. Fontos, hogy táplálja azt a belső örömöt, hogy valaki másnak képzelhetem magam, és a fejemben lévő fantáziavilágot teljes egészében átélhessem.

Volt-e olyan játék, aminek különösen problémás volt a fejlesztése?

Ó igen, bizonyos tekintetben mind ilyen volt. Általában túl sok mindennel próbálkozunk, fejlesztési nehézségek tömegébe ütközünk, aztán valahogy megtaláljuk a kivezető utat, és egy jobb játékot kapunk, mint amit eredetileg elképzeltünk. Arra ösztökéljük magunkat, hogy gyorsan kipróbáljuk az ötleteinket, és ne agyaljunk rajtuk túl sokat papíron, mielőtt megvalósítanánk. Szerencsére fejlesztőink többsége az előző játékokon is velünk dolgozott, így ez a munkamódszer már cseppet sem szokatlan nekik. Folyton azt érezzük, hogy valami új dolgot próbálunk ki, megnézzük, működik-e, aztán hozzáadunk, elveszünk belőle, átvariáljuk. És aztán jönnek a nehéz döntések, mivel az időnk nem végtelen. De ez a csapat hihetetlenül keményen dolgozik. Azt akarjuk érezni, hogy tényleg mindent megtettünk, amire csak képesek voltunk a játék kiadásáig.

A Fallout: New Vegast átadtátok az Obsidiannak, akik remek munkát végeztek. Vajon rábíznátok-e egy Elder Scrolls játékot is egy másik fejlesztő cégre?

Jobban szeretjük, ha nem kell kiadnunk a kezünk közül a dolgainkat, de ez nem mindig lehetséges, és őszintén fogalmam sincs, mit hoz a jövő ezzel kapcsolatban. Jelen pillanatban csakis a Skyrimre koncentrálunk.

Nehéz dolog-e nyomon követni az általatok teremtett világot, és ügyelni rá, hogy minden, amit az új játékban létrehoztok, illeszkedjen a meglévő tanokhoz?

Igen, ez kemény dió. Van itt pár srác, akiket „tanmesterekké” (= „tamrielógus”) avattunk, és akik általában gyorsan rá tudnak mutatni a hibákra. Ami azt illeti, sokat használjuk a rajongók által készített UESP wikit is. Egészen elképesztő. Jobb munkát végeztek a rendszerezésben, mint mi magunk!

Van-e kedvenc szereplőd a sorozatból? Esetleg Sheogorath?

Jobban kedvelem Haskillt, mint Sheogorath-ot. Szeretem a jelentéktelenebb szereplőket. Kedvelem Dram-ot a Redguardból (Ragada). Jiub-ot a Morrowindből. Az olyan alakokat, akikről nem tudsz mindent. Akikről szeretnél többet is megtudni. Nagyon kedvelem Martin Septim-et. Sean Bean, aki a hangját kölcsönözte, félelmetesen nagy munkát végzett, és úgy érzem, sosem kapott elég elismerést a remek alakításáért.

A TES univerzum mekkora része volt már meg a csapat fejében az első játék fejlesztése során, és mekkora része alakult ki csak később?

Csak később állt össze. A Daggerfall (Tőrsuhatag) és a Redguard (Ragada) között volt egy nagy ugrás a történeti hátteret illetően, amikor is keményebben próbáltunk elszakadni a hagyományos fantasy kliséktől.

Van-e olyan vidéke Tamrielnek (vagy esetleg más vele kapcsolatos dimenziónak), ami szerinted nem lett elég megfelelően bemutatva az Elder Scrolls játékokban, olyan, amihez szívesen visszatérnél a későbbiekben?

Azt hiszem, bármelyik helyszínből remek játék lenne, ha eljön az ideje. A játékok és a technika folyamatosan fejlődik, olyan sok minden vár arra, hogy újra felfedezzük, egy más szemszögből, akkor is, ha már szerepelt valamelyik korábbi játékban.

Mi volt a legnagyszerűbb győzelmed és a legnagyobb kudarcod az egész Elder Scrolls sorozattal kapcsolatban?

Jó kérdés. Azt hiszem, erre játéknevekben fogok válaszolni. Az Oblivion és a Morrowind egyaránt nagy győzelmet jelentett. Mindkét projekt igazgatása nagyon nehéz volt, de végül mindkettő pontosan az a játék lett az egész csapat számára, amit abban az időben akartunk. A legnagyobb kudarc? A Redguard (Ragada), egy másik játék, aminek a készítését én vezettem. Nagyon szeretem azt is, de kihagytunk egy elég jelentős technikai ugrást, és valahogy sosem találta meg az igazi közönségét. Rögtön ezután kezdtük a Morrowindet. Úgy éreztük, vissza kell térnünk a sorozat igazi alapjaihoz.