Elkezdtem olvasni, hát eszméletlen jól. Angolul olvasom, bár a szavak 20-30%át nem ismerem(megnézem, kiírom, megtanulom-készülök FCE Cambrigere-).
Ha van rá igény lassan lefordíthatom a könyvet magyarra, fejezetenként. Halvány gőzöm sincs mikor fog kijönni hivatalosan magyarul, vagy ezen oldal tulajainak tervben van-e ez véve. Nem ígérek műfordítást, viszont megpróbálom élvezhetően előadni.
Itt van egy kis ízelítő a könyvből.
Prológus
Amikor Iffech megérezte a tenger hullámzását, tudta. A szél már egy halott lényként hullott alá az égből, lihegve ami mintha megadta volna magát a vas hullámverésnek, lélegezve végül a tengerész fülének. Az ég tudta elsőnek, a tenger lassan...félelmetesen lassan...hullámzott.
A tenger újra hullámzott, mind gyakrabban, úgytünve hogy aláhúzza a hajógerincet. Fenn a csuhás tag Keem olyat rikoltott mint egy kidobott kismacska.
Iffech nézte őt a kötélen és majdnem lehetetlen volt megfogni a kötélzetet az ő Cathay Raht mancsaival.
-Stendarr!- Grayne káronkodott, az ő Dél Nibeni orrhangján.-Mi volt ez?Egy szökőár?- gyenge emberi tekintettel kutatott az alkonyatban.
-Nem.- Iffech dörmögte.- Voltam a Summerset Szigetek mellet , amikor a tenger megpróbált elnyelni minket és én éreztem, hogy egy ilyen elment alattunk. És mégegy... amikor még fiatal voltam Morrowind partjainál. A mély vizben nem sokat érzel. És ez mély viz.
-Akkor mi?- dörzsölte az ezüst és szürke ütést a használhatatlan szeménél.
Iffech összehuzta a vállait, imitálva az emberi válránditást és lefutott a mancsa az alkarlyán lévő foltozott szörmén. A levegő mégis kellemes volt, mint a rothadt gyülölcs.
-Keem, látsz valamit?- Felkiálltott.
-Közzel a saját halálom.- a Ne Quin-alian macska visszakiállta, üreges nyikorgással, mint ha a hajó egy dobozban lenne. Ruganyós testével visszafordult a társasághoz. -Nincs semmi a tengeren.- folytatta egy pillanat múlva.
-Ezen kivül...-Grayne mondta idegesen.
Iffech megrázta a fejét.-A szél-mondta.
Azután meglátta délen a váratlan sötétséget, egy zöld villám recsegését és egy magas hullámzó lényként föléjük tornyosuló viharfelhőt.
-Az istenekre, mi lehet ez?! -alig hallota Grayne kérdését.
-A tenger nem vigyáz ránk.- mondta Iffech, a feléjük közelitő fekete masszát nézve.
Körbenézett a hajón.Az összes árbós eltört és csak a legénység fele volt meg, a többi eltünt.
-Tessék?
-Nem sok Khajiit hajózik-mondta-Azt is csakis a kereskedelemért, hogy körbeszállitsák a skooma-t, de kevesen vannak akik szeretik ezt. De én imádtam ezt, már miákolós korom óta. És én szeretem őt, mert őt nem érdekli mit gondol valamelyik isten vagy daedra.
-Miről beszélsz?
-Nem vagyok benne biztos,-ismerte be-érzem, de nem gondolom ezt. De ha nem gondolkodom...a szag nem olyan mint...- Nem felyezte be. Nem volt rá szükség.
-Látom már!- mondta.
-Igen.
-Láttam már egyszer egy Oblivion kapút nyitva.-mondta-Amikor apámmal dolgoztam Leyawiinban. Láttam dolgokat, olyanokat éreztem mint ez. De ott van Martin áldozata...azt mondták nem fog újra megtörténni. És ez nem úgy néz ki mint egy kapú.
Újabb szél kerekedett, hihetetlenül tisztességtelen.
-Nem érdekel mi az ott-mondta-Nem tartozik ránk!
És néhány pillanattal később tényleg nem...
