Először is a jó édes... a fórummotornak! Tegnap több oldalas monológom veszett el itt.
(Tegnapi hozzászólás felidézése emlékezetből:)
- változatosság kedvéét mesésebbre vettem a figurát
Vasárnap ajánlásra volt szerencsém kipróbálni az Arcanum nevű játékot (erről később), és érdekes dolgokon kezdett el a játék kapcsán rugózni az agyam. Az Arcanum még azon jó öreg játékok közé tartozott, ahol nem minden dialógus rendelkezett audioval. Élvezetes, bő szövegek fogadtak mind az npc-k, mind a saját karakterem részéről; jelentéktelennek is minősíthető dialógusok, amik tényleges hatással nem rendelkeztek, de sokkal egyedibbé és játékos közelibbé tették a karaktert.
És ekkor beugrott!
Elképzelhetőnek tartom, hogy a 2003-2004 környékén megjelent igény a teljes szinkronnal rendelkező játékokra kezdete ,,kivéreztetni" a szerepjátékokat ellentétben azzal a hittel, hogy arról a konzolok tehetnek. Nem vagyok konzol rajongó, nincs konzolom, és bizonyos konzolhasználókról meg van a véleményem; DE ha jobban beleássuk magunkat a dolgokba lehet, hogy MI pc-sek, és szerepjátékosok vagyunk a bűnösek a mai helyzet miatt. Ezt a mondatot persze barokkos túlzással írtam, de engedjétek meg, hogy kifejtsem (vagy megpróbálhassam kifejteni) a hipotézisem.
Na szóval, mint írtam 2003 és 2004 környékén a játékosok részéről erősen megjelent az igény a teljes szinkron iránt. Nem egy játék sínylette meg a kritikusok haragját mikor fél megoldásokkal vagy a teljes audio kihagyásával élt. Hogy mennyire elfajult a helyzet azt jól mutatja, hogy a Neverwinter Nights 2-nél sok magát szakembernek tituláló egyén sérelmezte, hogy vannak a játékban párbeszédek, amik némán zajlanak le a karakterek között. De a nem is olyan öreg Dragon Age első részét is megszólták azért, mert karakter Néma Nimród volt. A játékosok és "kritikusok" nyomására megjelentek a teljes szinkronnal rendelkező játékok (egyik ilyen éllovas az Oblivion), mert ugye olvasni nem szeretünk. Ez mind szép és jó volt, némelyik produkció meg volt bolondítva valami extrával is a téren, de...
...de aztán jött a baj. Tudni illik a játékfejlesztésből rengeteg időt vesznek el a szinkronszínészi munkálatok, hangbeillesztések, mimikák és plusz animációk berakása a játékba, ezek gyakran idő és (főleg) pénz igényes dolgok is, és ha már pénz, muszáj rámutatnom a Bethesda azon szokására, hogy MINDEN produkciójukba szerepeltetnek egy nagyágyút szinkronhangként. Gondoljatok csak bele! Picard kapitány nem a csillagközi béke céljából adta hangját jó császárunknak, ahogy Boromir sem puszipajtásságból halt (ismét) meg hercegként, Márió sem a hercegnő kedvéért nosztalgiázott Paarthurnax-ként, és Ron Perlman sem dünnyögte kólás kupakokért híres monológját ,,War, war never change".
Ahogy a füleinket egyre jobban kényeztették, úgy fogyott el lassan a szerep a játékból. Nincsenek már választható monológ tömegek a karakterünk részéről egy párbeszédben, mert arra többféleképpen kellene reagálni az npc-nek, ahogy most már az npc-ék közül sem mindenki beszél velünk. Szűk szavúak lettek azok a játékok, amelyek régebben meséltek.
A tendencia pedig nem mutat javulást. Említettem a Dragon Age-t. Aki látta a kettőt azt tudhatja, hogy a rosszmájú megjegyzések a néma karakterre hallgató fülekre találtak a kiadó/fejlesztő berkeiben, és meg is lett az eredménye (tudom, tudom, tudom más is közre játszott, de na...). Illetve itt van az általam emlegetett Mass Effect széria is. A második rész már odáig csonkította a párbeszéd rendszert, hogy alig két vagy három szavas opciók közül választhatunk a kördiagramszerű biszbaszon; nem egyszer fordult elő, hogy az általam szimpatikusnak vélt szótöredék kiválasztása után a karakter tök mást mondott, mint amire számítottam és előfordult az is, hogy pár jó szóból potya dugás lett.
Elképzelhetőnek tartom, hogy innen kezdett vérezni az RPG műfaj. Már pedig, ha igazam van, akkor az nem a konzolosok bűne tisztelt pc-s társaim...
Rohamköpenyest akartál sztem írni, vagy viharköpönyegeset álá russian realizm 
Elkezdtem a Dragon Age-t is, már annyit hájpolták, hogy gondoltam megnézem. Mindenesetre a csurom véres karakterek nálam komikus hatást értek el, tudom nem az volt a célja a BioWare-nek, de én jót röhögtem a csurom véres balfék karaktereim, bárányhimlős óvodások. 
