Skyrim:Thalmor
A Thalmor egy altmer kormányzati szervezetre utal, amely mindhárom Aldmer Uralmat szolgálta változó mértékben. Egyben egy általános kifejezés a szervezet tagjaira és félkatonai egységeire.
Történelem[szerkesztés]
Első Uralom[szerkesztés]
A Thalmor kezdetekben egy ismeretlen altmer tanács volt Nyár-sziget önkormányzatán belül, amely az altmer örökség megóvásáért felelt. Ayrenn altmer trónra kerülésével és az első Aldmer Uralom 2E 580-as megalakulásával a Thalmor szerepe kibővült és a szövetség végrehajtó ága vált belőle. Egy szervezet, mely az Uralom mindennapi ügyeit kezelte és tartotta a kapcsolatot a különböző helytartókkal és pártokkal. Az Uralom mindhárom fajából bejegyzett képviselőket, a közigazgatási képességeikkel arányos mértékben. A Thalmor Belső Tanács Ayrenn személyes tanácsadójaként szolgált, és tagjai között szerepelt Aeradan Camoran bosmer Király, a khajiit Lord Gharesh-ri, valamint számos más bosmer és khajiit nemes, akik többnyire csak báburalkodók voltak.
Második Uralom[szerkesztés]
A második Aldmer Uralom alatt -mely 2E 830-ban alakult meg- az altmerek újra alapították a Thalmort, Valenwood irányító testületeként. Azt állították, hogy megvan a jogalapjuk létrehozni ezt a kormányzatot Valenwood trónkövetelőjének, Camoran Anaxemes nevében, akinek elődei egy ősi egyezményt kötöttek Nyár-szigettel. Mivel Valenwood-nak nem volt korábban igazi, egyesítő erejű kormánya, a Thalmor-nak kellett fenntartania a régióban a rendet, hogy elmélyítsék a bosmer barátságot. Valójában azonban a Thalmor gesztus távol állt az önzetlenségtől: az altmerek meg akarták szerezni az irányítást Valenwood felett, mivel a régió –Pörölyfölddel együtt- számos kalóz csoport állomásaként szolgált, akik régóta fenyegették Nyár-szigetet. Az állandó kalóztámadásokat megelégelve, az altmerek abban bíztak, hogy biztosítani tudják Nyár-sziget partjait egyszer és mindenkorra azzal, hogy minden búvóhelyet megvonnak a kalózoktól, ahonnan támadást tudnának indítani. Egy Thalmor vezér, Andel Crodo, szeretett volna kierőszakolni egy rendeletet az Uralmon kívüli területekkel kapcsolatos be nem avatkozásáról, ám a döntés közel egyhangú volt. A Thalmor röviddel később felszívódott, mikor Tiber Septim bevonta Valenwood-ot a Birodalmába, kihasználva a Numidium elsöprő erejét.
Harmadik Uralom[szerkesztés]
Kevéssel az Oblivion Krízis előtt, 3E 433-ban, a Thalmor újra megalakult egy radikális politikai mozgalomként, mely az Elf felsőbbrendűséget és az idegengyűlöletet támogatta. Éveken át mellőzték őket, ám az Oblivion Krízis következményei során, kihasználva a zűrzavart, kikiáltották magukat az altmer nép megváltójának, ami jelentősen növelte a befolyásukat. 4E 22-ben, a Thalmor megbuktatta az altmer monarchiát és átvette az irányítást Nyár-sziget felett, melyet átneveztek Alinor-ra. Valenwood 4E 29-ben került Thalmor irányítás alá, megalakítva ezzel a harmadik Aldmer Uralmat, és az Elsweyr Konföderációt, önként feloszlatva és újraalapítva Anquina és Pelletine ősi királyságait 4E 115-ben, amelyek így a Thalmor gyarmataivá váltak.
Úgy tartották, hogy I. Titus Mede Császárnak minden ellensége közül csak a Thalmor-t nem sikerült sosem legyőznie, és II. Titus Mede-nek kell megfizetnie az árát. Amikor II. Titus Mede megörökölte a Birodalom trónját, a Thalmor szította a Nagy Háborút 4E 171-ben azzal, hogy ultimátumok sorozatát küldte a Birodalmi Városba, majd átnyújtották a fejét minden Blades-ügynöknek, aki az Aldmer Uralom területén állomásozott, amikor II. Titus elutasította a követeléseket. Négy véráztatta évet követően a háború holtpontra jutott, a Császár kénytelen volt aláírni a Fehér-Arany Konkordátumot, mellyel lényegében eleget tett a Thalmor eredeti követeléseinek. A feltételek egyike a Talos vallás betiltása volt, valamint a jog, hogy a Thalmor az egész birodalomban betartathassa ezt a tiltást. A konkordátum egy másik feltétele, hogy a Birodalom lemond Pörölyföld déli területeiről az Uralom javára, felháborította a ragadákat, aminek eredményeképp Pörölyföld kivált a Birodalomból. A harcok folytatódtak Pörölyföldön, de a ragadák idővel tárgyalóasztalhoz kényszerítették az Uralmat, és létrejött a Második Stros M’Kai Egyezmény 4E 180-ban, melyben megállapodtak az Aldmer erők kivonásában Pörölyföldről. Emiatt hisznek abban a ragadák, hogy a Konkordátum hiba volt, és II. Titus túlbecsülte a Thalmor erejét, amikor aláírta azt.
4E 201-ig a Thalmor üldöztető hadjáratokat hajtott végre a Talos hívői ellen a Skyrim-i nagykövetségükről. Széles körben elterjedt hiedelem volt, hogy a Thalmor egy második próbálkozást készít elő Tamriel meghódítására.
