CsK:Vitharn eleste
Melyben Vitharn várát megalapítják, s a második nemzedék megörökli az uralmat az elsőtől.
Vitharn grófja, aki Depresszia mocsarából építette a várát, bárkit maga mellé vett, aki hűséget esküdött neki. A közeli fanatikus törzseket egyesítette s vazallusává tette, hogy védjék a földjét és a határt, így élte le a gróf az életét a szigeteken. Mawean grófnőtől született Csaran és Nweala nevű gyermeke, Vitharn első fia és leánya.
Csaran szülei úgy vélték, a megfelelő politikai befolyással Csaran legyőzheti Sheogorathot, és felvirágoztathatja a Reszkető-szigeteket. Ezért Vitharn grófja még azt is visszautasította, hogy elismerje Sheogorathot, mivel őt és az örököseit a szigetek megdönthetetlen uralkodóinak tartották.
Ez természetesen végtelenül szórakoztatta le az Őrület istenét, így hát engedélyezte, hogy Csaran feleségül vegye Ragyog-a-Tisztásbant, egy argóniai bába lányát, aki úgy hitte, a halandó szféra a gyűlöleten és zsarnokságon kívül nem adhat a lányának semmi mást.
Ragyog-a-Tisztásban kiváló grófnő volt Csaran mellett, jobbat nem is kívánhattak volna nála, mivel semmi mást nem akart, csak dicsőséget és büszkeséget hozni a házának és udvarának. Az elméje évekig érintetlen maradt, még úgy is, hogy Depresszia szívében élt. Sajnos, senki sem élhet túl sokáig a szigeteken úgy, hogy meg ne érintené Sheogorath nagyúr áldása, így hát Ragyog-a-Tisztásban az őrület határára került a férje, a gróf által.
Csaran rögeszmésen atyafiság-párti volt, senkiben sem bízott, akivel nem állt vérrokoni kapcsolatban, beleértve a feleségét is. Bár Ragyog-a-Tisztásban fiút szült (aki 20. életévében eltűnt a szigetekről) a grófnak, közismert, hogy egyre ritkábban háltak együtt, mivel Csaran paranoiája kezdett elhatalmasodni rajta, s végül a testvére, Nweala karjaiban találta magát, s ebből a vérfertőző kapcsolatból megszületett a látszólagos örökös, Cesrien. Vannak közöttünk, akik még személyesen emlékeznek Cesrien uralmára és hozzájárulására Vitharn bukásához.
II. fejezet
Melyben Cesrien herceg születése előre jelzi Vitharn dicső, véres és rövid korszakát.
Cesrien erőszakos természetű, hirtelen haragú volt, ott is ellenséget keresett, ahol nem talált. Uralkodásának kezdetén kiirtotta az összes emberi, mer és vad törzseket a vár egész látótávolságában.
Rövid uralkodásának idején Depresszia délkeleti partvidéke nem volt biztonságos az utazók számára. Mindenfelé azoknak a hullái lógtak a fákra szegezve, akik engedély nélkül léptek Vitharn területére. Szadisztikus modora mellett Cesrien grófot lassú észjárásáról és hanyatló egészségéről ismerték.
Valójában Cesrien eltérő hosszúságú lábakkal született, a légzése pedig nehézkes, reszelős volt. Fiatal korában az oktatókat kényszeríteni kellett, hogy iskoláztassák az unott fiút. Bábák és nővérek zsongták körül, minden betegségére balzsamot és gőzöket szereztek a szigetek minden zugából, de mikor idősebb lett, elküldte őket, mert gyakran dühös lett a visszautasításuk miatt.
Talán az atyja befolyásának hatása, hogy Cesrien egyre jobban magába forduló lett, csak kevés kiválasztott udvaroncnak engedte, hogy megjelenjenek a közelében. Csak olyankor jelent meg nyilvánosan, amikor a vazallus fanatikusait készítette fel egy újabb vidéki portyára.
A szokásostól eltérően hallgatva a tanácsadói kétségbeesett javaslatára, Cesrien szüneteltette a fosztogatást, hogy feleséget válasszon magának, és biztosíthassa Vitharn nemesi vérvonalának folytonosságát. Az egyre betegebb gróf egy élénk parasztasszonyt választott jegyesének Mánia vadonjainak egyik eretnek közösségéből. Jideen grófnő a tökéletes ellentéte volt. A vazallus fanatikusokat, akik régóta hűségesek voltak a Vitraen gróffal kötött ősi egyezményhez, megsértette ez az eretnekség, az elégedetlenkedés pedig fokozódott, ahogy Cesrian egészsége hanyatlani kezdett, majd fiatal fia, Cirion lépett Vitharn trónjára.
III. fejezet
Melyben a vitharni konfliktus kibontakozik, a békés Cirion grófot pedig legyűrik.
A fiatal Cirion grófot csak ritkán látták nyilvánosan a Vitharn várának központjában tartott gyorsított koronázási szertartása előtt. Néhányan azt híresztelik, még mindig hordozza azokat a horzsolásokat, melyeket atyja az utolsó óráiban, gyenge kezével osztott ki rá a szertartás közben. Ha Cirion elég idős lett volna a kormányzáshoz, a szerény, visszafogott modora talán elég lett volna, hogy lenyugtassa a kedélyeket a vazallus törzsek között, de az anyjának, Jideen grófnőnek kellett átvennie azokat a feladatokat, amiket a férje oly sokáig elhanyagolt.
Jideen minden szempontból megfelelő grófnő volt, szerették az emberei - de a vazallus fanatikusok vezetői nem tudták hosszú távon elnézni érzelmi okokból a felháborító merényt, Mániákus örökségét. A szerfelett tapintatos diplomáciai manőverei ellenére az iránta érzett rosszindulat mélyről fakadt, és évek óta tartott.
Mikor Cirion végre elérte a megfelelő kort, a félénk gróf-fiú komolyan megpróbálta, hogy kegyesen trónra lépjen, de a világtól való félelme olyannyira elhatalmasodott rajta, hogy egy közelében elszálló madár árnyékától is megijedt. Teljesen alkalmatlan volt a nyilvános megjelenésekre, mikor pedig megpróbálta kiengesztelni a vazallusokat - akik még mindig háborogtak az anyja öröksége miatt -, alig tudta palástolni a félelmét, és vannak, akik szerint összetojta magát, mielőtt elmenekült a trónteremből.
Oly biztosan, mint a közelgő végzet, a vazallus fanatikusoknál betelt a pohár, és harcosok vették körbe Vitharnt. A gróf személyi testőrsége gyengébb felszereléssel rendelkezett, nem tudták visszaverni a támadókat, az ostrom alig egy napig tartott. Attól a csatától kezdve egyetlen élő lélek sem hagyta el Vitharnt. A helyi mítoszok megemlékeznek egy fáradhatatlan csatározásról a fanatikus vazallusok és Vitharn vézna védői között, akiket a fanatikusok árulása és Cirion gyávasága olyan átokkal sújtott, hogy örökké át kelljen élniük az utolsó pillanataikat.
