CsK:A gyógyító meséje
Innen: Elder Scrolls Lapok
Szembenéztem már a legnyomorultabb és legrémültebb emberekkel. Láttam bátor lovagot zokogni, és erős földművest is jajveszékelni. Szeretem azt hinni, hogy én már láttam, amint az álarcok lehullanak az arcokról és megpillanthattam az emberek igaz mivoltát.
A gyógyító munkája végtére is több annál, mint hogy sebeket kötözzön be és rontásokat kezeljen ki. Tanácsadók és vigasztalók vagyunk azok számára, akik már elvesztettek minden reményt. Időnként olybá tűnik, hogy szavaink és együttérzésünk többet segít betegeinken, mint varázslataink.
Emlékszem egy nagyon beteg fiatalemberre, aki azért jött a templomunkba, mert betegségek sokaságától szenvedett. Amint megvizsgáltam, elmondtam neki az eredményt, óvatosan, nehogy megrémítsem vele. Hagytam, hogy eldöntse, hogyan szeretné hallani a híreket.
- Van jó, és rossz hírem is, gyermekem - mondtam én.
- Jobban szeretném a rossz hírt hallani először - válaszolt.
- Rendben - mondtam, majd megragadtam vállát, nehogy összesen. - A rossz hír az, ha nem tévedek, az elkövetkező napokban csak még betegebb leszel. Hacsak Stendarr nem lesz kegyes hozzád, elhagyod a létezés ezen síkját. Sajnálom gyermekem.
Bármily gyengéd volt is a közlésmód, azért erősen fejbe csapta a hír. A fiú végtére is nagyon fiatal volt. Úgy gondolta előtte áll még az egész élet. Könnycseppek csordultak le arcán, majd azt kérdezte:
- És mi a jó hír?
Elmosolyodtam:
- Mikor beléptél ide, észrevetted a hittérítőnket? Ő volt az az elbűvölő, érzéki szőkeség a várószobában, az előcsarnokban.
Az élet visszaköltözött a fiatalember arcára. Egész biztosan feltűnt neki a lány.
- Igen?
- Mostanában vele hálok - feleltem.
Ha a tamrieli gyógyítók közül többen lennének, kik valóban szeretnék érezni betegeik érzéseit, és nem csak a leggyorsabb utat választani a meggyógyításukra, és tovább engedésükre, akkor egy sokkal, de sokkal egészségesebb társadalmunk lehetne. Őszintén hiszek benne.
