CsK:A Farkaskirálynő V
Montocai tanítványának, a második évszázad bölcsének, Inzolicusnak tollából:
3E 119
Huszonegy éves uralkodása során Antiochus Septim császár Tamriel megfelelő vezetőjének bizonyult feslett életvitele ellenére is. A legnagyobb győzelmét, a Sziget csatáját, 110-ben aratta, amikor a Birodalmi flotta és a Nyár-szigetek császárhű seregei egyesítették erejüket a Psijic Rend mágikus hatalmával. Közös erőfeszítéssel sikeresen elpusztították a hódító célokat kitűző Pyandoneai hadsereget. A császár testvérei - Magnus, Aprópille királya, Cephorus, Gilane királya és Potema, Magányvára Farkaskirálynője - jól uralkodtak, valamint sokat javítottak a birodalom és Tamriel királyságai közötti viszonyokon. Mégis, az évszázados mellőzés nem gyógyította be a birodalom és Sziklaföld valamint Égkoszorú királyságai között ejtett sebeket.
Antiochus, aki uralkodása alatt számos betegségben szenvedett, húgának és Uriel nevű unokaöccsének egyik ritka látogatása alatt elkapott valami furcsa betegséget, amitől kómába esett. Hónapokig, míg élet és halál között lebegett, a Bölcsek tanácsa a tizenöt éves lánya, Kintyra trónra lépésének előkészítésén fáradozott.
3E 120
- Anyám, én nem mehetek hozzá Kintyrához - mondta Uriel, akit inkább szórakoztatott, mint sértett a gondolat. - Ő, az első unokatestvérem. És amellett, úgy hiszem, hogy eljegyezték az egyik tanácstaggal. Modellusszal, ha jól tudom.
- Ne légy ilyen finnyás. Most itt van a megfelelő hely és idő - mondta Potema. - De igazad van Modellust illetően, és nem kellene a Bölcsek tanácsát megsérteni ezzel a kritikus egybeeséssel. De mit gondolsz Rakma hercegnőről? Egész kellemesen eltöltötted vele az időt Farrunban.
- Ez igaz - felelt Uriel. - De ne akarj ismerni minden mocskos részletet.
- Kérlek, kímélj meg az anatómiából szerzett ismereteidtől - grimaszolt Potema. - De elvennéd feleségül?
- Azt hiszem, igen.
- Ez remek. Akkor megteszem a szükséges lépéseket - jegyezte meg magának Potema, mielőtt tovább folytatta volna. - Lleromo királyt nehezen tudjuk a szövetségesünknek tartani, és egy ilyen politikai házassággal Farrunt magunk mellett tudhatjuk. Szükségünk van rájuk. Mikor lesz a temetés?
- Milyen temetés? - kérdezte Uriel. - Antiochus nagybácsira gondolsz?
- Ki másra? - sóhajtott fel Potema. - Tudsz mostanában valaki más haláláról is?
- Egy egész fészekalja ragada rohangál a csarnokokban, tehát úgy vélem, hogy Cephorus is megérkezett. Magnus már tegnap az udvarban volt, tehát szerintem most már bármelyik nap lehet.
- Akkor itt az ideje, hogy szóljunk a Tanácsnak - mondta mosolyogva Potema.
A Farkaskirálynő fekete ruhába öltözött, nem a szokásos színes ruháiba. Fontos volt, hogy úgy nézzen ki, mint egy bánatos testvér. Mikor megszemlélte magát a tükörben, akkor pont úgy nézett ki, mint egy ötvenhárom éves nő. Egy kicsit megrázta, amikor meglátta az ezüstös hajszálakat gesztenyebarna hajában. A hosszú, hideg, száraz, északi Égkoszorú telei vékony, pókhálószerű, ráncos térképet rajzoltak az egész arcára. Mégis, tudta, hogy amikor mosolyog, akkor szíveket nyerhet meg magának, és amikor kell, ugyanúgy félelmet is tud kelteni. Ez pont megfelelt a céljainak.
Potema beszéde a Bölcsek tanácsához nagyon hasznos lehet a szónoklatot tanulók számára.
Hízelegve szinte megalázkodva kezdte mondandóját: "Én legtiszteletreméltóbb és bölcs barátaim, a Bölcsek tanácsának tagjai! Én csak egy tartomány királynője vagyok, és én csak azt vetem fel, amin már ti magatok is tűnődtök."
Majd az egykori Császár magasztalásával folytatta, aki nagyon népszerű uralkodó volt szenvedélye ellenére is: "Igazi Septim volt, és nagy harcos, ki elpusztította - ti tanácsadásotok segítségével - Pyandonea legyőzhetetlennek hitt armadáját."
Még egy kis időt itt elvesztegelt, mire rátért a lényegre: "De Gysilla császárnő sajnos nem tett semmit sem a bátyám buja természetével. Valójában az is tény, hogy olyan nagy ribanc, hogy az egész városban senki más nincs, akinek több férfi megfordult az ágyában, mint neki. Sokkal hűségesebben kellett volna kötelességét teljesíteni a császári hálószobában. Mi igazi örököst akarunk a birodalomnak, és nem egy nyámnyila korcsot, aki a Császár gyermekének hívja magát. A Kintyrának nevezett lányról úgy tudják, hogy Gysilla és az Őrség kapitányának a lánya. De az is lehet, hogy Gysilla és csatornatisztító fiú közös gyermeke. Soha nem szerezhetünk bizonyosságot ezzel kapcsolatban. Azt viszont tudjuk, hogy Uriel fiam tiszta vérvonalból származik. Ő a Septim dinasztia legidősebb örököse. Uraim, a birodalom hercegei nem fognak egy fattyút a támogatni, ebben biztos vagyok."
Szinte jámboran, de ugyanakkor cselekvésre buzdítóan fejezte be mondandóját: "Az utódok fognak majd ítélkezni döntésetekről. Ennek tükrében cselekedjetek."
Azon az éjen Potema testvéreivel és azok feleségeivel szórakozott a Térképteremben, ami a kedvenc császári ebédlőterme volt. A falakon szétfolyt a fény, ami mintha elhalványította volna birodalom és a többi terület - Atmora, Yokunda, Akavir, Pyandonea és Thras - közötti ellentéteket. A fejük felett lévő óriás üvegkupolán szétcsapódtak az esőcseppek, melyek eltorzították az égbolton elhelyezkedő csillagok képét. Szinte minden percben lecsapott valahová egy villám, ami különös fantomárnyakat festett a falakra.
- Mikor fogtok beszélni a Tanáccsal? - kérdezte Potema a vacsora felszolgálása közben.
- Én nem tudom, hogy fogok-e - felelte Magnus. - Nem hiszem, hogy bármit is tudnék nekik mondani.
- Én majd akkor beszélek velük, ha bejelentették, hogy Kintyrát koronázzák meg - mondta Cephorus. - Pusztán csak formalitásból fejezem ki saját magam és Pörölyföld támogatását.
- Egész Pörölyföld nevében beszélsz? - kérdezte Potema, bosszantó mosollyal. - A ragadák bizonyára nagyon szeretik őt.
- Különös kapcsolatot ápol a birodalom Pörölyföldével - felelte Cephorus felesége, Bianki. - A Stros M'kaival kötött szerződés óta sikerült megértetni, hogy mi a birodalom része vagyunk, és nem tárgya.
- Úgy értesültem, hogy te már beszéltél a Tanáccsal - jegyezte meg nyomatékosan Magnus felesége, Hellena. A nő igazi diplomata természettel rendelkezett, és az Argóniai királyság cyrodiili uralkodójaként fel tudta mérni, hogy miként ismerje fel a nyílt támadást.
- Igen, beszéltem - felelte Potema, majd egy pillanatig ízlelgetett egy szelet párolt jalfmadarat. - A délután tartottam nekik egy rövid beszédet a koronázásról.
- A húgunk kitűnő szónok - jegyezte meg Cephorus.
- Nagyon kedves vagy - nevetett Potema. - De vannak jobb dolgok is a szavaknál.
- Mint például? - kérdezte mosolyogva Bianki.
- Megkérdezhetném, hogy mit mondtál a beszédedben? - kérdezte gyanakvóan Magnus.
A terem ajtaján kopogás hallatszott. A főkomornyik suttogott valamit Potema fülébe, aki mosolyogva felelt, és felkelt az asztaltól.
- Megmondtam a Tanácsnak, hogy teljes támogatásomat élvezik a koronázást illetően, és hogy rátámaszkodom bölcsességükre. Talán van ebben valami rossz? - kérdezte Potema, majd fogta a pohár bort, és elindult az ajtó felé. - Ha megbocsátotok, akkor Kintyra unokahúgom szeretne velem pár szót váltani.
Kintyra a csarnokban várt a császári testőrrel. Bár még csak gyermek volt, de Potemának felrémlett, hogy ő ebben a korban már két éve Mantiarco király felesége volt. Volt egy kis hasonlóság, ami azt illeti. Potema előtt úgy állt Kintyra, mint egy fiatal királynő a sötét szemeivel, a sima, fakó, márványszerű bőrével. Egy pillanatra a düh szikrái jelentek meg Kintyra szemében, amint nagynénjére nézett, de ez az érzés gyorsan elhagyta, és azonnal a nyugodt, császári viselkedésre változott.
- Potema királynő - kezdte higgadtan. - Arról értesültem, hogy két napon belül meg fognak koronázni. A jelenléted ezen a ceremónián nem kívánatos. Parancsba adtam szolgálóidnak és udvartartásodnak, hogy pakoljanak. Adok melléd kíséretet, amivel még ma éjjel vissza tudsz indulni a királyságodba. Ennyit akartam. Viszlát, nagynéni.
Potema válaszolni készült, de Kintyra és az őr már hátat fordított neki, és megindultak vissza, a trónterem felé vezető lépcsőn. A Farkaskirálynő végignézte távozásukat, majd visszatért a Térképterembe.
- Sógornőm - kezdte Potema mélyről jövő rosszindulattal Biankinak címzett mondandóját. - Azt kérdezted, hogy mi jobb a szavaknál. A válaszom: háború.
|
Előző: A Farkaskirálynő IV |
Összefoglaló: A Farkaskirálynő |
Következő: A Farkaskirálynő VI |
