Thalmor
A Thalmor egy altmeri kormányzati szervezet megnevezése, mely változó minőségben mindhárom Aldmeri Domíniumot szolgálta. Mindemellett a Thalmor egy általános megnevezése is a szervezet tagjainak és félkatonai végrehajtóinak.
Történelem[szerkesztés]
Első Domínium[szerkesztés]
A Thalmor a Nyár-szigetek kormányzatán belül egy jelentéktelen Altmeri tanácsként lett létrehozva, melyet az Altmeri örökség őrzésével bíztak meg. Miután Ayrenn került az Altmeri trónra, és 2E 580-ban létrehozta az Első Aldmeri Domíniumot, a Thalmor szerepe kibővült, és a szövetség végrehajtó fegyvere lett; egy bürokratikus szervezet, mely a Domínium mindennapi ügyeit intézte, illetve kapcsolatot teremtett a különböző helyi vezetők és csoportok között. A Domínium három fajának képviselőit foglalta magában, adminisztratív képességeiknek megfelelő arányban. A Thalmor Belső Tanácsa Ayrenn személyes tanácsadójaként szolgált, és olyan nevezetes személyeket foglalt magában, mint a bosmerok királya, Aeradan Camoran vagy Lord Gharesh-ri a Khajiitoktól, illetve további bosmeri és khajiiti nemesek, akik javarészt névleges vezetőként vettek részt.
Második Domínium[szerkesztés]
A Második Aldmeri Domínium idején, melyet 2E 830-ban hoztak létre, az Altmer Thalmort a Valenvadon új irányító testületeként értelmezte újra. Kijelentették, hogy Camoran Anaxemes, a Valenvadoni trón egyik követelőjének nevében, akinek az ősei aláírtak egy ősi szerződést a Nyár-szigetekkel, jogukban áll létrehozni ezt a kormányt. Mivel Valenvadon korábban nem rendelkezett igazi, egyesítő kormánnyal, a Thalmor látszatra fent akarta tartani a rendet a régióban annak érdekében, hogy Bosmer hittestvéreik felemelkedhessenek. Valójában azonban a Thalmor megalakítása korántsem volt önzetlen cselekedet: az Altmer irányítani akarta Valenvadont, hiszen a terület, beleértve Pörölyföld déli részét, különböző kalózcsapatoknak adott otthont, melyek régóta fenyegették a Nyár-szigeteket. Miután elegük lett a folyamatos kalóztámadásokból, az Altmer azt remélte, hogy végleg biztonságossá teheti a nyár-szigeteki partokat azáltal, hogy megszünteti a kalózok támadási kiindulópontjául szolgáló biztos búvóhelyeket. A Thalmort végül nem sokkal később feloszlatták, amikor Tiber Septim a Numidium elsöprő erejével beolvasztotta a Birodalomba Valenvadont.
Harmadik Domínium[szerkesztés]
Nem sokkal az Oblivion-válságot megelőzően 3E 433-ban a Thalmor visszatért egy radikális politikai mozgalomként, mely az Elfek felsőbbrendűségét és idegengyűlöletet hirdetett. Sok éven át nem vettek tudomást a mozgalomról, az Oblivion-válság után azonban kihasználták a káoszt, és az Altmeri nép megmentőjeként tüntették fel magukat, ami nagyban növelte a befolyásukat.[4] 4E 22-ben a Thalmor megdöntötte az Altmeri királyságot és megszerezte a hatalmat a Nyár-szigetek felett, átnevezve a területet Alinorrá. Valenvadont 4E 29-ben vették ellenőrzésük alá, létrehozva ezzel a Harmadik Aldmeri Domíniumot. Az Elsweyr Konföderáció önkéntesen feloszlott és 4E 115-ben létrehozták újra az Anequina és Pelletine ősi királyságait, melyek aztán a Thalmor csatlósállamaivá váltak.
Úgy tartják, hogy I. Titus Mede császár az összes ellensége közül csupán a Thalmort nem tudta soha legyőzni,[7] és ennek az árát aztán II. Titus Mede fizette meg. Amikor II. Titus megörökölte a birodalmi trónt, a Thalmor ultimátumok egész sorát küldte a Birodalmi Városnak, miután pedig ellenállt a követeléseiknek, az Aldmeri Domíniumban állomásozó összes Pengék ügynök fejét elküldték neki, kirobbantva ezzel a Nagy Háborút. Négy év véres háború után patthelyzet alakult ki, a császárt pedig rákényszerítették a Fehérarany Egyezmény aláírására, lényegében eleget téve ezzel a Thalmor eredeti követeléseinek. A feltételek egyike a Talos szekta betiltása volt, illetve annak a joga, hogy a tiltást a Thalmor hajthassa végre a Birodalom határain belül. Az Egyezmény másik feltétele alapján a Birodalomnak nagy területeket kellett átadnia Pörölyföld déli területeiből a Domíniumnak. Ugyan a Birodalom beletörődött, Pörölyföld ragadái elszakadtak a Birodalomtól és felvették a küzdelmet a Domínium ellen. A Thalmort végül visszaverték a területükről, és sokakban felmerült ekkor, hogy hiba volt aláírni az Egyeményt, II. Titus pedig túlbecsülte a Thalmor erejét.
4E 201-re a Thalmor a Talos szekta hívei ellen üldöztetések sorát hajtotta végre különböző tartományaikban lévő követségeikről, ami lehetővé tette számukra azt is, hogy alapos hírszerző tevékenységet folytathassanak a Birodalom belső ügyeiről. Az a hír járta, hogy a Thalmor ismét készülődött Tamriel meghódítására, amely egy olyan konfliktust jelentene, melyben a Birodalom a jelenlegi zűrzavaros helyzetében nagyon kevés eséllyel rendelkezne a túlélésre.
További információ[szerkesztés]
Játékkal kapcsolatos informáicókért lásd az ESO (Első Domínium) és Skyrim (Harmadik Domínium) cikkeket.
