Khajiit

Innen: Elder Scrolls Lapok

Egy tipikus khajiit Suthay-raht férfi.
Elsweyr, a khajiitok földje.

A khajiitok Elsweyr tartományból származó macskaszerű humanoidok; borotvaéles eszükről és mozgékonyságukról ismertek. Bár ezek a jellegzetességek kiváló tolvajokká teszik őket, a khajiitok félelmetes harcosok is egyben, de csak néhányuk rendelkezik a mágikus erők használatának képességével. Ez nem azt jelenti, hogy a khajiitok nem képesek a mágia használatára, mindössze kitartó gyakorlásra van szükség, hogy a mágiát akár agressszívan akár passzívan használva komoly lehetőségként vegyük számításba.

Élettanilag a khajiitok jelentős mértékben eltérnek az ember és mer fajoktól, nem csak a csontozatuk (farkuk van és lábujjhegyen járnak), a bőrük ("bunda" fedi a testüket), hanem az emésztésük és anyagcseréjük szempontjából is. A khajiitok az argóniaiakkal együtt alkotják a Birodalom úgynevezett 'állat fajait', a félig emberi félig állati tulajdonságaik miatt.

Nem tudni, lehetséges-e egy khajiit és egy más fajú egyesüléséből közös utód létrehozása, mert bár voltak ilyen gyermekekről szóló beszámolók a múltban, nincs egyetlen megfelelően dokumentált eset sem.

Társadalom[szerkesztés]

Elsweyr, ami eredetileg húsznál is több független királyságból állt, modern formáját Másodkor 309-ben érte el, mikor Anequinai Keirgo és Pelletine-i Eshita egyesítették hosszú ideje viaskodó királyságaikat, ezzel belső osztályharcot robbantottak ki, ami rövid ideig azzal fenyegetett, hogy kezelhetetlenné válik. A korábbi királyságok mindegyike rendelkezett saját kormánnyal és nemességgel, akik egyszer csak azt vették észre, hogy összevonták, vagyis a vezetőik elárulták őket. Némi polgári lázongás és háborúskodás után egy Mane, Rid-T'har-ri'Datta, aki egyik félhez sem tartozott, helyreállította a békét a khajiitok között, mert "ígéretet tett az osztályoknak, hogy egyenlők lesznek a Két-Hold árnyékában, s megosztják erőiket a Két-Hold-Táncnak megfelelően". Érthetőbben megfogalmazva ez annyit jelentett, hogy a hatalmat forgó rendszerben megosztották a khajiit társadalomban a déli városlakók nemessége és az északi nomád törzsek főnökei között a Masser és Secunda fázisaihoz alkalmazkodva; a megállapodás -a Riddle'thar- idejének betartását pedig a Mane alig leplezett önkényuralma felügyelte.

A Mane, a nem hivatalos államfő már nem egy egyszerű khajiit, ő egyedi. A khajiit hagyomány szerint egyszerre csak egy Mane élhet; sőt, a khajiitok hite szerint igazából csak egy Mane létezik, aki egy másik testben születik újra az idő előre haladtával. Akár igaz, akár nem, nincs feljegyzés olyan esetről, amikor több Mane tört volna hatalomra; hogy ez a khajiit hitvilág alátámasztására szolgál, vagy egyszerűen arról van szó, hogy a Mane időben felismerte és likvidálta a potenciális veszélyforrásokat, nem tudjuk.

Így hát a khajiitok az élet két külön részén is megosztottak; az Elsweyr déli dzsungeleiben és folyóvölgyeiben letelepedett városlakók ősi kereskedő hagyományokkal és a sórizs és holdcukor kivitelére alapozott biztos mezőgazdasági arisztokráciával; míg a száraz északi pusztaságokon és füves területeken élő, nomád hagyományikra büszke khajiitok agresszívek és portyázók, rendszeresen egyesültek egyetlen törzsfőnök alatt.

Egy ilyen társadalomban, ahol a hatalom forrása elveszik a sok fordulás között, széles körben elterjedt nézet, hogy a khajiitok leghatalmasabbjai a klánanyák, kik "ravasz és meghatározhatatlan csoportot alkotnak". Végső soron ők felügyelik a Holdcukor szüretelését és finomítását, így ők tekinthetők a legbefolyásosabbnak.

A holdcukor a khajiitok szerint "kristályos holdfény", mit csapdába ejtett a Topal-tenger csillámló vize, és a Tenmar ligeteibe mosták a hullámok a Hermorah irányítása alatt. A cukor elfogyasztásával a khajiitok úgy hiszik, elnyelik az iker istenségek -Jone és Jode- halhatatlan lelkének egy részét.

Ez a tudás a holdcukor természetes kábító hatásával együtt a fesztelen eksztázis állapotába juttatja a khajiitokat, s Elsweyr nagyobb városainak utcái megtelnek a cukor-mámortól reszkető macskákkal. A holdcukor erős párlata a skooma, mit gyakran vízipipán keresztül pöfékelnek, s így a khajiitokon nagyobb hullámokban terjed a szenvedély, mint az egyszerű holdcukortól; azonban a skooma életreszóló függőséget alakít ki az áldozatainál, akik állandóan az eufória és letargia között váltakozó kedélyállapotba kerülnek. Mindazonáltal a holdcukor a khajiitok életének természetes része, s Elsweyr fő kiviteli cikke, mit nagy mennyiségben csempésznek mind nyers, mind feldolgozott formában.

A holdcukor iránt érzett természetes vonzalom miatt a khajiitok "édesfogúak" lettek, Elsweyr ételei főként édességekből állnak; a khajiit diéta legfontosabb összetevői a sütemények, torták, puddingok, édes-sültek, s mindet jó alaposan megszórják vagy megtöltik holdcukorral.

Ez a kapcsolat a vallás és a kulturális gyakorlat között mélyebb, mint amit a látszat sugall. A legenda szerint a khajiitok és az istenségeik összetartoznak a holdak együttállásaiban, nem kevésbé, mint a híres világok közti határállapot, a Mundus azon irányzata, hogy távol maradjon Oblivion tengereitől, és az az erő, ami távol tartja a daedrákat Nirntől. Így a khajiitok, a holdcukor, Lorkhan holdjai, Lorkhan szíve, a Fehérarany Torony mind kapcsolatban vannak, s mind részt vesz a halandó világ alapvető szerkezetének kialakításában.

A tipikus kétlábú khajiit világos színű, bő kendőbe -budi- öltözik, hogy védelmet kapjon a kíméletlen napsugaraktól. Ezt a ruhát a jobb oldalon erősen megcsomózzák, nehogy láthatóvá váljon a mellkasi szőrzet, mivel ennek a közszemlére tétele gorombaság számít és csúnya is. Csatában azok, akik hagyományosan öltözködnek, közepes páncélt viselnek, pompás kidolgozású laza bőrvértet, amire fényesre polírozott fémlapokat erősítenek. Ugyan kedvelik a bőrsisakokat, de azok, akik megtehetik, inkább hornyolt ezüstsisakokat hordanak. Továbbá a legtöbb khajiit ékszerekkel, bizsukkal és tetoválásokkal díszíti magát; az utóbbi kulturális és vallási jelentőséggel is bír, mivel nem csak díszítésként szolgál, hanem annak a jelzésére is, hogy melyik fajba, törzsbe tartoznak, illetve melyik istenséget követik.

Bár a khajiitok túlnyomó része a borotvaéles, visszahúzható karmait használja fegyverként -sokan közülük a számos khajiit harcművészet egyikét is gyakorolják, melyek közül a Véres Agyar, Suttogó Karom és Rawlith Khaj a legnépszerűbbek-, sokan mesterien bánnak a szablyákkal, handzsárokkal, tőrökkel és hosszú íjjal. Az ilyen mesterszintű tudást láthatjuk -egyebek mellett- a hím khajiitok nevében, mivel az életük során betöltött helyüket a nevük előtagjában szokták jelezni; viszont ezzel óvatosan kell bánni, mert két cím használatát vagy a nagy büszkeség, vagy a tudatlanság jelének tekintik.

Feltevés[szerkesztés]

Széles körben feltételezik, de nem tudni biztosan, hogy a khajiitok bármilyen rokonságban állnak-e az akaviri macskaemberekkel, a Po' Tunokkal (jelenleg Ka Po' Tun). A Birodalmi zsebkalauz 3. kiadása említ egy agyafúrt állat fajt, a Lilmothiit, akik valaha Feketemocsárban éltek. Feltételezik, hogy valamiféle kapcsolatban álltak a khajiitokkal, de erre a kapcsolatra nincs szilárd bizonyíték.

Vallás és eredet[szerkesztés]

A khajiitok hitvilágát a "klánanyák" titokzatos figurái vezetik, akiknek az a feladata, hogy elterjesszék a mitológiát a fajtabeliek között, és függetlenek maradjanak a Mane-től és a széthúzó törzsi vezetőktől.

A fajuk eredetét tekintve a khajiitok úgy hiszik, hogy az élet két alom-társtól, Ahnurrtól és Fadomaitól származik, ők adtak életet az első macskának, Alkoshnak. Ő kapta feladatul az idő őrzését, és az ő születése arra késztette Ahnurrt és Fadomait, hogy további életeket hozzanak a világra, ezért létrhozták Khenarthit, a szelek őrét; Magrust, a nap őrét; Marát, a szerelem őrét; S'rendarrt, a kegyelem őrét. Idővel Ahnurr és Fadomai úgy érezték, további gyerekekkel szeretnék megosztani a boldogságot, amit éreztek, ezért Fadomai életet adott a hullámok Hermorah-jának, az éhség Hircine-jének, a pusztítás Merrunzának, a klánanyák Mafalájának, a vér és élet Sangiinjának, az őrület Sheoggorath-ának, és még sok másiknak.

Ekkor történt, mivel már oly sokat látott közülük, Ahnurr úgy döntött, mivel további gyerekek csak ellopnának egy részt a boldogságukból, hogy nem ad többnek életet. Azonban Fadomai ezt megpróbálta megakadályozni, mivel Khenarthi -aki magányos volt a szelek birodalmában- arról győzködte, szüljön még további gyerekeket, ezért megtette, így jött létre Nirni, a fenséges homokkal és buja erdőkkel; Azurah, a hajnal és az alkony; a holdak és állapotaik.

Ekkor Ahnurr rajtakapta Fadomait, és megharagudott rá a cselei és engedetlensége miatt, és megütötte őt. Fadomai féltette a saját és gyermekei életét, ezért elmenekült velük a Nagy Sötétségbe, ahol elrejtőzött, és életet adott utolsó gyermekének, Lorkhajnak. Mivel a Nagy Sötétségben született, a khajiitok hite szerint Lorkhaj szíve megtelt vele, ezért a Nagy Sötétség tudatára ébredt önmagának, és onnantól Namirának nevezik.

Ott a sötétségben, gyerekeitől körülvéve Fadomai rádöbbent, hogy közeleg a halála, ezért felrakta a holdakat, Jone és Jode-ot az égre, hogy megvédje a gyermekeit Ahnurr haragjától, és vezesse őket. Nirninek pedig megadta "legnagyobb ajándékát", hogy annyi gyermeke legyen, mint Fadomainak volt; ettől Nirni elégedett lett, mivel látta, hogy Fadomai gyerekei közül Azurah, akivel az első pillanattól kezdve harcoltak, nem kapott semmit.

A holdaktól védelmezve Fadomai gyerekei elhagyták őt, kivéve Azuraht. A hiányuk okozta csöndben Azurah odalépett az anyjához, akitől három titokban kaptam meg adományát. Megtudta, hogy el kell vennie Nirni egyik gyermekét, hogy megváltoztassa; legyenek ők a leggyorsabb, legokosabb, és legszebb teremtmények, és hívják őket khajiitoknak; másodszor legyenek ők a legjobb mászók, hogy felkapaszkodhassanak Khenarthi lélegzetének szeleire, hogy helyrehozhassák Massert és Secundát, ha hibáznának; végül pedig a khajiitok legyenek a legjobb csalók, képesek legyenek mások elől elrejteni igaz természetüket. Ezek után Fadomai meghalt, Azurah pedig elment, hogy csatlakozzon a rokonaihoz.

Ezzel a tudással felvértezve Azurah figyelte, amint Nirni, aki égett a vágytól, hogy életet adhasson gyermekeinek, odament Lorkhajhoz, és azt kérte tőle, készítsen lakóhelyet a gyermekei számára, amit ő meg is tett, de a szívében levő Nagy Sötétség rávette, hogy ejtse csapdába a testvéreit és Nirnit az új helyen. Sokan elpusztultak ettől, sokan el tudtak menekülni, és belőlük lettek a csillagok, akik pedig megmaradtak, megbüntették Lorkhajt, kivágták a szívét, és elrejtették Nirni mélyén, hogy az elkövetkezendő korokban együtt legyen azzal, akinek a legtöbb kárt okozta.

A Lorkhaj kreálta új világba szülte Nirni a gyermekeit, akik sokan voltak, de keserű könnyeket ontott az erdei népért, a kedvenceiért, akik nem tudták a megfelelő alakjukat. Ekkor jött Azurah, és megnyugtatta azáltal, hogy elvitte az erdei nép egy részét, és elhelyezte őket a sivatagokban és Nirni erdeiben. Ott sok alakot formált nekik, mindegyiknek olyat, amilyenre szüksége lehetett, és miután végzett, elnevezte őket khajiitoknak, s megtanította nekik a titkokat, amiket rábíztak, és hozzákötötte őket a holdak alakjaihoz.

A titkok kibeszélése közben az elsőt meghallotta Y'ffer, aki elmondta Nirninek Azurah tetteit. Nirni pedig a megváltoztatott, és elvesztett szeretteiért való jóvátételként a sivatagokat forróvá, a homokot csípőssé változtatta, az erdőket és vizeket pedig megtöltötte méreggel. Végül, hogy biztosan elválassza szeretett gyermekeit Azurahéitól, megengedte Y'ffernek, hogy megváltoztassa a megmaradtakat, hogy ne legyenek állatok, hanem merek, és bosmernek nevezte el őket. Ettől a pillanattól kezdve a kettő örökre szétválasztatott, és a teremtőikhez hasonlóak gyűlölettel viseltettek egymás iránt.

Ezzel a történettel, amit a klánanyák adnak tovább, a khajiitok nem csak az eredetüket beszélik el, hanem a holdakhoz fűződő kapcsolatukat és a bosmerekkel való viszályukat is. Bár más vallások isteneivel kapcsolatot találhatunk, főként az elnevezésekben (Azurah és Azura, Alkosh és Akatosh, Lorkhaj és Lorkhan, stb.), a khajiitok szerint az ő teremtésmítoszuk az igazi.

Birodalmi tudósok rávilgítottak ennek a khajiit eredet-magyarázatnak az ellentmondásaira, mivel szerintük a khajiitok Nirn sivatagos területein élt nagymacskák leszármazottai, ennek alátámasztására Kormányos Topal -a legelső ismert aldmeri kalandozó, akiről a Topal-tenger kapta a nevét- levéltöredékeit használják fel, aki megemlíti, hogy látott négylábú és kétlábú macskákat is:

"A két- és négylábú macskadémonok a folyó

Teljes hosszában futnak föl-le, egy pillanatra sem tévesztve a hajót
Zöld szemük elől; fújtatnak és köpködnek,

Morognak, dühödnek."

Azonban még ez a homályos bizonyíték is vitatható, mert Fehérpalánk Pelinal -az elf népirtás vezetője- több száz khajiitot mészárolt le ugyanabban az időben, attól a tévhittől vezérelve, hogy "ők is az aldmerik egyik ága", annyira hasonlítottak egymásra.

Khajiit pantheon[szerkesztés]

A khajiit pantheon számtalan istenséget foglal magába, temporálisakat és egyebeket is, egy részükről alant olvashatunk. A sötét szellemekről, másnéven dro-m'Athrákról, akiket a holdak ellentétes fázisai jelölnek, a khajiitok nem beszélnek.

Alkosh
A macskák sárkánykirálya / Az idő istene
Egy kulturális hős, egyike a legrégibb isteneknek a khajiit kultúrában, imádata a Riddle'thar alapításakor kezdődött, bár istenségként való tisztelete később is virágzott Elsweyr sivataggal sújtott vidékein. Leggyakrabban félelmetes sárkányként ábrázolják macskaszerű jellegzetességekkel, s a khajiitok leginkább úgy írják le Alkosht, mint "egy igazán nagy macskát". Népszerű az a monda, miszerint visszaverte Fehérpalánk Pelinal egyik korai aldmeri népirtási kísérletét.

Azurah
Alkonyat és Pirkadat istennője
Nirninek, annak a síknak és istennőnek a nővére, akin a khajiitok élnek; Azurah az az istennő, akitől a khajiitok eredeztetik jelenlegi formájukat, és kapcsolatukat a holdak változásaival. Bár sok szempontból megegyezik más vallások Azurájával, különálló entitás, és csak kevésszer jelenik meg a khajiitok között az eredettől eltekintve.

Baan Dar
A pária
Inkább megtestesülés, mint egy hivatalos istenség, Baan Dar a khajiit leleményesség és intelligencia megszemélyesítője, amit hosszú szenvedés idézett elő a részükről. Gyakran azzal a zseniális tehetséggel ruházzák fel, ami ahhoz kell, hogy az utolsó pillanatban készített tervvel keresztülhúzza a khajiitok ellenségeinek -akár emberek, akár merek- terveit.

Khenarthi
A szelek istennője
Khenarthi imádatáról keveset tudunk; a khajiitok a szelek istennőjeként tartják számon, az ő lehelete tartja fenn rokonait, Jode-ot és Jone-t, égi útjuk során. Úgy tartják, ő tette a khajiitokat gyorssá.

Jode
Nagy Holdisten
A hold együttállás egyik aspektusa, Jode nagy tiszteletnek örvend a khajiit alfajok mindegyikénél, a khajiitok születésekor betöltött szerepe miatt.

Jone
Kis Holdisten
A hold együttállás másik aspektusa, Jone nagy tiszteletnek örvend a khajiit alfajok mindegyikénél, a khajiitok születésekor betöltött szerepe miatt.

Hiányos.png Ez a fejezet egyelőre hiányos. Segíts te is kibővíteni az eredeti alapján!
Az Elder Scrolls fajai
Ember: birodalmi | breton | északi | nede | ragada
Mer: aldmer | altmer | ayleid | bosmer | chimer | dunmer | dwemer | falmer | maormer | orsimer
Teremtmény: argóniai | imga | khajiit | sload
Akaviri: ka po' tun | kamal | tang mo | tsaesci
Isten: aedra | daedra