Feketemocsár

Innen: Elder Scrolls Lapok

Nemzet: Argónia
Lakosság: argóniai
Alapítva: 1E 2837
Államfő: An-Xileel
Hivatalos nyelv: Jel
Fizetőeszköz: Septim

Feketemocsár egy sűrű ingovány Tamriel délkeleti régiójában. Ez az otthona az argóniaiak humanoid fajának, valamint a szisszfa nevezetű érző fák rasszának. A merek, hogy elkerüljék a "Feketemocsár" negatív csengését, gyakran utalnak rá Argónia néven is, ezzel egy múlt homályába vesző ősi csatamezőt idézve. Feketemocsár rossz előérzetet keltő, lápos, ijesztő vidékein argóniaiak, valamint rengeteg mérgező növény és vad ragadozó él. A régió különös trópusi éghajlatának következtében a növények minden nemesítésre való próbálkozásnak ellenállnak. A külhoniak mezőgazdasági, gyarmati, kereskedelmi vállalkozásai, és a rabszolga-kereskedelem mind csúfos kudarcba fulladt ezen a vidéken. Az itt őshonos argóniaiak sikeresen, hatékonyan, törzsekbe rendeződve élnek, és csak laza szálak fűzik őket a felettük uralkodó Birodalomhoz.

Történelem[szerkesztés]

A mondák szerint Feketemocsár meghódítói és legelső lakói a szisszfák voltak, amelyek valójában hatalmas, életadó fák ismeretlen képességekkel. Feketemocsár valaha a szisszfák uralma alá tartózó, sokkal nagyobb terület része volt, de a humanoid mer faj vándorlásai idején a régió nagyobb részét elöntötte a tenger. "A szisszfák nem vettek részt az ehlnofey-i háborúban, birodalmuk nagy része mégis a háború martalékává vált, s egykori területének csak egy kis csücske maradt fenn Tamrielben Feketemocsár néven." Majd a Meretikus Kor elején argóniaiak kis, írás- és olvasás-tudatlan közösségekben telepedtek le ezen a helyen.

Feketemocsár mitikus eredete és a Harmadkor más időszakai között eltelt időszakról ismert információk elég hiányosak. A 2920. Az Első kor befejező évében és A Farkaskirálynőben leírtak szerint Léleknyugtának, Feketemocsár egyik nagyvárosának argóniai csatavezére volt 1E 2920-ban, valamint Aprópillének szintén e fajból származó papkirálya volt a Harmadkor első évszádában.

1E 2811-ben feketemocsári argóniai seregek összetűzésbe kerültek a cyrodiili birodalmiakkal, s az utóbbiak győztek. Ez azonban ellentmond egy korábbi morrowindi beszámolóval, amely szerint: "Soha egyetlen másik birodalmi tartomány biztonságát nem fenyegette sem Morrowind, sem Feketemocsár hadserege, főleg nem Cyrodiilét.", erre többféle magyarázat is létezik, főleg, hogy az említett könyv - A keleti tartományok pártatlanul megfigyelve - is elég vitatott.

Feketemocsár tulajdonképpen a Második Cyrodiil Birodalmon belül egyesült 1E 2837-ben. Bár konkrétan nem említik egyik játékbeli tanban sem, Morrowind rövid történetében leírják, hogy nem állt katonai nyomás alatt, hanem megállapodás vagy szerződés alapján csatlakozott a Birodalomhoz. "Resdayn volt az utolsó tartomány, amely Tiber Septim uralma alá került, akárcsak Feketemocsarat, sosem sikerült teljesen megszállni, és békés úton beolvadt a Birodalomba, akárcsak Morrowind tartománya." A Birodalmi uralkodás csupán kis mértékben módosította Feketemocsár társadalmának törzsi rendszerét, ellenben katasztrofális gazdasági változásokat okozott: az hagyományos közlekedési formákat idegen, a természetes talajhoz nem illő módszerekkel helyettesítették, és megpróbálták leváltani az argóniai földművesek farmjait hatalmas mezőgazdasági terményültetvényekre. Ezeket a változásokat orvosolták, amikor is a vidék igazgatása úgy döntött, hogy mégis visszatér a korábbi üzletrendszerhez. Volt néhány gyengébb kísérlet arra, hogy Feketemocsár lakói felvegyék a cyrodiili vallást, s a Kilencek hívőivé váljanak, de ezen a téren tett próbálkozások szintén sikertelenek maradtak.

A Harmadkor későbbi éveiben Feketemocsár összetűzésbe került az északi dunmer szomszédaival a véres arnesiai háborúban. Feketemocsár seregei elpusztultak, de egy argóniainak sikerült fogjul ejtenie és megölnie egy befolyásos dunmer kereskedőt, Rorist, akit később a Dunmer Templomban szentté avattak. Érdekes módon, a Tribunal Templom által Lord Vivec számára készített dokumentumokban azt írják, hogy Feketemocsár az amnesiai háború elvesztése ellenére továbbra is kormányzása alatt tartott néhány történelmileg a dunmereket illető tartományt. Dagoth Ur terveinek részletezésénél a Templom azt írja, szeretné "visszaszerezni a Skyrim és Argónia által ellopott ősi területeket". Nem meglepő hát, hogy a dunmer és az argóniai faj hosszú idők óta keserű gyűlölettel tekint egymásra.

Az Oblivion-válság után és a Negyedkor kezdetén Feketemocsár elszakadt a Birodalomtól, akárcsak Elsweyr. Morrowind igencsak legyengült, mikor az Igazság Minisztériuma labilissá vált és rázuhant Vvardenfellre, elpusztítva a sziget nagy részét. A feketemocsári argóniaiak megszállták és leigázták a pillanatnyilag lebénult dunmereket. 4E 40-ben egy addig ismeretlen, Umbriel nevezetű hatalom Aprópille fölé úszott, elpusztítva mindent és mindenkit aki az útjába került.

Niben déli területén, Leyawiintól északra készített képernyőkép. Decamus Scotti beszámolója szerint ez a hely és Feketemocsár földrajzi és élővilági tényezőiben sok hasonlóság található.

Földrajz[szerkesztés]

Feketemocsár Tamriel délkeleti részén fekszik, északon Morrowind, nyugaton pedig Cyrodiil határolja. A Tamriel tartományai szerint: "Az argóniaiak nagy része a délebbre fekvő, belső, vizes és mocsaras területeken él. Csupán néhány út található itt, az utazást elsősorban csónakok segítségével oldják meg".

Waughin Jarth Argóniai beszámolójában található leírása is megerősíti a fenti jellemzést; a könyv Decumus Scotti, egy viszonylag befolyásos birodalmi bürokrata megpróbáltatásairól ír, miközben érdekes időpontokban különleges helyeken találja magát. Jarth azt bizonygatja, hogy főhőse valós személy, csupán a neve fiktív.

Jarth eredeti novellájában, a Tűztáncban foglyul ejtik Scottit az elsweyri khajiitok és a valenvadoni bosmerek közötti ismétlődő összetűzések egyikében, s ekkor egy vezető típusra jellemző gondolattal áll elő, ezáltal sikeresen tekintélyt kovácsolva magának. Jarth, saját bevallása szerint soha nem járt "Feketemocsárban sehol, csak Gideonban", azt állítja, hogy a tartományba érkező birodalmi utazókat interjúvolta meg, és tanúsítja, hogy a leírások helyesek. Scotti következő kalandjai talán Feketemocsárban játszódnak majd.

Közlekedés és gazdaság[szerkesztés]

Leyawiintől keletre, a Feketeberek területén készített képernyőkép. Ahogy a délebbi Niben régió, Scotti beszámolója szerint ez is nagy mértékben hasonlít a határon túli területekre.

Az Argóniai beszámoló szerint Feketemocsár útjainak rossz állapota megakadályozza a friss élelem szállítását. A főhős, Decumus Scotti így jellemzi karavánja portékáit: "különböző romlottságú gabona, hús és növény". Lord Vanech a Birodalmi Építési Bizottság fő ügyintézője azt mondja a novellában: "a döbbenetes idő- és pénzbefektetés ellenére, a kereskedelem ezeken az útvonalakon egyre lassabb."

Bőven találunk itt az országúti utazást akadályozó tényezőket: a levágás után azonnal visszanövő fű, ami eltakarja a fontos kereskedelmi útvonalakat, a rovarok, melyek többnyire a külhoniak puha bőrén lakmározó húslegyek, az időszakosan több méter magasra megáradó folyók, és a nagák, valamint útonállók kóbor csapatai. Jarth egyik argóniaija kissé ironikusan így szól: "Nem a mi testvéreink tönkretett szekerei és haldokló lovai vannak odakint," s kis szemeit forgatva folytatja: "Nem mi tudjuk jobban."

Jarth novellája kizárólag Birodalmi érdekként mutatja be a kereskedelmi céllal hatalmas ültetvények létrehozását, de ez Feketemocsárnak is hozott valami jót. A novella úgy végződik, hogy Scotti a Birodalmi érdekekhez kapcsolódó feketemocsári ügyek nagy részét megoldja, például az utazás hagyományos módszerének visszahozása, ami tulajdonképpen a csónak és a földalatti gyorsjárat, az ő nevéhez fűződik. Megszüntette a Birodalom arra irányuló törekvéseit, hogy Feketemocsár ön- és létfenntartó mezőgazdasága inkább a termények exportálására fektesse a hangsúlyt. Jarth szerint a helyzet az volt, hogy: "Feketemocsár egyszerűen képtelen volt, képtelen, és mindig az is lesz a nagymértékű, pusztán vagyoni érdekű ültetvényes gazdálkodásra." "És Feketemocsár," - írja Jarth Scotti törekvéseinek összefoglalójában: "jobb helyzetben volt, mint az az előtti 40 évben bármikor."

A forrásokban alig találni utalást Feketemocsár városi kultúrájára, már az is szerencse, hogy néhány töredékre ráleltünk. Egy utazó az Alik'rban elmondja, hogy Aprópille épületei "penészes, kérges házak", Helstrom pedig tele van "csodálatos, de veszélyes sikátorokkal". Feketemocsár városait máshol is megemlítik, az Aréna - ami akkoriban még harcjátéktérnek készült - fejlődésének korai szakaszában készült viszonylag egyszerű városleírásokban. Készült egy-egy rövid leírás a játékos által a nevezés miatt meglátogatott településeiről, valamint az első benyomásokról.

Aprópillét a "sötét dagály otthonának" nevezték, "nyomasztó és a baljós", "természetellenes félelem" járja át, valamint "sok mindent rejteget utcái alatt". Gideonról azt írják: "Seth követőinek fekete városa". Éjrózsa "Alkonyerdő legendás fáihoz közel" található. Viharvárral szemben érthető, hogy talán kicsit elfogultak voltak, valószínűleg amiatt, hogy "a sötételfek földjének közelében található". Tövist a "Kelet ékköveként" említik meg, és "olyan halálos, amennyire gyönyörű", itt a "csavargók tartják szemmel az erszényed, az őrök pedig inkább másfelé néznek lusta tekintetükkel." Sok hasonló stílusban írt információ van még, amelyek arra késztetik az olvasót, hogy elgondolkozzon, vajon Tamriel összes városa veszélyes és halálos, vagy csak azok, amiket a játékos meglátogat? A többi feljegyzés kevésbé hasznos, inkább a városok harcoscsapatairól ír, nem pedig magukról a településekről.

Az Argóniai kompendium szerint Gideon leírásában a Seth követőivel kapcsolatos megjegyzés Sithisre, a káosz istenére utal, vagy valami más argóniai romlottságra. Jarth novellája további Gideonnal kapcsolatos információkkal szolgál. Bár ő maga sosem jutott el oda, Scotti így írja le Gideont: "egy hatalmas település, többé kevésbé úgy berendezkedve, mint egy Birodalmi város, többé kevésbé Birodalmi stílusú épületekkel, minden Birodalmi kényelemmel és hagyománnyal, többé kevésbé." "egy teljesen birodalmiasított város kapukkal".

Szintén érdekes az a feltételezés, hogy a város alatti mocsár délen szűrődik, így valószínűleg egy olyan vízgyűjtő területet biztosít Feketemocsár számára, amely egészen a morrowindi határig kiterjed. A helyiek is valami hasonlóban hisznek, Waughin Jarth Argóniai beszámolójában az argóniai Shehs azt mondja: "Tamrielből minden Feketemocsárba áramlik."

Helyi élet[szerkesztés]

Feketemocsár déli mocsár-vidéki ághajlattal rendelkezik, növény- és állatvilága is arra a környezetre emlékeztet. Jarth beszámolója a szomszédos Feketeberekhez hasonlítja, ami szintén egy lápos terület Leyawiintól keletre, de ritkásabb növényzettel és kevésbé barátságos vadakkal rendelkezik. Feketemocsár legjelentősebb lakói az argóniaiak és a szisszfák.

Illusztráció egy átlagos argóniai férfiról

Argóniaiak[szerkesztés]

Az argóniaiak a hüllőszerű humanoidok fajába tartoznak. Intelligensek, gyorsak és ügyesek, ebből kifolyólag többnyire mágia vagy lopakodás központú életet folytatnak. A Harmadkor negyedik évszázadának végén a Tamrielben gyakran felbukkanó argóniaiak nagyon hasonlítottak a dunmerekre és egészen humanoid formával rendelkeztek. Alig harminc évvel később, Vvardenfellben már inkább kétéltűkre hasonlító, a lábujjhegyeiken járó argóniaiakkal találkoztak.

Az argóniaiakra és a khajiitokra gyakran utalnak "másokként", valamint az ember és mer humanoid fajoktól való megkülönböztetésre utal a "bestia" vagy "betmeri" kifejezés is. Idegenkedő természetüket is gyakran méltatják: "furcsa", "kifejezéstelen", "zárkózott" emberek, "sokáig tart kiérdemelni a bizalmukat és nehéz megismerni őket", a szöveges feljegyzések egészen 3E 405-ig ugyanebből a nézőpontból mutatják be őket.

Bár még mindig igen távolságtartó faj, az idők során azért kétségkívül elsajátítottak bizonyos személyiségi jegyeket, nagy hangsúlyt fektetnek a klánhoz való hűségre, és a rokoni szálak rendkívül fontosak számukra. Cyrus találkozott a Stros M'Kai-on Dreekiusszal, egy argóniaival, aki annyira alkalmazkodott a pörölyföldi szokásokhoz, hogy sziszegés nélkül beszélt. Klánja nevében mesélt a Feketemocsáron kívüli szerepéről: "- Hogy sikerült egy argóniainak elhagynia a törzsét, hogy Tamrielben bóklászhasson?" "Rám célzol? Én nem bóklászok, ragada, csupán egy engedélyezett tanulmányúton vagyok, aminek köszönhetően majd hozzájárulhatok hazám bölcsességének gyarapításához, mikor visszatérek a klánomhoz." Dreekius beszélt még a klánjához húzó erős érzelmekről, "amelyeket bármelyik argóniai megirigyelhetné, és kiszolgáltatja magát, hogy saját személyes problémái elé helyezhesse klánja érdekeit."

A 420-as évekre a többi faj által a múltban üldözött és rabszolgasorba taszított argóniai népet óvatosnak, titkolózónak bélyegezték. Dreekius a Feketemocsárra váró megpróbáltatásokról beszélt: "- Hogy lehet, hogy Feketemocsár lakói ilyen sokáig ellenálltak a Birodalomnak?" "- A legtöbb ember számára a sok ezer kilométernyi mocsár, láp és bűz nem annyira vonzó, és a Knahaten járvány még mindig szedi áldozatait az öbölben, de egy napon biztosan komoly nehézségekkel kell majd szembenéznünk."

Bár az argóniaiak rabszolgasága már az 5. század elején elkezdődött, majdnem három évtizeden keresztül alig tettek róla említést a feljegyzésekben. A szomszédos morrowindi dunmerek hosszú időkön keresztül hurcoltak el rabszolgákat Feketemocsárból. Morrowind ültetvényei majdnem mindenhol khajiit vagy argóniai rabszolgamunkáknak köszönhetően jöttek létre. A dunmer Dres-nagyház nevét konkrétan meg is említik mindez katonai támogatásáért és a felszabadító Cyrodiil Birodalomhoz fűzött nem éppen baráti viszonyáért.

Szisszfák[szerkesztés]

A Birodalmi zsebkalauz első kiadása szerint az argóniaiak még sosem hagyták el szülőföldjüket "kivéve a viszonylag értelmesebb, szisszfáknak nevezett fajtájuk", ám ez egy téves feljegyzés. A szisszfák, hatalmas, érző fák, és örökké, változatlanul a káosz istenét, Sithist imádják. Sajnos, nem könnyű több információhoz jutni velük kapcsolatban. Az Anuad magyarázatokkalból megtudhatjuk, hogy ezek a fák és az elnhofeyk azon két fajhoz tartoznak, amely túlélte a "Teremtés tizenkét világát", valamint hogy az ehlnofey háborúk alatt hatalmas hazájukat elöntötte a tenger (persze, fontos megjegyezni, hogy ezek a teremtéstörténetek gyakran inkább mítosznak mondhatók).

Sok feljegyzés azt a benyomást kelti, hogy az argóniaiak és szisszfák egy életközösségben élnek. Az egyik írás szerint, pont ahogy a khajiitok változóan hasonlítanak jobban emberre vagy macskafélére, az argóniaiak szintén inkább humanoid vagy gyík formában jelenhetnek meg, attól függően, hányszor "döntenek úgy, hogy megnyalják a fát." A szisszfa nedv valamilyen szinten befolyásolja az argóniaiak nemiségét is, de erről a témáról sajnos nem áll rendelkezésünkre több adat.

Egyéb[szerkesztés]

Az egyetlen cyrodiili embercsoportot, ami valaha is valamennyi ideig Feketemocsárban élt, Kothringi törzs tagjai alkották, de a Knahaten-járvány mindannyiukat elpusztította. A járvány mintegy 41 éven keresztül szedte áldozatait, 2E 560-tól 2E 601-ig. Az itt őshonos argóniaiak hatékony ellenállást mutattak a kórokozóval szemben, ezzel azt a gyanút keltve, hogy a szisszfák és ők terjesztették el. A betegségről feljegyzett utolsó adatokat 2E 603-ban írták, miután a már említett Kothringi törzstagok megpróbáltak hajóval elmenekülni Feketemocsárból, de az összesnek nyoma veszett. Az orma faj, amelynek tagjai egyébként vakságra hajlamosak voltak, a Feketemocsár területén élt az Első korban, de a járvány őket is kipusztította. A khajiitok rokonainak feltételezett, rókaszerű faj, a lilmothiit szintén a déli partokon élt, de az Akaviri uralom alatt kihaltak.

A wamasusok, sárkányszerű teremtmények valaha szintén fellelhetőek voltak Feketemocsár területén, de az újabb feljegyzések már nem említik létezésüket. A helyi élővilág furcsa lényei közé tartoznak a Cyrodiillel és Elsweyrrel közös véroroszlánok, a Morrowind déli részén is megtalálható vérkrokodilok, a fánlakó gyíkok, valamint a rendkívül veszélyes tollas kígyók is.

Jarth Scottija csapószárnyakkal is találkozik Feketemocsárban, amelyek "hatalmas madarak, egész testük méretével majdnem megegyező, fűrész szerű csőrrel," A főhős egyik utazótársa azt mondja a regényben: "mint minden más ezen az átkozott helyen, azonnal felfal, ha nem megállsz. Leterítenek, egy szép kis csapást mérnek rád, majd elrepülnek, hogy később visszajöhessenek, mikor már majdnem meghaltál a vérveszteségtől." Scotti más különleges életformát is talál ezen a vidéken. A húslegyek olyan "vérszínű, homokszemcsényi rovarok", amelyek főleg emberhúson élnek, s eltorzítják azoknak a szerencsétlen áldozatoknak az arcát, akik belesétálnak egy ilyen rajba. Scotti Feketemocsárban és Cyrodiil délkeleti részén találkozott velük.

Szintén ezen a területen, a főhős - nem nagy örömére - nagákra lel. Az argóniai karavánok gyakran áldozatául esnek ezeknek az apró fekete szemű, tűhegyes, csöpögő méregfogakkal teli, hatalmas szájú, pikkelyes, méretes, fekete bestiáknak. Feketemocsár ad otthont a gyökkukacoknak is, amikről egy csempész mesélt Scottinak, földalatti gyorsjáratként emlegetve őket. Ezek a férgek egyben lenyelik az utazókat, és magukkal viszik őket. Emésztőrendszerük elég lassú, így "akár hónapokig el lehetne élni a gyomrukban."

Miközben Scotti tutajon hazafelé indul Cyrodiilbe, egy olyan zöld nyálkával teli tóra, úgynevezett voriplazmára lel, amely pár másodperc alatt csontig lemarná az ember bőrét. Végül Scotti megtalálja egy mocsári leviatán hatalmas testét, ami rángatózik a benne lévő több száz patkánytól.

Feketemocsár őshonos alkímiai hozzávalói a sárkánynyelv és a Somnalius páfrány. A sárkánynyelv olyan páfrányféle gyógynövény, melyet halálos megérinteni. Nevét az aranyszínű virágzatát körülölelő tűzpiros levelekről kapta. A Somnalius páfrány világoszöld, és nagyon törékeny, egy érintésre szétporlad. Különös fáradtságot bocsájt arra a lényre, ami belélegzi. Mindkét növény fellelhető Cyrodiilben is; a sárkánynyelv a Skingradot és a Birodalmi Várost elválasztó Arany útnál, a Somnalius páfrány pedig a Nibeni-medence keleti völgyeinél, valamint fent északon, a Nagyerdő környékén található.

Jelentősebb helyek[szerkesztés]

Alkonyerdő
Aprópille
Éjrózsa
Gideon
Helstrom
Ívesd
Léleknyugta
Tövis
Viharvár


Nirn kontinensei és régiói
Tamriel CyrodiilÉgkoszorúElsweyrFeketemocsárMorrowindNyár-szigetPörölyföldSziklaföld (Orsinium) • Valenvadon
Akavir KamalKa Po' TunTang MoTsaesci (Akavir birodalmi provinciája)
Yokuda Akos KasazBahiaIrranhuKaneshKardeshKlithiMoniSamaraYath
Elterikus szigetek Asil YelirCesparHerneKevallaNalongaPankorRavanSiuol YelirStirkSzigetláncSzisztrékThras
Padomai szigetek CathnoqueyEsronietOlenveldRoscreaVounouraYneslea
Egyéb kontinensek AldmerisAtmoraPyandonea