Ehlnofey

Innen: Elder Scrolls Lapok

Az Ehlnofey, időnként Elhnofey-nek ejtve az et'Ada –k egy csoportja még a Hajnalkorból, akik a Histekkel együtt nem hagyták el Mundust, inkább azon munkálkodtak, hogy élhetővé tegyék azt. A halandó földön maradtak, benépesítve azt így váltak a modern fajok őseivé. Sokan Y'ffre példáját követve feláldozták magukat így megalkotva a természet törvényeit majd kiderült, hogy ezek a „Földcsontok” bizonyos mértékig manipulálhatóak. Talán a földdel való egyesülésük okán az „Öreg Ehlnofey” egy másik kifejezés Almderisre, az elfek misztikus hazájának. Nyelvük illetve nyelveik Ehlnofex néven váltak ismertté.

Eredet Mikor Magnus az építő úgy döntött elmenekül Mundusról, az et'Adak szétszéledtek. Legtöbbjük követte Magnust, de az Ehlnofey-k azok akik, már korábban említve „feláldozták magukat, hogy valamilyen más formában Munduson maradhassanak”. Úgy tartják, hogy Nirn tizenkét világ egyesítése, és az egyik világ egy nagyobb része, az Ehlnofey világ, viszonylag érintetlen maradt. Azok az Ehlnofeyek akik ott éltek váltak a Merek őseivé, és alázatosságuk lehetővé tette számukra, hogy megtartsák ősi tudásukat és hatalmukat. A többi Ehlnofey akik szétszóródtak Nirn minden szegletében nehezebben alkalmazkodtak a változásokhoz így kapták a „Vándorok/Vándorlók” megnevezést. Valamilyen oknál fogva, kitört a háború az Öreg Ehlnofey és a Vándorlók között. Az előbbiek egyénileg erősebbek, de az utóbbiak többen voltak, és Nirn nehéz körülményei megerősítették őket. Úgy tartják, hogy ez a háború átalakította Nirn arcát, megalkotva az első óceánokat, és ami az öreg Ehlnofey-ból maradt lett Tamriel. Nem világos mikor zajlott ez a háború, de azt mondják az Aldmerek elhagyták kipusztult és romba döntött kontinensüket, hogy kolonizálják dél-nyugat Tamrielt a mitikus kor közepén, eltöltve évszázadokat azzal, hogy rég elveszett óhazájukat megtalálják, eredménytelenül.

Örökség Az Aldmerek faji és kulturális úton való szétválását Almderis Kettészakadásának nevezik. A Tamrieli Ehlnofeyek leszármazottai a Dwemer (Mélylakók/Deep Ones), a Chimer (Átváltozottak) a Bosmer (zöld vagy erdei elfek) a Falmer (Hó elfek/Snow Ones), a Maormer (Tengeri vagy trópusi elfek/ Sea or tropical Ones) és az Altmerek vagyis a Magas vagy Ős elfek. A Vándorokból lettek Nirn emberei, végül különböző faji csoportokra szétválva, köztük a Nedes-re, a Nordokra, a Yokuda redguardjaira, és esetleg az Akavir-i Tsaesci-re és más őslakos csoportokra. Ugyan az ősi nép kihaltak vagy eltűntek, az Ehlnofeyékat nem feledték el teljesen soha. Tanítványokat fogadtak maguk mellé mielőtt eltűntek volna, hogy átadhassák tudásukat a felemelkedőben lévő fajoknak. Az egyénekről való egyedi ismeretek sajnos elvesztek az idők folyamán, de még így is sok kiemelkedő Ehlnofey alakja jelenik meg valamilyen formában a különböző fajok pantheonjaiban. Cyrodiil ayleidái megőrizték az Ehlnofeyek Hajnalkorból származó mágiát és nyelvet. A Dwemerek Magasrangú vagy Magas Építészének Kagrenacnak elméletei szerint, szent hangokat /parancsok de még inkább igék mint mágikus igék és szavak/ használtak Lorkhan Szívén és így törték meg és hajtották uralmuk alá a Földcsontokat, teljes engedelmességet követelve az Ehlnofeyeken. A másodkorban legalább egy ehlnofey-i szellem még mindig jelen lehetett a dél-grahtwoodi Csontültetvényen.

Megjegyzések A háború az Ehlnofeyek között a The Annotated Anuadban van részletezve és elmagyarázva, rengeteg párhuzam fedezhető fel Lorkhan és Auriel közötti csatával amelyet a The Monomyth mesél el, a szövegek nagyrészt összegzik és felsorolják ugyanazokat az eseményeket más történelmi szemszögből.