CsK:Vivec 36 leckéje 22. prédikáció

Innen: Elder Scrolls Lapok

Vivec 36 leckéje 22. prédikáció
A Tribunal harcos-költő isten-királyának tanításai igazán elszánt hívei számára. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy nem fordítóink vesztették el józan eszüket (bár időnként kis híján...). Az olvasás során elszenvedett esetleges szellemi károsodásért nem vállalunk felelősséget! A 22. kötetben Vivec elbánik a második szörnnyel. A kötet elolvasása közepes páncél képzettségünket fejleszti.

Ekkor Vivec elhagyta Forgó Iskoláját, és visszatért az űrbe, mely nem volt űr. Kinézett Átmeneti Házából a köztes világba, hogy meglelje a második szörnyet, melyet Kincsek-fája Kard néven emlegettek. Évekkel a gránátalma-lakoma után, az alacsonyabb velothi házak dallamává vált. Hatalmát ekképp prédikálták:

"A Kincsek-fája Kard, a magasságos és dicső szilánkok szikrája! Ki viseli, megismeri önmagát!"

A harcos-költő látogatóként jelent meg a Mora-ház, kopottas rózsafüzért viselő hercegének ős-alkóvjában, ki hős volt az északi démonok ellen vívott háborúkban. Vivec egybegyűlt a csontokkal:

- A dögevő nem képes szert tenni selyemövre, s nem várhatja el, hogy megérti az elődök nagyobb rendszerét: a tökéletes boldogságot csak a könnyezők érhetik el. Adjátok vissza nekem (és adjátok szabadon), házasságom meddő termését, és nem zavarlak ki titeket az isteni képzeletvilágból. Vérvonalatokban van egy figyelemre méltó bűvölő, kit nővérem, Ayem elkényeztetett. Egyedül az ő homályos bölcsességében kegyeskedek kérdezni.

Egy csontharcos emelkedett ki a falból. Három értékes kő volt alsó állkapcsába foglalva; az öregek mágikus praktikája. Az egyik opál volt, az opál színe. A csontharcos meghajolt a köztes lég hercege előtt, és így szólt:

- A Kincsek-fája Kard nem hagyja el házunkat. Már alkut kötöttünk a Fekete Kezű Mephalával, a leghatalmasabb árnnyal.

Vivec megcsókolta az első ékkövet, és így válaszolt:

- Állati kép, nyers-harcos, takarodj vissza a lámpához, mely tovább ég a vízben, és a haszontalan zaj több üzenetét nem tárolja. Földre!

Megcsókolta a második ékkövet, és így szólt:

- Büszke üledék, hamarosan eloszló, ne szolgálj oly garanciát, mely képzeletkohóban készült, és ne várj el semmit annak bőre alól. Urad vagyok mindörökre. Földre!

Megcsókolta az opált, és így szólt:

- Földre! Elveszlek téged!

És Vivec visszavonult a rejtett helyekre, és rátalált a Morag Tong legsötétebb anyjaira. Feleségül vette mindet, megtöltve őket porítatlan hűséggel, melynek íze nyári sóhoz hasonlatos. Mint fekete királynők sikítottak életre száz gyilkos fiút, ezer gyilkos kezet egy óriási mozgásba lendülő eseménnyel - szúró-gyilkos-nevetéssel a sikátorokban, palotákban, műhelyekben, városokban és titkos termekben. Megmozdulásaik Ra’athim erődei közt olyanok voltak, mint az idők közt hullámzó vég - minden végzet elnyelt késekhez vezet, gyilkosságok zsivajához, a nedves halál isteni, szent erőszakának eltörléséhez.

A Bérgyilkosok Királya átnyújtotta Vivecnek Kincsek-fája Kardot.

- Milord - mondta a Bérgyilkosok Királya. - A Mora-ház hercege is rád van bízva. Dagon sarkára helyeztem őt. Szemeit a bűnösökért imádkozó tűzbe helyeztem, száját madarakkal tömtem be."

A szavak vége ALMSIVI.


_lac_

Előző: Vivec 36 leckéje 21. prédikáció

Összefoglaló: Vivec 36 leckéje

Következő: Vivec 36 leckéje 23. prédikáció