CsK:Vegyes egységek taktikái

Innen: Elder Scrolls Lapok

Vegyes egységek taktikái
az ötéves háborúban
Egy hadtudományi könyv, amely a khajiitok különleges rajtaütési taktikáit ismerteti, melyet a bosmerek ellen vívott ötéves háború során alkalmaztak. Egy sorozat első kötete, de sajnos a további részek úgy látszik, nem kerültek kiadásra.
Első kötet

Írta Codus Callonus



A légió tanulhatna a khajiitok által Valenvadon ellen indított ötéves háborúban használt szokatlan taktikákból. Én a Dűnéhez közeli határ mentén épült Szfinxpille erődben állomásoztam, és az északi rajtaütések jó részét saját szememmel láthattam.

A háború az úgynevezett torvali mészárlással kezdődött. A khajiitok azt állították, hogy a bosmerek provokáció nélkül támadták meg a várost, és több mint ezer városlakót mészároltak le, mielőtt visszavetette volna őket a közeli erdei törzs erősítése. A bosmerek azt állították, hogy a támadás válasz volt a khajiit banditák által elkövetett támadásokra, mely a Valenvadon irányába tartó karavánokat érte.

3E 396 tavaszán a háború Szfinxpille erőd felé közeledett. Őrségbe voltam beosztva, így láthattam a konfliktus néhány mozzanatát. Később beszéltem olyan khajiitokkal és bosmerekkel, akik harcoltak a háborúban, és ez kiváló példának bizonyult arra, hogyan használták a khajiitok a különféle földi és erdei egységeket vegyesen, hogy megnyerjék a háborút.

A khajiitok szokatlan módon kezdték a háborút. Favágó cathay-raht és félelmetes senche-raht (Harci macska) egységeket küldtek Valenvadon erdeinek széléhez. Amint megtudták a bosmerek, hogy a fákat kivágják (ami bűnnek számított a különös bosmer vallásban), kiküldtek egy egység íjászt dél felé. Így a bosmerek kénytelenek voltak felosztani erőiket két kisebb csoportra.

A bosmer íjászok a maradék fákon helyezkedtek el, amelyek ágai már húsz vagy még több lábra voltak egymástól, így jutott némi fény az erdő mélyére. A bosmerek varázserejük segítségével kis erődítményekké alakították a fákat, ahonnan nyugodtan használhatták íjaikat.

Amikor a favágók megérkeztek másnap reggel, a khajiitok első hullámából fél tucatot öltek meg a bosmer nyilak. Ezek után a khajiitok leszedték a nagy fapajzsokat a Senche-rahtok hátáról, és otromba menedéket készítettek. Minden khajiit, még a hatalmas Senche-rahtok is el tudtak bújni a fedezék mögött. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a khajiitok nem fogják elhagyni fedezéküket, néhány bosmer úgy döntött, leereszkedik, és szemtől szembe fog megküzdeni a khajiitokkal.

Amint a bosmerek majdnem elérték a fedezéket, az egyik khajiit játszani kezdett egy helyi, éles fémrudakból készült hangszeren. Ez egyfajta jelzés volt, és egy kis csoport emberszerű Ohmes és Ohmes-raht emelkedett fel az erdei talajba vágott, jól álcázott gödrökből. Bár kevesebben voltak, hátulról támadtak, meglepetésszerűen, és gyors győzelmet arattak.

A fákon lévő bosmer íjászok még így is megnyerhették volna a csatát, ha nem lett volna nekik is gondjuk. Egy csoport dagi és dagi-raht, két kevésbé gyakori khajiit faj, amely a Tenmar-erdő fáin él, egyik fáról a másikra ugrált csendvarázslat fedezéke alatt. Olyan magasabb ágakon helyezkedtek el, melyek már nem bírták el a bosmereket. Amikor felhangzott a jel, karmaikkal és fáklyákkal vagy tűzvarázslatokkal (a két túlélő elbeszélése eltér ezen a ponton) támadtak, hogy elvonják az íjászok figyelmét, amíg a harc lefolyt a földön. Pár íjásznak sikerült megszökni, de a legtöbbet megölték.

Úgy tűnik, a dagik és a dagi-rahtok több mágikus képességgel rendelkeznek, mint az köztudott lenne, ha képesek voltak ilyen hosszú időre mágikusan elnémítani magukat. Az egyik túlélő bosmer azt mondta, hogy látott a dagik között néhány hagyományos macskát, és azt is állította, hogy ezek a hagyományos macskák 'alfiq' néven ismertek és varázslók, de a bosmerek annyira megbízhatatlanok, mint a khajiitok, ha az igazságról van szó, és nem hiszem el, hogy egy házi macska képes lenne varázsolni.

A nap végére a khajiitok talán fél tucat harcost vesztettek nem több, mint négytucatnyi seregükből, míg a bosmerek majdnem egy teljes csapat íjászt elvesztettek. A túlélők nem tudták jelenteni, hogy mi történt velük, mielőtt a másik csapat íjász megérkezett, így a khajiitok megismételték ezt a stratégiát hasonló eredménnyel. Végül egy sokkal nagyobb sereg érkezett, és a bosmerek Valenvadon őshonos állatainak segítségével megnyerték a csatát. A harmadik rajtaütésről és a khajiit válaszról könyvem második részében fogok értekezni.


Daniel