CsK:Tréfa vacsorára

Innen: Elder Scrolls Lapok

Tréfa vacsorára
Titokzatos levél a Dres-ház egy kémétől, mely Hlaalu Helseth herceg egy igencsak különös és kegyetlen humorú lakomájáról számol be. A legkülönösebb, hogy Helseth maga terjeszti az őt nem éppen kedvező színben feltüntető történetet.
írta: egy névtelen kém

A kiadó előszava:
Ezen levél mögött megbúvó történet majdnem olyan érdekes és sötét, mint maga a levél. Az eredeti levelet, ami a titokzatos Dhaunaynének íródott, lemásolták és pár hónapja terjedt el egész Hamuföldön. Idővel a szöveg utat talált a kontinensre, és Almalexián kívül Hlaalu Helseth palotájába is eljutott. Noha az olvasó a levél olvastán úgy gondolhatja, hogy a Herceg őrjöngött dühében a mű miatt, ami rosszindulattal ruházza fel őt, elég szokatlan módon pont a fordítottja történt. A Herceg és az édesanyja Barenziah királynő magánkiadású, bekötött példányokat küldött könyvtáraknak és könyvárusoknak szerte Morrowindben.

Közismert tény, hogy a Herceg és a Királynő hivatalosan sosem foglalt állást a mű igaz volta, vagy légből kapottsága mellett. A Dres-ház nyilvánosan tagadta Dhaunayne létezését, és visszautasított minden arra vonatkozó feltételezést, hogy valaha is köze volt a házhoz. Mi az olvasóra bízzuk, hogy saját meggyőződése szerint értelmezze a levelet.

-- Nerris Gan, Kiadó



Sötét Nagyuram, Dhaunayne!

Kérted, hogy írjam le részletesen a múlt éjszakai tapasztalataimat, és a Dres-házzal kapcsolatos további megbízásokkal szembeni ellenvetésem okait. Remélem, jó szolgálatot tettem informátorként Helseth herceg, vagyis azon ember udvarában, aki - mint előző jelentéseimben említettem - bízvást taníthatná cselszövésre Molag Balt. Mint az előtted is ismeretes, közel egy évet töltöttem azzal, hogy belső tanácsadói közé kerülhessek. Barátra volt szüksége, mikor Morrowindre érkezett, és kapva kapott az alkalmon, hogy megkedveljen engem és pár másikat. Mégis, semmi hajlamot nem mutatott arra, hogy bármelyikünkben megbízzon, ami persze nem meglepő, tekintve a Morrowind társadalmában betöltött ingatag pozícióját.

Emlékeztetőül, a herceg a legidősebb fia Barenziahnak, aki Morrowind és a sziklaföldi Nyugalm királyság királynője volt. Férje halála után Helseth herceg mostohaapja Eadwyre király lett, és hatalmi harc alakult ki a herceg és Eadwyre lánya, Elysana hercegnő között. Noha a kiszivárgott információ igen hézagos volt, az tisztán látszik, hogy Elysana került ki győztesen a harcból, és ő lett a királynő, száműzve Helsethet és Barenziah-t. Barenziah másik gyermeke, Morgiah ekkor már elhagyta az udvart, és a Nyár-szigeten lett Óerőd királynője.

Barenziah és Helseth átutazta a kontinenst, és csak a múlt évben tértek vissza Morrowindbe. Királyunk, Hlaalu Athyn Llethan - aki Barenziah unokatestvére - illő fogadtatásban részesítette őket. Athyn Llethan negyven éve, Barenziah lemondása után került a trónra. Barenziah kinyilatkoztatta, hogy nem célja visszakövetelni a trónt, csupán a családi birtokra szándékozik visszatérni. Helseth, mint azt te is tudod, a királyi udvarban időzött és sokan suttogták, hogy a nyugalmi trónt elvesztette ugyan, de a morrowindi trónt nem szándékszik elveszíteni Llethan halálával.

Őszentségtelenségedet tájékoztattam a herceg mozgásáról, találkozóiról és tetteiről, csakúgy mint tanácsadói neveiről és azok jelleméről. Mint arra emlékezhetsz is, gyakran említettem, hogy nem én vagyok az egyetlen kém Helseth udvarában. Tájékoztattalak Helseth egy bizonyos dunmer tanácsadójáról, aki hasonlít egy pasasra, akit a Templomi Törvényszék főkanonokjával, Tholer Saryonival láttam együtt. A másik egy északi nő, aki bizonyítottan látogatja a balmorai birodalmi erődöt. Persze lehet, hogy Helseth saját ügyeit intézik, de ebben nem vagyok biztos. Már kezdem olyan paranoiásnak érezni magam, mint a herceg, mikor kétségbe találtam vonni őszinte hűségét a herceg kamarásának, a breton Burgessnek, aki már a nyugalmi udvarban is szolgálta őt.

Ez a háttere annak az éjszakának. A tegnapi éjszakának.

Tegnap reggel meghívót kaptam az udvarból, hogy a herceggel vacsorázzak. Üldözési mániám okán elküldtem egy inasomat, - aki a Dres-ház hűséges szolgája -, hogy figyelje a palotát és jelentse, ha bármi szokatlant észlel. A vacsora előtt visszatért és jelentést tett nekem a látottakról.

Egy rongyos férfit engedtek be a palotába, aki egy kis ideig bent maradt. Mikor kijött, inasom meglátta arcát a csuklya alatt. Egy gyalázatos hírű alkimista volt az ipse, aki a hírek szerint egzotikus mérgekkel üzletel. Kiváló inasom azt is megfigyelte, hogy a palotába belépő alak kanócbúza és kesernyészöld szirmok szagát árasztotta, és valami idegen édeskés szagot is fújt felőle a szellő. Mikor távozott, ezt az illatot nem lehetett érezni.

Ugyanarra a következtetésre jutott mint én. A herceg egy méreg elkészítéséhez szerzett be összetevőket. A kesernyészöld szirom már magában is mérgező, ám a többi összetevő valami sokkal bonyolultabb dologra utal. Mint azt őszentségtelenséged is képzelheti, aznap este úgy indultam a vacsorára, hogy fel voltam készülve minden eshetőségre.

Helseth herceg minden tanácsadója megjelent és észrevettem, hogy kicsit mind aggódik. Természetesen azt hittem, hogy az egész banda kém, és mindenki tud a herceg titokzatos találkozójáról. Valószínűsíthető, hogy néhányan tudtak az alkimista látogatásáról, míg másokat a herceg meghívásának jellege aggasztott, a maradék pedig csupán tudattalanul átvette jobban informált társaik feszült magatartását.

A herceg pompás kedvében volt, végül mindenki ellazult és megnyugodott. Kilenckor mindünket bevezették az ebédlő terembe ahol már elkészítették és feltálalták az ünnepi vacsorát. És micsoda vacsorát! Mézes alma, illatos ragu, rostélyosok változatos szószokkal leöntve és mindenféle hal és szárnyas szakértően és hivalkodóan elkészítve. Kristály és arany kancsóban a bor, a flin, a shein és a mazte előttünk, mind-mind pontosan alkalmazkodott a különféle fogások ízeihez. A csábító aromák eszembe juttatták, hogy az ízek és illatok ilyetén útvesztőjében egy diszkrét méreg felfedezhetetlen lenne.

Egész vacsoraidő alatt fenntartottam a látszatot, hogy eszek és iszok de valójában nem nyeltem le semmit. Végül a tányérok és ételek lekerültek az asztalról és egy levesestálnyi fűszeres levest tettek az asztal közepére. A szolga aki hozta, kifelé menet bezárta maga mögött az ajtót.

- Isteni illatot áraszt, Hercegem - mondta Marchioness Kolgar, az északi nő - de már nem bírok többet enni.

- Őfelsége - mondtam némi nyájassággal kevert könnyű részegség hangját színlelve - nyilván tudja, hogy bármelyikünk életét adná, ha Morrowind trónjára segíthetné őt, de feltétlenül szükséges, hogy ennek a módja a halálra zabáltatás legyen?

A többiek elismerő sóhajtásokkal siettek egyetérteni velem. Helseth herceg mosolygott. Megesküszöm Ajándékozó Vaernimára sötét uram, hogy még te sem láttál ehhez fogható mosolyt.

- Ironikus szavak. Láthattad, hogy egy alkimista látogatott meg engem a mai nap, és kétségkívül nem te vagy az egyetlen, aki tud erről. Ő megmutatta nekem, hogyan készítsek el egy csodálatos mérget és az ellenszerét. A leghatásosabb mérget, ami kiválóan szolgálja céljaimat. Nincs az az oltalmazó varázs, ami segít, ha egyszer beadták. Kizárólag a levesestálban lévő ellenszer menthet meg a biztos haláltól. És micsoda haláltól! Sóváran vágyom meglátni az alkimista ígérte hatást. Borzalmasan fájdalmas a mérgezettnek, de egyébként szórakoztató.

Senki sem szólt egy szót sem. Szívem a torkomban dobogott.

- Őfensége - szólt a dunmer, aki feltételezhetően a Templom szövetségese - megmérgezett valakit ennél az asztalnál?

- Okos vagy Allarat - mondta Helseth herceg, figyelmesen szemlélve tanácsadóit. - Nem csoda, hogy értékelem tanácsaidat. Mint mindenkiét ebben a szobában. Meglehet, egyszerűbb lenne azt elmondanom, hogy kit nem mérgeztem meg ebben a szobában. Nem mérgeztem meg azt, aki csak egy urat szolgál, azt kinek őszinte a hozzám való hűsége. Nem mérgeztem meg azt, aki Helseth királyt akarja Morrowind trónján látni. Nem mérgeztem meg azt, aki nem kémkedik a birodalomnak, a Templomnak, a Telvanni-háznak, a Redoran-háznak, az Indoril-háznak vagy a Dres-háznak."

Őszentségtelenséged, az utolsó szavainál egyenesen az én szemembe nézett. Ezt bizonnyal állíthatom. Arcom gyakorlott gondolataim eltitkolásában, de rögtön eszembe jutott az összes titkos találkozóm, az összes kódolt üzenetem amit a Háznak és Neked küldtem, sötét uram. Mit tudhat? Mit gyaníthat?

Éreztem, hogy a szívem egyre gyorsabban ver. A félelem ez, vagy a méreg? Nem beszélhettem, mert biztos voltam benne, hogy a hangom meghazudtolja nyugodt külsőmet.

- Akik hűek hozzám, és ártani akarnak ellenségeimnek, azon tűnődhetnek, hogyan lehetek biztos abban, hogy a méreg a megfelelő helyre jutott. Lehetséges, hogy a vétkes társaság, sőt, merem mondani társaságok, gyanakodtak, és csupán színlelték az evést és ivást? Természetesen. De még a legfurfangosabb színlelőknek is ajkukhoz kellett emelniük poharukat, üres villájukat és kanalukat. Látják kérem, az étel nem mérgezett. Az evőeszközök és kupák viszont azok. Ha valaki nem étkezett félelme miatt, az ugyanúgy megmérgeződött, viszont sajnos elmulasztott egy kiváló étkezést.

Verejték csordult az arcomon és elfordultam a hercegtől, hogy ne láthassa. Tanácsadó társaim, mind egytől-egyig odafagytak székükhöz. Kezdve Marchioness Kolgarral, ki falfehéren ült, Kema Inebbéig, ki láthatóan remegett. A dühösen ráncolt szemöldökű Allarattól a szobormerev tekintetű Burgessig.

Ezek után nem állhattam meg, hogy arra ne gondoljak, vajon a herceg tanácsadói nem egytől egyig kémek-e. Van egyáltalán ennél az asztalnál bárki is, aki hűséges? Aztán arra gondoltam, mi lenne ha magam nem lennék kém? Bízhatnék benne, hogy Helseth ezt tudja? Tanácsadóinál senki sem tudhatja jobban, milyen mély a herceg üldözési mániája és tökéletesen engesztelhetetlen nagyravágyása. Ha nem lennék a Dres-ház kéme, biztonságban érezhetném magam? Lehetséges, hogy aki hűséges, azt is megmérgezzék téves megítélés miatt?

Mindenkinek ez kellett járjon a fejében, hűeknek és kémeknek egyaránt.

Míg gondolataim kavarogtak, hallottam a herceg hangját, amint mindenkihez szólt:

- A méreg gyorsan hat. Ha mostantól egy percen belül nem isszátok meg az ellenszert, lesznek, kik meghalnak ennél az asztalnál.

Nem tudtam dönteni, megmérgeztek-e, vagy sem. A gyomrom fájt, de emlékeztettem magam arra, hogy egy pazar lakoma közepén ültem, és nem ettem semmit. Szívem remegett mellkasomban, és a tramagyökér keserű ízét éreztem a számban. Félelem vagy méreg?

- Ezek az utolsó szavak, amit a hűtlenek hallhatnak tőlem - mondta Helseth herceg, és még mindig azzal az átkozott mosollyal nézett végig izgő-mozgó tanácsadóin - vegyétek az ellenmérget és éljetek.

Hihetek neki? Átgondoltam, mit tudok a herceg egyéniségéről. Megölné a kémet, aki maga ellen vall, vagy visszaküldené a legyőzöttet uraihoz? A herceg kegyetlen, és bármelyik megoldás illene hozzá. Bizonyára ez az egész színies vacsora arra szolgált, hogy félelmet csepegtessen belénk. Mit szólnának az őseim, ha az asztal mellől kerülnék közéjük, és éppen mérgezés miatt? Mit mondanának, ha elvenném az ellenmérget, ezzel bevallva elkötelezettségemet a Dres-ház iránt, és végezetül kivégeznének. És bevallom, arra is gondoltam, mit tennél te velem miután meghaltam.

Annyira könnyelmű voltam, és tele volt fejem gondolataimmal, hogy nem vettem észre amint Burgess fölugrik székéről. Hirtelen már csak azt láttam, hogy fogja a tálat, és nagy kortyokban issza a benne lévő folyadékot. Őrök álltak körben, nem is vettem észre, mikor léptek be.

- Burgess - szólt a herceg, még mindig mosolyogva - töltöttél némi időt a Szellemgát közelében. Redoran-ház?

- Nem tudtad? - Burgess savanyúan nevetett. - Nem ház. Mostohanővérednek jelentettem, Nyugalm királynőjének. Mindig is neki dolgoztam. Akatoshra, te azért mérgeztél meg, mert azt gondoltad, holmi átkozott sötételfeknek kémkedek?"

- Felerészben igazad van - mondta a herceg. - Nem találtam ugyan ki, hogy kinek dolgozol, sem pedig azt, hogy kém vagy. De tévedsz mikor azt hiszed, megmérgeztelek. Te mérgezted meg magad, mikor a tálból ittál.

Őszentségtelenségednek nem szükséges hallania, hogyan halt meg Burgess. Tudom, hogy sokat láttál már létezésed sok-sok éve alatt, de ezt igazán nem szükséges hallanod. Azt kívánom, bárcsak kitörölhetném a haldoklását az emlékeim közül.

Röviddel ezután a tanácsadókat elengedték. Nem tudom, hogy Helseth herceg tudja, vagy gyanítja-e, hogy én is kém vagyok. Nem tudom, hogy a többiek azon az éjszakán voltak-e olyan közel a tálból iváshoz mint én, mielőtt Burgess megtette. Csak azt tudom, hogy ha a herceg még nem is gyanúsít, előbb-utóbb fog. Én nem győzhetek abban a játszmában, amit ő már rég elsajátított, még a Nyugalm udvarban, és könyörgöm őszentségtelenségednek, sötét uram, Dhaunayne, hogy használd fel befolyásod a Dres-házban, és mentsd fel hű szolgádat nehéz szolgálata alól.



A kiadó megjegyzése:

Természetesen a névtelen író aláírása nem szerepel egyetlen másolaton sem.
Luc