CsK:Talara hercegnő titka V

Innen: Elder Scrolls Lapok

Talara hercegnő titka V
Fordulatos történet egy kalandos sorsú breton hercegnőről. A befejező részből végre kiderül, pontosan mi is történt a 20 évvel korábbi merénylet alatt. A kötet a többi résszel ellentétben(valószínűleg az ID szám elírásának következtében) semmilyen képzettségünket nem fejleszti.
Mera Llykith tollából



- Milyen jogon tartóztatod le apámat? - kiáltotta Lady Jyllia. - Mit tett?

- A birodalmi katonatiszti és nagyköveti rangom jogán tartóztatom le Camlorn királyát, Oloine korábbi hercegét - mondta Lord Strale. - Tamriel császára törvényének jogán, ami felülbírál minden tartományi királyi hatalmat.

Gyna előrelépett, és megpróbálta a kezét Jyllia karjára tenni, de az ridegen visszautasította. Csöndben leült a most már kiürült fogadóteremben a trón lábához.

- Ez a fiatal nő eljött hozzám, miután teljesen visszakapta az emlékezetét, de a történet, amit elmesélt, több, mint hihetetlen volt. Egyszerűen nem tudtam elhinni - mondta Lord Strale. - De annyira biztos volt a dolgában, hogy ki kellett vizsgálnom. Így hát beszéltem mindenkivel, aki húsz éve itt volt a palotában, hogy kiderítsem, lehet-e benne valami igazság. Természetesen a király és a királyné meggyilkolásakor, illetve a hercegnő eltűnésekor teljesen kivizsgálták az ügyet, de most más kérdéseket kellett feltennem. Kérdéseket a két kis unokatestvér, Lady Jyllia Raze és a hercegnő kapcsolatáról.

- Mindenkinek elmondtam újra és újra, nem emlékszem semmire sem életemnek abból az időszakából - mondta Jyllia könnyek között.

- Tudom, hogy nem. Sosem kérdőjeleztem meg, hogy egy szörnyű gyilkosság szemtanúja voltál, és az emlékezetvesztésed, csakúgy, mint az övé - mondta Lord Strale, miközben Gyna felé mutatott - valódi. A történet szerint, amit a szolgáktól és a többi palotai embertől hallottam, a kislányok elválaszthatatlanok voltak. Nem volt más játszótársuk, és mivel a hercegnő szobájának a szüleié közelében kellett lennie, így a kis Lady Jyllia is mindig ott volt. Amikor a merénylő jött, hogy végezzen a királyi családdal, a király és a királynő a hálószobájukban volt, a lányok pedig a trónteremben játszottak.

- Amikor visszakaptam az emlékezetemet, olyan volt, mint kinyitni egy lezárt dobozt - mondta Gyna ünnepélyesen. - Minden olyan tiszta és részletes volt, mintha tegnap és nem húsz éve történt volna. A trónon ültem, császárnőt játszottam, te pedig a pódium mögött úgy tettél, mintha egy útvesztőben lennél, amibe én küldtelek. Berohant egy férfi a hálókamrából, akit még sose láttam, a kardja pedig vérben ázott. Felém indult, én pedig futottam az életemért. Emlékszem, a pódium felé kezdtem futni, de megláttam a rémült arcodat, és nem akartam hozzád vezetni. Ezért az ablak felé futottam.

- Korábban is kimásztunk a kastély külső részére, csak a móka kedvéért. Ez volt az egyik első emlékem, ami visszatért, miközben a peremen kapaszkodtam. Te és én a kastély falán, a király pedig lentről mondja, hogyan másszak le. De azon a napon nem tudtam megtartani magam, annyira remegtem. Lezuhantam a folyóba.

- Nem tudom, kizárólag az a szörnyűség okozta-e, amit láttam, vagy hozzájött a becsapódás a hideg vízbe, de minden elsötétült a tudatomban. Amikor végre kimásztam a folyóból, több mérföldre onnan, fogalmam se volt, ki vagyok. És így is maradt - mosolygott Gyna - egészen mostanáig.

- Tehát te vagy Talara hercegnő? - kiáltotta Jyllia.

- Hadd mondjam tovább, mielőtt válaszolna erre, mert az egyszerű válasz csak összezavarna, ahogy engem is - mondta Lord Strale. - A merénylőt elfogták, mielőtt elmenekülhetett volna. Igazság szerint tudnia kellett, hogy el fogják kapni. Azonnal bevallotta a királyi család lemészárlását. Azt mondta, a hercegnőt kidobta az ablakon. Lent egy szolga hallotta a sikolyt, és látott valamit elrepülni az ablaka előtt, így igaznak hitte.

- Nem sokkal később a pódium mögé bújt, poros, félelemtől remegő, megszólalni képtelen kis Lady Jylliát megtalálta a dadája, Ramke. Ramke meg akart védeni téged - mondta Strale, Jyllia felé biccentve. - Ragaszkodott hozzá, hogy azonnal a szobádba vigyenek és üzent Oloine hercegének, hogy a királyi családot meggyilkolták, a lánya pedig látta, de túlélte.

- Kezdek emlékezni erre - mondta Jyllia gondolkodva. - Emlékszem, ahogy az ágyamban fekszem, miközben Ramke gondoskodik rólam. Zavarosak voltak a gondolataim, és nem tudtam koncentrálni. Emlékszem, azt akartam, hogy még mindig játékidő legyen, nem tudom, miért. Aztán emlékszem, hogy felnyaláboltak és elvittek arra a menhelyre.

- Hamarosan minden vissza fog térni - mosolygott Gyna. - Ígérem. Én is így kezdtem emlékezni. Elkaptam egy részletet, aztán jött az egész, mint egy hullám.

- Ez az - kezdett zokogni Jyllia. - Nem emlékszem semmi másra, csak zavaros részletekre. Nem, emlékszem papára is, ahogy nem akart rám nézni, miközben elvittek. Emlékszem arra is, hogy ez nem érdekelt, ahogy más se.

- Mindenki számára zavaros idő volt, különösen fiatal lányok számára. Főleg olyan kislányok számára, akik olyasmin mentek át, mint ti ketten - mondta Lord Strale megértően. - Ahogy összeraktam, amint megkapta Ramke üzenetét, a herceg elhagyta oloine-beli palotáját, utasítást adott, hogy vigyenek egy magán szanatóriumba, amíg fel nem épülsz, majd a személyi testőrével elkezdte vallatni a merénylőt. Miután meghallottam, hogy az első beismerés után csak a herceg és a testőre látta a merénylőt, és senki más, csak ők voltak jelen, amikor a merénylőt megölték szökés közben, azt gondoltam, ez elég lényeges.

- Beszéltem Lord Eryllel, akiről tudtam, hogy jelen volt, és azt blöfföltem, több bizonyítékkal rendelkezem, mint valójában. Azt a reakciót kaptam, amire számítottam, de ez veszélyes játszma volt. Végül bevallotta, amit már igaznak gondoltam.

- A merénylőt - Lord Strale kivárt, és kelletlenül Jyllia szemébe nézett - Oloine hercege bérelte fel, hogy megölje a királyi családot, beleértve a hercegnőt is, aki örökös volt, hogy a korona rá és a gyerekeire szállhasson.

Jyllia döbbenten bámult Lord Strale-ra.

- Az apám...

- A merénylőnek azt mondták, amint a herceg őrizetében lesz, kifizetik, és megszervezik a szökését. A gazfickó rossz időt választott a kapzsiságra, hogy több aranyat szerezzen. A herceg úgy döntött, olcsóbb lenne elhallgattatni, ezért ott és akkor megölte, hogy sose tudja elmondani, mi történt valójában - vonta meg a vállát Lord Strale. - Nem egy tragikus veszteség, mivel gyilkos volt. Néhány év múlva visszatértél a szanatóriumból, kissé félénken, de normálisan, kivéve, hogy a gyerekkorodról semmi emléked nem volt. Közben Oloine korábbi hercege elfoglalta a bátyja helyét, mint Camlorn királya. Nem semmi manőver volt.

- Nem - mondta Jyllia csöndesen. - Biztosan nagyon lekötötte a sok tennivaló. Újra megnősült, és született egy új gyereke. Soha senki se jött meglátogatni a szanatóriumban, csak Ramke.

- Ha meglátogatott volna - mondta Gyna -, ez a történet egész máshogy alakulhatott volna.

- Mire gondolsz? - kérdezte Jyllia.

- Ez a legérdekesebb rész - mondta Lord Strale. - Régóta az a kérdés, vajon Gyna Talara hercegnő-e. Amikor az emlékezete visszatért, és elmondta a történetét, sok bizonyítékot raktam össze. Tekintsétek meg ezeket a tényeket.

- Jelenleg sokban hasonlítotok ti ketten, pedig húsz évig egész külön életet éltetek, kislányként és állandó játszótársként pedig szinte egyformák voltatok.

- A merénylet idején a gyilkos, aki korábban sohasem járt itt, csak egy lányt látott a trónon, akiről azt gondolta, a célpontja.

- A nő, aki megtalálta Lady Jylliát, a dadája volt, Ramke, olyan nő, aki fanatikus elkötelezettséggel bírt a munkájában, viszont képtelen lett volna felfogni, hogy esetleg a szeretett kislány lehetett az, aki eltűnt. Egyedül a dadus ismerte mind Talara hercegnőt, mind Lady Jylliát, és ő volt az, aki meglátogatott a szanatóriumban.

- Végül - mondta Lord Strale - vedd figyelembe, hogy mire visszatértél a szanatóriumból az udvarba, öt év telt el, és kislányból fiatal nővé értél. Ismerősnek láttak, de nem ugyanolyannak, mint amire emlékeztek.

- Nem értem - kiáltotta a szegény lány, tágra nyitott szemmel, mert nagyon is értette. Az emlékezete, mint egy hatalmas árhullám, visszatért.

- Hadd magyarázzam meg így - mondta az unokatestvére, átölelve őt. - Most már tudom, ki vagyok én. Az igazi nevem Jyllia Raze. Az a férfi, akit letartóztattak a király, az apád meggyilkolásáért - az apám volt. TE vagy Talara hercegnő.


Vik

Előző: Talara hercegnő titka IV

Összefoglaló: Talara hercegnő titka

Következő: Nincs