CsK:Talara hercegnő titka IV

Innen: Elder Scrolls Lapok

Talara hercegnő titka IV
Fordulatos történet egy kalandos sorsú breton hercegnőről. A 4. részben ellátogatunk egy bordélyba és egy királyi fogadóterembe. Mindkét helyszínen szokatlan dolgok történnek illúzió varázslatok felhasználásával. A könyv elolvasása illúzió képzettségünket fejleszti.
írta Mera Llykith



Gyna sosem látta viszont Brisienna úrnőt, a császár ügynökét, de a nő megtartotta ígéretét. Proseccus, egy a Birodalom szolgálatában álló éjpenge, érkezett titokban Stale úr házához. Gyna gyors felfogásával napokon belül eltanulta tőle, amit tudnia kellett.

- Ez egy egyszerű bűbáj, nem az a fajta varázslat, ami egy tomboló szörnyet szerető kutyussá változtat - mondta Proseccus. - Ha valami olyasmit teszel vagy mondasz, ami más esetben feldühítené vagy megsértené a célpontot, a hatása gyengülni fog. Egy ideig megváltoztatja, hogy ő hogyan lát téged, mint minden illúzióvarázslat, de a tiszteletét és megbecsülését másfajta, kevésbé mágikus bűbájjal kell fenntartanod.

- Értem - mosolygott Gyna, megköszönve kiképzőjének a két illúzióvarázslatot, amit tanított. Eljött az idő, hogy használja új képességét.
A Camlorni Örömlányok Céhe egy nagy palota volt a város északi, gazdagabb részén. Sylon herceg bekötött szemmel is odatalált volna, mint már gyakran megtette, amikor a részegségtől nem is látott. Ma éjjel, csak kissé volt ittas, és elhatározta, hogy nem iszik többet. Ma gyönyörre fájt a foga. A gyönyör neki tetsző fajtájára.

- Hol van a kedvencem, Grigia? - követelőzött, mikor belépett.
- Még nem épült fel teljesen a múlt heti találkozó után - mosolygott a céhmesternő nyugodtan. - A legtöbb nő a kliensekkel van, de egy különlegeset megtartottam neked. Olyat, akinek a társaságát biztosan élvezni fogod.

A herceget egy bársonnyal és selyemmel pompásan díszített szobába vezették. Ahogy benyitott, Gyna előjött egy paraván mögül és gyorsan bűbájt varázsolt, elméjét a hit felé nyitva, ahogy Proseccus tanította. Nehéz volt megmondani, hogy működött-e elsőre. A herceg ránézett kegyetlen mosolyával, és utána mint a felhők közül előtörő nap, a kegyetlenség eltűnt. Gyna tudta, hogy már hatalma van a herceg fölött. Sylon megkérdezte a nevét.

- Pillanatnyilag nevek között vagyok - incselkedett. - Még sosem szerelmeskedtem egy igazi herceggel. Még igazi palotában sem voltam soha. A tied... nagy?

- Még nem az enyém - vont vállat a herceg .- De egy nap király leszek.

- Csodálatos lehet egy olyan helyen élni - turbékolt Gyna. - Ezerévnyi történelem. Minden olyan idős és szép. A festmények és könyvek, szobrok és faliszőnyegek. A te családod ragaszkodik a kincseihez?

- Igen, egy csomó unalmas régi kacatot felhalmoztak az archívumokban, a kincstárban. Kérlek, láthatnálak már meztelenül?

- Előbb egy kis beszélgetés, de ha jólesik te bármikor levetkőzhetsz - mondta Gyna. - Hallottam, hogy van egy archívum, de eléggé el van rejtve.

- Van egy álfal a családi kripta mögött - mondta a herceg, megragadva Gyna csuklóját és közelebb húzta, hogy megcsókolja. Valami megváltozott a szemében.

- Fenséged, fáj a karom - kiáltotta Gyna.

- Elég volt a beszédből, te boszorkányos kurva - vicsorgott. A félelem erős döfése ellenére Gyna megnyugtatta elméjét és engedte a látszatokat örvényleni. Ahogy a herceg mérges szája megérintette ajkát, használta a második varázslatot, amit illuzionista mentorától tanult.

A herceg érezte, ahogy a húsa kővé válik. Ottmaradt megdermedve, nézve, amint Gyna összehúzza a ruháját és elhagyja a szobát. A bénítás még csak pár percig tartott, de éppen csak ennyi időre volt szükség.

A céhmesternő már el is ment az összes lánnyal, ahogyan Gyna és Lord Strale utasította. Majd szólnak neki, ha nyugodtan visszajöhet. Még csak pénzt sem fogadott el, elég volt, hogy a lányokat nem kínozza a perverz és kegyetlen herceg.

- Milyen szörnyű fiú - gondolta Gyna amint a fejére húzta köpenye csuklyáját, és az utcákon át Lord Strale háza felé sietett - Még jó, hogy sosem lesz király.

A következő reggel Camlorn királya és királynéja napi kihallgatásukat tartották a nemesekkel és diplomatákkal, egy szórványos összejövetelt. A trónterem nagyrészt üres volt. Az ilyen szörnyen unalmas módja volt a nap kezdésének. A petíciók között fejedelmien ásítottak.

- Mi történt minden érdekes emberrel? - mormogta a királyné. - Hol a drága fiunk?

- Hallottam, hogy keresztülcsörtetett az északi negyeden valami szajha után, aki kirabolta - nevetett gyengéden a király.

- Milyen nagyszerű fiú.

- És a királyi csatamágus?

- Elküldtem, hogy egy kényes ügyet elrendezzen - a király összevonta a szemöldökét. - De az majdnem egy hete volt, és még egy szót sem hallottam felőle. Kissé aggasztó.

- Valóban az, Lord Erylnek nem lenne szabad sokáig távol maradni - mondta a királynő rosszallóan. - Mi történne, ha egy gaz boszorkánymester megjelenne és fenyegetne minket? Ne nevess, ezért tartja minden sziklaföldi királyi ház közel a csatlósait. Hogy megvédjék az udvart a gonosz varázslatoktól, mint amit nemrég szenvedett el szegény császárunk.

- Saját csatamágusának kezétől - kuncogott a király.

- Lord Eryl sosem árulna el téged, tudod jól. Azóta van a szolgálatodban, mikor még Oloine hercege voltál. Hogy Jagar Tharnhoz hasonlítod... - a királynő elutasítóan legyintett - A bizalomnak ez a hiánya dönti romba Tamriel királyságait. Lord Strale azt mondja...

- Még valaki hiányzik - tűnődött a király.

- A nagykövet? - a királynő megrázta a fejét - Nem, ő itt van. Meg kívánta látogatni a kriptákat és hódolni a nemes ősöknek, szóval odairányítottam. Nem tudom elképzelni, miért marad olyan soká. Biztos istenfélőbb, mint gondoltam.

A királynő meglepetten látta, hogy férje riadtan felkelt.

- Miért nem szóltál?

Mielőtt válaszolhatott volna, a beszélgetés tárgya belépett a nyitott ajtón a trónterembe. A jobbján egy gyönyörű szőke hölgy kísérte, a legelőkelőbb nemességhez illő díszes, skarlát és arany ruhában. A királynő követte elképedt férjének tekintetét, és szintén megdöbbent.

- Úgy hallottam, hogy egy szajhával látták a Virágfesztiválról, nem egy ilyen hölggyel - suttogta a királynő. - Éppen úgy néz ki, mint a lányod, Lady Jyllia.

- Igen, úgy - akadt el a király lélegzete. - Vagy mint az unokatestvére, Talara hercegnő.

A teremben álló nemesek szintén sugdolózni kezdtek maguk között. Bár közülük csak kevesen voltak az udvarban húsz éve, mikor a hercegnő eltűnt (úgy vélték, hogy meggyilkolták, mint a királyi család többi tagját), pár idősebb államférfi még emlékezett rá. Nem csak a trónnál mondták ki a "Talara" nevet, amely most varázslat módjára visszhangzott a levegőben.

- Lord Strale, bemutatnál minket a hölgynek? - kérdezte a királynő udvarias mosollyal.

- Egy pillanat múlva, királyi fenséged, de attól tartok, hogy először egy sürgős ügyet kell megtárgyalnunk - hajolt meg Lord Strale. - Kérhetnék magánkihallgatást?

A király a császári követre nézett, megpróbálva kiolvasni valamit az arckifejezéséből. Egy intéssel elbocsátotta az összegyűlt nemeseket, és becsukatta mögöttük az ajtót. Senki nem maradt a kihallgatóteremben csak a király, a királynő a nagykövet, egy tucat királyi őr és a titokzatos nő.

A nagykövet egy régi, megsárgult papírt húzott elő a zsebéből.

- Királyi felséged, mikor a trónra léptél, miután bátyádat és családját meggyilkolták, az írnokok és intézők természetesen mindent, amit fontosnak találtak, okiratokat és rendeleteket mind megtartották. Bátyád teljes lényegtelen és mellékes magánlevelezése is bekerült az archívumba a szokások szerint. Ez a levél is köztük volt.

- Miről szól ez az egész? - dörögte a király. - Mit ír a levél?

- Rólad semmit, felség. Tulajdonképpen felséged trónra kerülésekor senki, aki olvasta, nem érthette a jelentőségét. Ezt a levelet a Császárnak írta az elhunyt bátyád, éppen a merénylet idején, egy tolvajról aki egykor mágus-pap volt Stehiete Templomában, itt Camlornban. A neve Jagar Tharn volt.

- Jagar Tharn? - a királynő idegesen felnevetett - De hisz éppen róla beszéltünk.

- Tharn sok könyvet lopott, melyek hatalmas, elfeledett varázslatokról és a Káosz Botjának elrejtéséről és használatáról szóltak. A hírek lassan jutottak el Sziklaföld nyugati végébe, és mire a király hallotta, hogy a Császár új csatamágusát Jagar Tharnnak hívják, sok év eltelt. A király egy figyelmeztető levelet írt a Császári Csatamágus árulásáról, de sosem fejezte be. - Lord Strale feltartotta a levelet. - Meggyilkolásának napján keltezték, 385-ben. Négy évvel azelőtt, hogy Jagar Tharn elárulta urát, és megalapozta tíz évig tartó zsarnokságát, a Birodalmi Csalást.

- Ez mind nagyon érdekfeszítő - kiáltotta a király. - De mi köze hozzám?

- Az elhunyt király elleni merénylet most már birodalmi hatáskörbe tartozik. És van egy vallomásom királyi csatamágusodtól, Lord Eryltől.

A király arcáról minden szín eltűnt:

- Te szánalmas féreg, senki nem fenyegethet engem. Sem te, sem az a kurva, sem az a levél nem fogja újra látni a napot! Őrök!

A királyi őrök kardot rántottak és előrenyomultak. Eközben egy hirtelen villanás után a szoba megtelt birodalmi árnymágusokkal, akiket Proseccus vezetett. Már órák óta ott voltak, láthatatlanul settenkedve az árnyak közt.

- Őfelsége, VII. Uriel Septim nevében letartóztatlak - szólt Strake.

Az ajtó kinyílt, s kivezették rajta a lehajtott fejű királyt és királynét. Gyna megmondta Proseccusnak, hogy hol találják meg legnagyobb eséllyel a fiukat, Sylon herceget. Az udvari nép és a kihallgatóteremben tartózkodó nemesek bámulták királyuk és királynéjuk furcsán ünnepélyes elvonulását. Saját királyi börtönükbe.

Mikor végre egy szó hallatszott, mindenki összerázkódott. Lady Jyllia érkezett az udvarba.

- Mi történik? Ki meri bitorolni a király és királyné hatalmát?

Lord Stale Proseccushoz fordult:

- Jyllia úrhölggyel egymagában beszéljünk. Tudod, mit kell tenned.

Proseccus bólintott és újra becsukatta a trónterem ajtaját. Az udvaroncok az ajtóhoz csődültek, erőlködve, hogy mindent hallhassanak. Bár nem mondhatták ki, majdnem ugyanannyira magyarázatra szomjaztak, mint Lady Jyllia.


?

Előző: Talara hercegnő titka III

Összefoglaló: Talara hercegnő titka

Következő: Talara hercegnő titka V