CsK:Talara hercegnő titka III

Innen: Elder Scrolls Lapok

Talara hercegnő titka III
Fordulatos történet egy kalandos sorsú breton hercegnőről. A 3. részben Gyna ügye birodalmi ügynökök látókörébe kerül, ám ezt nem mindenki nézi jó szemmel. Több kocsmában is megfordulunk, és a gyakori tűzvarázslatoknak köszönhetően a könyv elolvasása még pusztítás képzettségünket is fejleszti.
Mera Llykith tollából




Gnorbooth épp távozóban volt kedvenc camlorni kocsmájából, a Roppanó Ágból, amikor nevén szólította valaki. Nem olyan neve volt, amit könnyen össze lehetne téveszteni egy másikkal. Megfordult, és egy sötét sikátor félhomályából Erylt urat látta felbukkanni, a királyi harcimágust a palotából.

- Milord! - mondta Gnorbooth megnyerő mosollyal.

- Meglep, hogy idekint látlak ezen az estén, Gnorbooth - vigyorgott csúful Eryl úr. - Nem láttalak túl gyakran téged és a mestered a millenniumi ünnepségek óta, de megértem, hogy sok a teendőd. Ám azon tűnődök, vajon min is dolgozol mostanában oly szorgosan.

- A birodalom érdekeinek védelme Camlornban szorgos munkát követel. Azt viszont sosem gondoltam volna, hogy egy nagykövet hivatali munkájának apró-cseprő részletei a legkevésbé is számot tartanának az érdeklődésedre, milord.

- De még mennyire, hogy érdekelnek - mondta a harcimágus. - Különösen, ahogy a követ titokzatosan kezdett tevékenykedni, mondhatnám, félresöpörve a diplomatizmust. És azt is hallottam, hogy a Virágfesztiválról a házába vitt egy szajhát. Azt hiszem, Gynának hívták, ugye?

- Szerelmes volt, uram, legalábbis úgy tűnt. Ön is hallhatott már olyan esetekről, amikor egy férfi elragadtatta magát emiatt - vont vállat Gnorbooth.

- Csinos egy lány - nevetett Eryl úr. - Tudod, mennyire hasonlít az egykori Talara hercegnőre?

- Csak tizenöt éve vagyok Camlornban, uram. Sose láttam megboldogult őfelségét.

- Nos megérteném, ha verseket írna, de mióta tölti egy szerelmes férfi a napjait a konyhában, öreg szolgákkal beszélgetve? Ez nem tűnik szédítő szerelemnek, még a korlátozott tapasztalataim szerint sem - Eryl úr ekkor összehunyorította szemét. - És milyen ügyben tevékenykedik most... hogy is hívják azt a falut...

- ...Umbingtonban? - kérdezett vissza Gnorbooth, de rögtön meg is bánta. Eryl úr túl ügyes színész volt ahhoz, hogy látszon rajta bármi, de Gnorbooth érezte a zsigerei mélyén, hogy a harcimágus még csak azt sem tudta, hogy Strale úr elhagyta a fővárost. Elszólta magát, de még koránt sincs vége a játszmának. - Holnapig még biztos nem indul. Azt hiszem van pár irat, amiről még hiányzik a birodalom pecsétje, az pedig mint tudjuk, nem öt perc beszerezni.

- Ennyi az egész? Milyen unalmas lehet ez a munka szegénynek. Felteszem találkozhatok vele, amint visszaér - Eryl úr biccentett. - Köszönöm a részletes tájékoztatást. Isten hozzád.

Amint a királyi harcimágus befordult a sarkon, Gnorbooth rögtön lóra pattant. Igaz, volt már benne egy vagy két kupa sör, de azzal tökéletesen tisztában volt, hogy hamarabb kell Umbingtonba érnie, mint Eryl úr ügynökeinek. Kelet felé vágtázott ki a fővárosból, és nagyon remélte, hogy talál majd útjelző táblákat.

Strale úr egy savanyú sörtől és penésztől bűzlő kocsmában ült, és azon csodálkozott, hogy a Császár ügynöke, Brisienna úrnő miképp volt képes állandóan a legnyilvánosabb helyeken összehozni a legprivátabb megbeszéléseket. Umbingtonban épp aratás ideje volt, és az összes napszámos azon volt, hogy a legzajosabb módon igya el soványka bérét. Strale úr a hely szellemének megfelelően öltözött, durva nadrág, paraszting, de mégis remekül érezte magát. Szemben két nő társával. A jobbján ülő nő gyakran fordult meg Tőrsuhatag alantas helyein, mint közönséges szajha. Balján Brisienna úrnő foglalt helyet, szinte ordított róla, hogy elemében van.

- Milyen néven szólíthatlak? - kérdezte a nőt Brisienna úrnő óvatosan.

- A Gyna névhez már egészen hozzászoktam, bár itt lenne az ideje, hogy megváltoztassam - válaszolt. - De talán mégsem. A síromra úgyis ezt fogják majd írni: Szajha Gyna.

- Gondoskodom róla, hogy ne történhessen még egy olyan próbálkozás, mint a Virágfesztiválon - vágott rosszalló képet Strale úr. - De a Császár segítsége nélkül képtelen leszek örökké védelmet nyújtani neked. Az egyetlen végleges megoldás, hogy elkapjuk, akik vesztedre törnek, aztán méltó helyre emelünk téged.

- Elhiszed a történetem? - fordult Gyna Brisienna úrnőhöz.

- Évek óta én vagyok a Császár legfőbb ügynöke Sziklaföldön, és hallottam már sok fura történetet. Ha nagykövet barátod nem tanulmányozta majd tárta volna fel az ügyet, már elkergettelek volna mint egy őrültet. - Brisienna nevetett, ami mosolyt csalt Gyna arcára. - De most, igen, hiszek neked. Habár ettől talán én leszek az őrült.

- Segítesz nekünk? - tette fel az egyszerű kérdést Strale úr.

- Trükkös dolog a tartományok ügyeibe beavatkozni - nézett Brisienna úrnő kupája mélyére, azt vizslatva, hátha attól majd ihletet kap. De nem kapott. - Jobb is ha nem ártjuk bele magunkat ilyesmibe, hacsak nem a Birodalom van veszélyben. Mert miről is van szó a te ügyedben? Egy nagyon kellemetlen merénylet, ami húsz éve történt, és annak utóhatása. Ha Ő Császári Fensége mind az ezer vazallus királyságának minden kis vérrel járó problémájába beleártaná magát, akkor soha nem végezne semmivel, ami Tamriel magasabb érdekét szolgálná.

- Megértem - dünnyögte Gyna. - Mikor rájöttem ki voltam, és mi történt velem, eltökéltem, hogy semmit nem teszek. Tulajdonképpen épp elhagyni készültem Camlornt és hazamenni Tőrsuhatagba, amikor újból találkoztam Strale úrral. Ő volt aki belevágott ebbe az egészbe, nem pedig én. És amikor visszahozott, én csak az unokatestvéremet szerettem volna látni és elmondani ki voltam, de megakadályozott ebben.
- Mert túl veszélyes lett volna - zsémbelt Strale. - Még mindig nem ismerjük az összeesküvés mélységeit. Talán soha nem is fogjuk.

- Sajnálom. Beleesek abba a hibába, hogy rövid kérdésekre túl hosszú válaszokat adok. Mikor Strale úr segítségemet kérte, úgy kellett volna kezdenem a válaszom, hogy igen - nevetett Brisienna úrnő látván Strale úr és Gyna arckifejezését. - Természetesen segíteni fogok. De ahhoz, hogy mindez jól süljön el, két dolgot kell sikerre vinnetek a Császár megelégedésére. Először is tökéletes bizonyossággal kell állítanotok, ki van a konspiráció mögött. Beismerő vallomást kell szerezzetek.

- És másodjára - mondta Strale úr biccentve - be kell bizonyítanunk, hogy ez az ügy méltó Ő Császári Fensége figyelmére, és nem pusztán egy kisebb helyi ügy.

Strale úr, Brisienna úrnő és a magát Gynának nevező nő megtárgyalták, hogyan vigyék sikerre tervüket. Mikor megegyeztek a tennivalókban, Brisienna úrnő távozott, hogy megkeresse szövetségesét, Proseccust. Strale és Gyna nyugat felé indult, Camlorn felé. Nem sokkal azután, hogy elkezdték útjukat a fák között, vágtázó paták távoli hangjára lettek figyelmesek. Strale úr előhúzta kardját, és egy intéssel saját lova mögé parancsolta Gynát.

Abban a pillanatban mindkét oldalról megtámadták őket. Kelepce volt. Nyolc fejszés állt lesben.

Strale úr gyorsan lerántotta Gynát a lováról, saját maga mögé ültette. Rövid, gyors kézmozdulata nyomán tűzgyűrű tört ki a földből és gyorsan tágult, sorra lecsapva támadóikra. A férfiak fájdalomtól ordítva zuhantak térdre. Strale úr a legközelebbin átugrott lovával, majd nyugat felé iramodott.

- Azt hittem nagykövet vagy, nem pedig mágus - kacagott Gyna.

- Lesz még idő a diplomáciára - válaszolt Strale úr.

A lóval és a lovasával, amit korábban hallottak az úton futottak össze. Gnorbooth volt az.
- Milord, a királyi harcimágus! Megtudta, hogy ti ketten Umbingtonban vagytok!

- Hozzáteszem, ez igen könnyedén ment - Eryl úr hangja robbant elő a fák közül. Gnorbooth, Gyna és Strale úr a sötét erdőt vizslatta, de nem látták a hang gazdáját. A harcimágus hangja mintha mindennhonan áradt volna.

- Sajnálom, milord - nyöszörgött Gnorbooth. - Próbáltalak mihamarabb figyelmeztetni.

- Következő életedben, talán nem fogod egy részegesre bízni titkaidat - kacagott Eryl úr, majd rájuk összpontosított és szabadjára engedte a varázslatot.

Gnorbooth látta meg először az ujjaiból előtörő tűzlabda fényénél. Később Eryl úr elgondolkodott, vajon mit akarhatott ez a bolond elérni. Talán Strale urat szerette volna félrelökni az útból. Talán a pusztítás elől akart menekülni, de zavarodottságában rossz irányba mozdult. Talán igen valószínűtlen módon fel akarta áldozni magát, hogy megmentse urát. Bármi is volt az oka, az eredmény ugyanaz lett.

Ő került tűzlabda útjába.

A robbanás betöltötte az éjszakát, visszhangja lerázta a madarakat a fákról egy mérföld távolságra. Csak az a pár maradt fent, amelyik görcsbe meredt az ijedtségtől. Azon a pár négyzetlábnyi területen, ahol Gnorbooth és lova állt, most semmi más nem volt csak sötét hamu egy boroshordónyi gödörben. Gyna és Strale úr hátrarepültek a lökéshullámtól. Lovaik, amint magukhoz tértek, oly sebesen vágtattak szerte, mintha ördög űzte volna őket. A varázslat lassan enyésző ragyogása fényében Strale úr a harcimágus riadt szemébe nézett.

- Fenébe - mondta Eryl úr és futni kezdett. A nagykövet talpra ugrott és üldözni kezdte.

- Ez eléggé költséges varázslat volt, még neked is - kiáltotta Strale úr futás közben. - Nem voltál vele tisztában, hogy efféle varázslatot csak akkor használj, ha biztos vagy benne, hogy semmi nem kerül az útjába?

- Sosem gondoltam volna, hogy az az idióta... - Eryl urat bizony leütötték hátulról, mint a nyulat, és nem tudta igazán kiönteni a szívét, már kapta is a másikat az erdő nedves füvétől. Igen előnytelenül mutatott azzal a pár fűszállal a szájában, de mint hamarosan kiderül, ez volt akkor a legkisebb problémája.

- Nem számít mit gondoltál - mondta Strale úr szenvtelenül, megpördítve a harcimágust és térdeivel a földhöz szegezte a kezét. - Én nem vagyok harcimágus, de azt jól tudom, hogy nem volt szabad az összes tartalékomat a kis kelepcéd ellen felhasználni. Talán filozofikusnak hathat, hogy kormányügynök létemre kissé épp a konzervatizmus felé hajlónak érzem magam.

- Mit akarsz tenni? - nyöszörgött Eryl úr, cseppet sem úrhoz méltóan.

- Gnorbooth jó ember volt, egyike a legjobbaknak, ezért most bántani foglak. Nem kicsit. Nagyon! - a nagykövet keze fényesen izzani kezdett. - Csak ez a biztos. A kérdéses már csak az, hogy meddig fog tartani. Ezt pedig nagyban befolyásolja, hogy mennyit fogsz nekem elmondani. Oloine korábbi hercegéről akarok hallani.

- Mit akarsz tudni? - sikoltotta Eryl úr.

- Kezdjük mondjuk azzal, hogy mindent - válaszolt Strale úr halálos nyugalommal, és biztos ami biztos alapon Eryl homlokához nyomta szikrák borította kezét.

Luc

Előző: Talara hercegnő titka II

Összefoglaló: Talara hercegnő titka

Következő: Talara hercegnő titka IV