CsK:Talara hercegnő titka II

Innen: Elder Scrolls Lapok

Talara hercegnő titka II.
Fordulatos történet egy kalandos sorsú breton hercegnőről. A 2. részben megismerkedhetünk egy feledékeny idős gyógyító asszonnyal. Gyna megmenekül, és sok mindent megtud a múlt véres eseményeiről. A könyv elolvasása oltalmazás képzettségünket növeli.
Mera Llykith tollából



Nem érzett semmit, sötétség kendőzte testét és elméjét. Fájdalom nyilallt a lábába, és vele együtt metsző hidegség érzése kerítette hatalmába. Kinyitotta a szemét, és azt látta, hogy fuldoklik.

A bal lába egyáltalán nem mozdult, de a jobbat és a kezeit használva igyekezett felküzdeni magát a holdak felé. Keserves és hosszú munka volt az örvénylő áramlatokkal dacolva, amelyek egyre csak próbálták visszahúzni. Végül kibukkant a felszínre, és nagyot szippantott a hideg éjszakai levegőből. Még közel volt a Camlorn királyság fővárosának sziklás partvonalához, de a víz már elég messzire sodorta attól a ponttól, ahova a Cavilstyrkőről esett.

Nem esett, gondolta, kijavítva magát. Lelökték.

Hagyta, hogy az ár tovább sodorja. Lejjebb, a meredek sziklafal alacsonyabbá vált, míg végül egészen megközelítette a víz felszínét. Egy nagy ház sziluettje derengett előtte, és ahogy közeledett hozzá, láthatóvá vált a kéményből ömlő füst, és a kandalló tüzének remegő fényei. A lábát nyúzó fájdalom nagy volt, de még inkább bántotta a víz hidegsége. A meleg kandalló tüzének gondolata önmagában elég motiváció volt, hogy újra úszni kezdjen.

A part szélénél megpróbált felállni, de rá kellett döbbennie, hogy képtelen rá. Az arcán lecsorgó tengervíz a könnyeivel keveredett, ahogy kúszni kezdett a sziklán és homokon keresztül. Az egyszerű fehér lepel, amit a Virágfesztiválon viselt, cafatokra szakadozott, és ólomsúlyként nehezedett a hátára. Végül minden ereje elhagyta, előrebukott, és zokogni kezdett.

- Kérem! - kiáltotta. - Ha hall engem valaki, könyörgöm, segítsen!

Egy pillanattal később a ház ajtaja kitárult, és egy nő lépett ki az éjszakába. Ramke volt az, az idős hölgy, akivel a Virágfesztiválon találkozott. Az, aki először kiáltotta, hogy "Ez ő!", még mielőtt a lány önmaga tudta volna, hogy kicsoda is. Most viszont, mikor az idős nő odalépett hozzá, nem látszott felismerés a szemében.

- Sethiete-re, megsérültél? - suttogta Ramke, és mankóként támogatva felsegítette. - Láttam már ezt a ruhát. Te is a ma esti Virágfesztiválon táncoltál? Jyllia Raze kisasszonnyal voltam ott, a király lányával.

- Tudom, bemutatott minket - nyögte. - Tőrsuhatagi Gynaként mutatkoztam be.

- Persze, tudtam én, hogy ismerősnek tűntél valahonnan - kuncogott az idős asszony, miközben feltámogatta a lányt a partról a ház bejáratához. - Nem olyan jó már az emlékezetem mint valaha. Először melegedj meg, aztán megnézzük azt a lábat.

Ramke elvette Gyna átázott rongyait, és bebugyolálta egy takaróba, miközben leültette a tűz mellé. Ahogy a fagyos víz dermedtsége lassan feloldódott, átadta a helyét a lábában dúló kegyetlen fájdalomnak. Egészen eddig nem mert ránézni. Mikor megtette, érezte, ahogy hányinger emelkedik a torkában, a mély seb melletti hullafehér hús látványától, ami bedagadt és gennyedni kezdett. Az artériából kiszökő vér vastag sugarakban spriccelt a padlóra.

- Ó, kedvesem - szólt az öreg hölgy visszatérve a tűzhöz. - Ez most eléggé csípni fog. Szerencséd, hogy még emlékszem egy kevésre a régi gyógyító varázslatok közül.

Ramke helyet foglalt a padlón, és rátette egy-egy kezét a seb két oldalára. Gyna fellobbanó fájdalmat, aztán hideg és puha csípést és bizsergést érzett. Mikor lenézett, látta, amint Ramke lassan egymás felé közelítette ráncos kezeit. Ahol elhaladtak, a seb összeforrt, a hús összekötött, a horzsolások elhalványultak.

- Kynareth szent nevére!- zihálta Gyna. - Megmentetted az életemet!

- Nemcsak hogy megmentettem, de egyetlen csúnya heg sem marad a csinos kis lábadon - nevetett Ramke. - Rengetegszer kellett ezt a varázslatot használnom, mikor Jyllia kisasszony még kicsi volt. Tudod, én voltam a dajkája.

- Tudom - mosolyodott el Gyna -, de az rég volt, te pedig még mindig emlékszel a varázslatra.

- Óh, mikor az ember tanul, még ha a Oltalmazás Iskoláját is, mindig sokat kell gyakorolnia és sokszor hibázik, de ha egyszer olyan öreg lesz mint én, már nincs szükség rá, hogy emlékezzen a dolgokra. Egyszerűen csak tudja. Végül is valószínűleg több ezerszer használtam már ezt. A kis Jyllia kisasszony és a kis Talara hercegnő mindig rengeteg vágást és horzsolást szerzett. Nem csoda, ahogy mindenre felmásztak a kastélyban.

Gyna sóhajtott.

- Bizonyosan nagyon szeretted Jyllia kisasszonyt.

- Még mindig azt teszem - vigyorgott Ramke. - De most már felnőtt, és máshogy mennek a dolgok. Tudod, eddig nem vettem észre, mert tiszta víz voltál a tengertől, de nagyon hasonlítasz a kisasszonyra. Említettem ezt, mikor találkoztunk az ünnepségen?

- Igen - mondta Gyna. - Vagyis inkább azt hiszem, úgy gondoltad, hogy úgy nézek ki, mint Talara hercegnő.

- Óh, csodálatos lenne, ha te lennél a visszatért hercegnő - zihálta az öregasszony. - Tudod, mikor az előző királyi családot kiirtották, mindenki azt mondta, hogy a hercegnő is meghalt, pedig sosem találtuk meg a holttestét. Szerintem a valódi áldozat Jyllia kisasszony volt. A kis szíve összetört, és egy ideig úgy tűnt, hogy az elméje is.

- Hogy érted? - kérdezte Gyna. - Mi történt?

- Nem vagyok benne biztos, hogy helyes ezt elmondanom egy idegennek, de eléggé közismert a dolog Camlornban, ráadásul nagyon olyan érzésem van, mintha ismernélek - birkózott Ramke a lelkiismeretével, aztán engedett. - Jyllia látta a gyilkosságot. Én találtam rá utána, ahogy abban a rettenetes, vérrel itatott trónteremben bujkált, és olyan volt, mint egy kicsiny, összetört baba. Nem volt hajlandó beszélni, sem enni. Próbálkoztam minden gyógyító varázslatommal, de ez az én hatalmamon kívül esett. Egészen más, mint egy megkarcolt térd. Az apja, aki akkor Oloine hercege volt, egy vidéki szanatóriumba küldte, hogy meggyógyuljon.

- Szegény kislány! - szánakozott Gyna.

- Több évbe telt, mire újra önmagává vált - mondta Ramke, bólogatva. - És igazándiból, soha nem épült fel teljesen. Felmerült benned, hogy mikor az apját megkoronázták, miért nem tette meg örökösévé? Úgy gondolta, hogy még mindig nem jött teljesen rendbe, és bizonyos értelemben, bármennyire tagadnám, ezt jól gondolja. Semmire nem emlékszik, egyáltalán semmire sem.

- Gondolod - kérdezte Gyna óvatosan -, hogy jót tenne neki, ha tudná, hogy az unokahúga, Talara hercegnő, életben van és egészséges?

Ramke megfontolta.

- Azt hiszem igen. De talán mégsem. Néha jobb nem is reménykedni.

Gyna felkelt, és olyan erősnek találta a lábát, amilyennek a kinézete mutatta. A ruhája megszáradt, és Ramke adott neki egy kabátot, ragaszkodva hozzá, hogy védekezzen a hideg éjszakai levegő ellen. Az ajtóban Gyna megcsókolta az öregasszony arcát, és megköszönte amit tett. Nemcsak a gyógyító varázslatot és a kabátot, hanem minden kedvességet, amit valaha tett.

A házhoz közeli út északra és délre vezetett. Balra terült az út vissza Camlornba, ahol titkok rejtőztek, melyekhez ő birtokolta az egyetlen kulcsot. Dél fele Tőrsuhatag feküdt, ami már több mint húsz éve az otthonát jelentette. Egyszerűen visszatérhetett volna oda, a foglalkozásához az utcán. Néhány másodpercig a lehetőségeit fontolgatta, majd meghozta a döntését.

Nem sétált még régóta, mikor elhaladt mellette nyolc lovas kíséretében egy birodalmi pecsétet viselő fekete szekér, melyet három ló húzott. Mielőtt befordult volna az erdei ösvényre, hirtelen megállt. Az egyik katonában felismerte Gnorbooth-ot, Lord Strale szolgáját. Az ajtó kitárult, és maga Lord Strale lépett ki rajta, a császár követe, az az ember, aki felbérelte őt és a többi hölgyet, hogy szórakoztassa az udvart.

- Te ott! - kiáltott rá rosszallóan. - Te vagy az egyik prostituált, ugye? Amelyik eltűnt a Virágfesztivál közben. Gyna, jól mondom?

- Így van - mosolyodott el szomorkásan. - Azt leszámítva, hogy rájöttem, nem Gyna a nevem.

- Nem érdekel mi a neved - mondta Lord Strale. - Mit keresel a déli úton? Azért fizettelek hogy ott maradj, és szórakoztasd a királyságot.

- Ha visszamennék Camlornba, az sokaknak egyáltalán nem lenne szórakoztató.

- Magyarázatot kérek - mondta Lord Strale.

És a lány belekezdett. A férfi pedig hallgatta.


greedo

Előző: Talara hercegnő titka I.

Összefoglaló: Talara hercegnő titka

Következő: Talara hercegnő titka III