CsK:Talara hercegnő titka I.

Innen: Elder Scrolls Lapok

Talara hercegnő titka I.
Fordulatos történet egy kalandos sorsú breton hercegnőről. Az 1. részben Camlorn nagy fesztiválja zajlik, örömlányok felvonulásával és egy balul sikerült esti mulatsággal. Két lány különös ismeretséget köt, és az egyikük egy drasztikus élmény hatására végre emlékezni kezd a gyerekkorára. A könyv elolvasása akrobatika képzettségünket fejleszti.
Mera Llykith tollából



Harmadkor 405-ben járunk. Az alkalom pedig Camlorn breton királyság ezeréves fennállásának ünnepélye. A kisebb sikátoroktól a nagyobb sugárutakig mindenhol arany-lila lobogók lógnak, némelyik üresen, némelyik pedig a királyi család címereivel vagy azon kisebb hercegségek és fejedelemségek szimbólumaival, melyek a királynak korábban hűbérességet fogadtak. Zenészek játszanak a kisebb és nagyobb tereken, valamint minden utcasarkon találhatunk valami különös, de ugyanakkor szórakoztató dolgot: ragada kígyóbűvölőt, khajiit akrobatát, valódi varázserővel bíró mágusokat, és olyanokat is, akiknek nem kevésbé lenyűgöző bemutatója nagyrészt illúzió csupán.

Camlorn legtöbb férfi polgárát vonzó látványossága azonban Szépségek felvonulása volt. Közel ezer, csinos, fiatal nő, alig vagy izgatóan felöltözve, táncoltak a hosszú és széles főutcán, egészen Sethiete templomától a királyi palotáig. A férfiak egymást lökdösték, nyakukat nyújtogatták, hogy kiszúrják kedvenceiket. Az sem volt titok, hogy a nők mindegyike valójában prostituált, akik a felvonulás és az azt követő, éjszakai Virágfesztivál után még intimebb dolgokra is hajlandóak.

Gyna különösen feltűnő volt magasságával és formás alakjával, amit alig takart néhány selyemszalag. Göndör hajfürtjeit virágok sora díszítette. A húszas évei végén járt, és bár nem ő volt a legfiatalabb prostituált, de kétségkívül egyike a legkívánatosabbaknak. Magatartásából jól látszott, hogy hozzászokott már a kéjvágyó tekintetekhez, azonban korántsem hagyja hidegen a város fényűző ragyogása. Tőrsuhatag nyomornegyedéhez képest, ahol az otthona volt, az ünnepi pompája teljében tündöklő Camlorn teljesen valószerűtlennek tetszett neki. És mégis, bármily idegen is volt minden, ugyanakkor különös módon ismerősnek is tűnt, bár még soha nem járt erre.

Lady Jyllia, a király lánya, amint kilovagolt a palota kapuin, azonnal átkozta balszerencséjét, ugyanis teljesen megfeledkezett a Szépségek felvonulásáról. Az utcák zsúfoltak voltak, és szinte lehetetlen volt haladni. Órákba tellett volna, hogy a felvonulás elhaladjon előtte, de ő ígéretet tett öreg, Ramke nevű dajkájának, hogy meglátogatja a város déli részében lévő otthonában. Jyllia gondolkodott egy ideig, fejében átfutotta a város utcáinak kusza térképét, és kigondolt egy rövidebb útvonalat, amin ki tudja kerülni a főutcát és a felvonulást.

Néhány percig nagyon okosnak érezte magát, ahogy áthaladt a szűk, kanyargós utcákon, de csakhamar beleütközött az ünnepély idejére felállított sátrak, ideiglenes építmények és színházak tömegébe, ezért folyamatosan improvizálnia kellett. Végül szempillantás alatt sikerült eltévednie abban a városban, ahol öt év híján az egész életét töltötte.

Az egyik sikátoron lepillantva végre újra meglátta főutcát és a Szépségek felvonulását. Remélte, hogy ez már a műsor vége, és mivel nem akart újból eltévedni, Lady Jyllia a fesztivál irányába fordította a lovát. A lány nem látta a kígyóbűvölőt a sikátor végében, így amikor az állat felsziszegett és felé fordult, hátasa ijedtségében felágaskodott.

A felvonulás hölgyei riadtan hőköltek vissza, de szerencsére Lady Jylliának sikerült gyorsan lenyugtatnia csődörét. Zavartan pillantott az általa keltett riadalomra.

- Elnézésüket kérem, hölgyeim - szólalt meg esetlen katonai tisztelgésre emelve kezét.

- Semmi baj, űrnőm - felelte egy selyemruhát viselő szőkeség. - Néhány pillanat, és nem álljuk tovább utadat.

Jyllia nézte ahogy a felvonulás továbbhalad. Ahogy arra a szajhára pillantott, mintha tükörbe nézett volna. Ugyanannyi éves, magas lehetett, mint ő, valamint a szeme, haja és egész testalkata is nagyon hasonlított rá. A nő is úgy nézett vissza, mintha neki is ugyanaz járna a fejében.

És valóban, Gynának is ez jutott az eszébe. Az öreg boszorkák, kik néha meglátogatják Tőrsuhatagot, elvétve említést tesznek olyan alakváltókról, akik felveszik áldozatuk alakját, előrevetítve annak biztos halálát. De a lányt nem rémisztette meg az esemény, ez is egyike volt az idegen város különös módon ismerős furcsaságainak. Mire a táncos felvonulás a palota kapuihoz ért, már szinte el is felejtette az egész találkozást.

A prostituáltak bezsúfolódtak az udvarba, a király pedig maga köszöntötte őket erkélyéről. Oldalán testőrségének parancsnoka, külsejéből ítélve egy harci mágus állt. A király középkorú, jóképű, nem túl figyelemreméltó férfi volt, Gyna azonban megrettent a látványától. Mintha már látta volna egy álomban. Igen... eszébe jutott. Látta őt az egyik álmában. Magasan fölötte állt, ahogy most is, előrehajolva, hogy megcsókolja. Nem olyan buja csókkal, mint amilyenben már sokszor volt része, hanem rideg, kötelességből adott csókkal.

- Kedves hölgyeim! Szépségetek betölti a hatalmas Camlorn főváros utcáit - harsogta a király, ezzel hallgatásra kényszerítve a kacagó és mormogó tömeget. Büszkén elmosolyodott. Tekintete találkozott Gynáéval, és hirtelen megdermedt, megborzongott. Mintha egy örökkévalóságig álltak volna ott összefonódott tekintettel, amíg őfelsége összeszedte magát, hogy folytassa beszédét.

Később, miközben visszafelé tartottak sátraikba, hogy felöltsék estélyi ruhájukat, az egyik éltesebb szajha így fordult Gynához:

- Láttad, hogy a király mennyire megnézett? Ha egy kicsit is ügyes vagy, az ünnepély végére már te lehetsz a legújabb szeretője.

- Láttam már korábban mohó tekinteteket, de ez nem olyan volt - nevetett. - Fogadok, hogy azt hitte, hogy valaki más vagyok. Mint például az a hölgy, aki ránk akart ugratni a lovával. Talán a nő valamilyen rokona, és azt hitte, hogy ő csatlakozott ribancnak öltözve a Szépségek felvonulásához. El tudod képzelni, hogy mekkora botrány lenne belőle?

Mikor megérkeztek a sátrukhoz egy jól öltözött, zömök, tar fejű, imponáló megjelenésű fiatal ember üdvözölte őket. Lord Strale néven mutatkozott be előttük. Ő volt a császár nagykövete, valamint főnökük és védnökük is volt egyben. Strale bérelte fel őket a császár nevében, a király és Camlorn királyságának tiszteletére, egyféle ajándékképpen.

- A Szépségek felvonulása csak az előfutára a ma esti Virágfesztiválnak - mondta. A királlyal ellentétben neki nem kellett kiabálni, hogy meghallják. A hangja hangos és precíz volt a maga természetes hangnemében. - Remélem, hogy jól teljesítetek mindannyian, és igazoljátok, hogy megérte az a jelentős kiadás, amibe az egész út került. Most pedig siessetek, át kell öltöznötök, és még el kell jutnotok napnyugta előtt Calviltstylkőre.

A nagykövetnek felesleges volt aggódnia. Az összes nő profi volt, mindannyian nagy szakértői a gyors öltözésnek és vetkőzésnek mindazon bosszantó pepecselés nélkül, melyre a kifinomultabb hölgyek annyi időt áldoznak. A férfi szolgája, Gnorbooth ugyan felajánlotta szolgálatait, de csak nagyon kevés tennivalója akadt. A ruháik elég egyszerűek voltak: puha, keskeny leplek, melyeken csak egy lyuk volt kivágva a fej számára. Még csak öv sem volt, ezért az öltözet oldalról teljesen nyitott volt, és közvetlenül lehetett látni a nők bőrét.

Így hát a táncossá változott prostituáltak már jóval napnyugta előtt Cavilstyrkőnél voltak. Egy nagy, széles hegyfok volt ez, amely közvetlenül a tengerre nézett. Rajta a Virágfesztivál alkalmából még meggyújtatlan fáklyák és lefedett kosarak várakoztak egy tágas körben. Bár korán érkeztek, már nézők nagy serege fogadta őket. A nők összegyűltek a kör közepén, és a kezdés idejét várták.

Gyna nézte az egyre növekvő tömeget, és egyáltalán nem volt meglepve, amikor meglátta azt a hölgyet, akivel a felvonulás során találkozott. A nő egy nagyon öreg, rövid, ősz hajú vénasszonyt kísért a kezénél fogva. Az öregasszony egy kicsit zavarodottnak látszott, és szemeivel a tengert fürkészte. A szőke hölgy is idegesnek tűnt, mint aki nem tudja, hogy mit mondjon. Gynának volt már gyakorlata a nehézkes ügyfelekkel való társalgásban, ezért ő szólalt meg először.

- Örülök, hogy újra láthatlak, hölgyem. Gyna vagyok Tőrsuhatagból.

- Örülök, hogy nem neheztelsz a szajhák... akarom mondani a lovam miatt - nevetett a hölgy, egy kicsit megkönnyebbülten. - A nevem Lady Jyllia Raze, és a király lánya vagyok.

- Én mindig is azt hittem, hogy a királyok lányait hercegnőnek hívják - mosolygott Gyna.

- Camlornban csak abban az esetben, ha ők a trón jogos örökösei. Nekem van egy öcsém apám új feleségétől, és ő a kedvezményezett - felelte Jyllia. Úgy érezte, hogy egy kicsit megszédül. Ez őrület, egy közönséges utcalánnyal beszélget a családi politikákról, méghozzá ilyen bizalmas hangnemben. - Szeretnék ezzel kapcsolatban valami nagyon különöset kérdezni. Hallottál már valaha valamit Talara hercegnőről?

Gyna elgondolkodott egy picit:

- A név valahogy ismerősnek tűnik. Talán hallanom kellett volna róla?

- Nem is tudom. Csak arra gondoltam, talán felismered ezt a nevet - sóhajtott Lady Jyllia. - Jártál már korábban Camlornban?

- Ha jártam is, nagyon fiatal lehettem - felelte Gyna, és hirtelen úgy érezte, itt az ideje, hogy ő is megnyíljon. Valami megérintette Lady Jyllia baráti és közvetlen modorában. - Hogy őszinte legyek, nem emlékszem semmire sem gyermekkorom első 9-10 évéből. Talán kislányként itt éltem a szüleimmel, bárkik is voltak. Valahogy úgy érzem, hogy itt élhettem. Nem tudom visszaidézni a múltat, de mióta itt vagyok, és amit láttam, a várost, téged, a királyt, és minden mást... valahogy úgy tűnik, mintha már jártam volna itt. Valamikor nagyon régen.

Lady Jyllia levegő után kapkodott, és tett egy lépést hátra. Kezénél fogva megragadta az öregasszonyt, aki még mindig a tengert bámulta, és közben motyogott valamit. Az öreg meglepetten Jylliára nézett, majd Gyna felé fordult. Vénséges, félig vak szemeiben felismerés csillant, és egy furcsa, gurgulázó hangot is adott meglepetésének. Ha a király csak egy félig elfelejtett álomnak is tűnt, Gyna biztos volt benne, hogy ezt a nőt ismeri valahonnan. Tisztán és mégis megfoghatatlanul élt az emlékezetében, akár egy őrangyal.

- Elnézést kérek - hebegte Lady Jyllia. - Ő a gyerekkori dajkám, Ramke.

- Ő az! - kiáltotta eszelős tekintettel az öregasszony. Megpróbált elszaladni, de mivel Jyllia erősen fogta, nem tudott. Gyna valahogy furcsán meztelennek érezte magát, és szorosan a teste köré ölelte köpenyét.

- Nem, bizonyára tévedsz - suttogta Lady Jyllia Ramkének, miközben erősen fogta az öregasszonyt. - Talara hercegnő halott, ezt te is tudod. Nem kellett volna, hogy idehozzalak. Rögtön haza is viszlek. - Majd könnyes szemekkel visszafordult Gynához. - Már több, mint húsz éve, hogy az egész királyi családot meggyilkolták Camlornban. Apám Oloine hercege volt, és mivel a király bátyja is egyben, ezért ő örökölte a trónt. Bocsáss meg, hogy zaklattalak. Jó éjszakát.

Gyna üres tekintettel bámult a távolodó Lady Jyllia és az öreg dajka után, amint azok eltűntek a tömegben. De nem sok ideje volt, hogy a tőlük hallottakon töprengjen. A nap épp lenyugodott, és itt volt az ideje, hogy elkezdődjön a Virágfesztivál. A sötétségből tizenkét férfi emelkedett ki - csak ágyékkötő és maszk volt rajtuk -, és meggyújtották a fáklyákat. Amint a tűz fellobbant, Gyna és a többi táncos a kosarakhoz sietett, és marokszámra szórták belőle a virágokat és indákat.

A nők először egymással táncoltak a virágszirmok ragyogó kavalkádjában. Ahogy a zene erősödött, a tömeg is kezdett csatlakozni hozzájuk. Egy csodaszép, őrült zűrzavar volt az egész. Gyna szökellt, és hajladozott, mint egy vad erdei nimfa. Aztán váratlanul azt érezte, hogy durva kezek ragadják meg hátulról, és taszítják előre.

Még fel sem fogta, mi történik, már zuhant. Abban a pillanatban, mikor beléhasított a felismerés, már közelebb volt a száz láb magas sziklaszirt aljához, mint a tetejéhez. Karjaival kapálózva kétségbeesetten próbálta megragadni a szikla falát. Ujjai végigszántották a sziklát, mely húsába tépett, de végül sikerült elkapnia egy kiszögellést és megállítania a zuhanást. Egy röpke pillanatig csak csüngött ott levegő után kapkodva, aztán sikítani kezdett.

A zene és a fesztivál zajai túl hangosak voltak - senki sem hallotta meg segélykiáltását. Igazából Gyna is alig hallotta a saját hangját. Alatta a tenger hullámai csapkodtak. Ha lezuhan, testének minden porcikáját halálra zúzza. Becsukta a szemét, és egy látomást látott. Egy férfi állt alatta, egy könyörületes, bölcs király. Mosolygott, ahogy felnézett rá. Mellette, egy másik sziklán egy aranyhajú, pajkos kislány, a legjobb barátja és unokatestvére csüngött.

- Az esésnek az a titka, hogy puhán hajlékonyan hulljon alá a tested. Így, ha szerencséd van, nem esik semmi bajod - mondta a kislány. Gyna bólintott, és már emlékezett rá, ki volt. Nyolc évnyi sötétség világosodott meg hirtelen.

Elengedte magát, és hagyta, hogy teste mint hulló falevél szálljon alá az alant hullámzó tengerbe.


RaveAir & Brenda

Előző: Nincs

Összefoglaló: Talara hercegnő titka

Következő: Talara hercegnő titka II