CsK:Sheogorath misztikuma

Innen: Elder Scrolls Lapok

Sheogorath misztikuma
Három "elragadó mese" a Reszkető-szigetek uráról, az Őrület Hercegéről.

Mymophonus tollából

Sheogorath feltalálja a zenét


A napok elején, mikor a világ még nyers volt, Sheogorath úgy döntött, a halandók között fog járni. Magára öltötte úriemberi álruháját, sétapálcát ragadott, és egyik helyről a másikra ment, anélkül, hogy felismerték volna. 11 nap és éjszaka után Sheogorath úgy döntött, a halandók közötti élet még a túlvilági létezésénél is unalmasabb.

"Mit tehetnék azért, hogy az életük érdekesebb legyen?" - kérdezte magától. Ugyanabban a pillanatban egy fiatal nő azt mondta sóvárogva a közelben, hogy "a madarak hangja annyira gyönyörű."

Sheogorath csendben egyetértett. A halandók nem tudták utánozni a madarak gyönyörű és lelkesítő füttyét. A hangjuk siralmas és földi volt. Nem tudta megváltoztatni a halandók természetét, mivel ez más daedrikus hercegek hatásköre. Azonban adhatott nekik eszközöket, amikkel gyönyörű hangokat képezhettek.

Sheogorath elkapta a nyűgösködő nőt, és darabokra tépte. Az inaiból lantot készített. A koponyájából és karcsontjaiból dobot. A csontjaiból furulyákat. Átadta ezeket az ajándékokat a halandóknak, és így megszületett a zene.

Sheogorath és Lyandir király


Lyandirról köztudott volt, hogy szerfelett ésszerű. Egy kicsiny, egyszerű, díszektől, műtárgyaktól mentes, csúnya kinézetű palotában lakott. "Nincs szükségem ennél többre" - mondta volna. "Miért költeném az aranyam luxuscikkekre, mikor költhetem a seregemre, vagy nagy nyilvános munkákra is?"

A királysága virágzott tekintélyes uralma alatt, azonban a nép nem mindig osztozott királya gyakorlatias érzékében. Ők olyan házakat építettek, amikre jól esett ránézni, habár nem lettek valami praktikusak. Időt és pénzt áldoztak a művészetekre. Az eseményeket pazar fesztiválokkal ünnepelték meg. Általánosságban véve elég boldogok voltak.

Lyandir király csalódott volt, amiért csak néhányan követték a példáját, hogy mértékletes, ésszerű életet éljenek. Sok évig rágódott ezen. Végül arra jutott, hogy a követői egyszerűen nem értik, mennyivel többet érhetnének el, ha nem pazarolnák az idejüket ilyen haszontalan, léha tevékenységekre. Talán csak további példákra van szükségük - gondolta.

A király elrendelte, hogy minden új épületnek egyszerűnek, dísztelennek kell lennie, s a szükségesnél nem lehetnek nagyobbak. Az emberek ennek nem örültek, de kedvelték a királyukat, és tiszteletben tartották az új törvényt. Néhány éven belül több lett az egyszerű, mint a díszes épület. Az emberek a megtakarított pénzükből még több és pazarlóbb műtárgyat vettek, és még túlzóbb ünnepeket tartottak.

Lyandir király ismét úgy döntött, ideje szigorú példát mutatni, milyen hasznos lehet, ha az idejüket és energiájukat ésszerűbb célokra fordítják. Betiltott minden műtárgyat a városban. Az emberek eléggé zúgolódtak emiatt, de tudták, a királyuk csak azt teszi, amiről úgy véli, a legjobb a számukra. Azonban az emberi természetet nem lehet ilyen könnyen megtagadni. Néhány év múlva a város megtelt egyszerű épületekkel, s nyoma sem volt a művészeteknek. Azonban az embereknek még több idejük és pénzük volt mulatságokra és fesztiválokra.

Lyandir király nehéz szívvel belátta, hogy az alattvalóit gyermekekként kell kezelnie. És mint minden gyermeknek, nekik is szabályokra fegyelemre volt szükségük, amiket nagy tekintéllyel bíró emberek fektettek le, hogy tudják, mi az, ami igazán fontos az életben. Elrendelte, hogy ne legyen szórakozás a városban. Az éneklés, a tánc, a zene mind tiltott dolog volt. Még az enni és innivalót is vízre és egyszerű élelmiszerekre korlátozták.

Az embereknek ettől már elegük lett. A lázadás szóba sem jöhetett, mivel Lyandir királynak jól képzett és felszerelt katonái voltak. Elzarándokoltak a templomokba, szentélyekbe, imádkoztak minden istenhez, s még néhány daedra herceghez is, hogy Lyandir király vonja vissza ezeket az új, elnyomó törvényeket.

Sheogorath meghallgatta a könyörgésüket, és úgy döntött, meglátogatja Lyandir királyt. Egy virágmező képében jelent meg a király álmában, minden virág szirmok helyett karokat növesztett, középen pedig az Őrület istene arcképét láthatta. "Én vagyok a Találékonyak és a Zavarodottak Nagyura. Mivel neked nincs szükséged a találékonyság adományára, úgy döntöttem, egy másik adományommal ruházlak fel."

Attól a naptól kezdve minden, a városban született gyermek őrülten jött a világra. Mivel csecsemők esetében kezdetben nem nyilvánvaló az elmebaj, évek teltek el, mire ez kiderült. A király fia is az áldozatok között volt, szélütések és téveszmék gyötörték. De Lyandir király nem volt hajlandó megváltozni.

Mikor 12 éves lett, Glint, a király fia leszúrta apját álmában. Az utolsó leheletével Lyandir király azt kérdezte: "Miért?" A fia azt válaszolta: "Ez a legcélszerűbb dolog, amit tehetek."

Az új, fiatal király megparancsolta, hogy végezzék ki az összes palotaszolgát. Utasítást adott egy nagy mulatság megrendezésére, amivel megünnepelhetik az újdonsült uralmát, és Lyandir törvényeinek hatályon kívül helyezését. A tömeget megetette a palotaszolgák belsőségeiből készített fogással. Megparancsolta, hogy minden épület keletre néző falát fessék vörösre, a nyugatit pedig csíkosra. Utasítást adott, hogy minden alattvaló díszes maszkot viseljen a tarkóján. Ezután felgyújtatta a palotát, és építtetni kezdett egy újat.

Az új palotában a fiatal király szobáiban nem lehettek ajtók, mert attól félt, hogy apró erdei teremtmények megtámadhatják. Nem lehettek ablakok sem, mert attól félt, hogy a Nap és a holdak féltékenyek rá, és az életére törnek.

Így ért véget Lyandir király vérvonala. A városi emberek visszatértek grandiózus művészetükhöz és pazarló ünnepeikhez. Úgy tettek és beszéltek, mintha még mindig lenne élő királyuk, sőt, még a palotát is fenntartották, hogy ott ápolják az őrült gyermekeiket. Sheogorath hatalmas elégedettséget érzett ezzel a végkifejlettel. Attól a naptól kezdve a városban az átlagosnál jóval több tehetséges művész és tébolyodott lakos született.


Az akaraterők versenye


Egy hatalmas, Ravate nevű varázsló egyszer átkelt az Idő Szelén, hogy találkozhasson Sheogorath nagyúrral. Az volt a célja, hogy szívességet kérjen ettől a meglehetősen hóbortos daedra hercegtől. Mikor megtalálta, szerényen azzal a kérdéssel fordult Sheogorath-hoz, hogy "Sheogorath nagyúr, egy szívességet kérnék. Örömmel kergetnék az őrületbe 1000 embert a nevedben, ha megadnád nekem a nagyobb mágikus hatalmat."

Ravate szerencséjére Sheogorath játékos kedvében volt. Egy játszmát ajánlott neki: "Teljesítem a kérésedet, ha három nap múlva is épelméjű leszel. Ezalatt az idő alatt mindent meg fogok tenni, hogy megőrjítselek. Nagyszerű móka lesz."

Ravate nem volt olyan biztos benne, hogy tetszik neki ez az új alku. Nagyon vágyott rá, hogy 1000 embert megőrjíthessen. "Sheogorath nagyúr, megbántam, hogy a sekélyes, önző kérésemmel zavartalak. Visszavonom kérésemet, és szerényen eltávozom e helyről."

Sheogorath csak nevetett: "Túl késő, hatalmas Ravate. A játszma elindult, muszáj részt venned benne." Ravate elmenekült, de azt kellett észre vennie, hogy az összes kijárat lezárult ebből a daedrikus birodalomból. Céltalanul kóborolt, folyton a válla mögé tekintgetett, minden zajra összerándult. Minden pillanat újabb rettenettel töltötte el, miközben arra várt, hogy Sheogorath elkezdje.

Három nappal később Ravate meg volt győződve róla, hogy minden növény és állat Sheogorath eszköze. Nem evett, nem ivott, attól való félelmében, hogy Sheogorath megmérgezte az ételt és italt. Nem aludt, attól való félelmében, hogy Sheogorath megszállja az álmait. (Ami elég ostoba dolog, hiszen az álmok Vaermina tartománya, adjon nékünk Ő pihentető alvást.)

Ezek után Sheogorath megjelent előtte. Ravate azt sikoltozta: "Az egész világot arra használtad, hogy engem figyeljen! Minden növény és teremtmény a te akaratodat követve akart engem megőrjíteni!!!"

Sheogorath azt válaszolta: "Tulajdonképpen nem csináltam semmit. A saját félelmeid kergettek téged az őrületbe. A téveszméid azt mutatják, hogy igazán zavarodott vagy, következésképp én győztem. Miközben te 1000 embert akartál őrületbe kergetni, én csak egyedül téged."

Attól a naptól kezdve Ravate Sheogorath minden hóbortját kiszolgálta. Mikor vakmerő kalandozók megpróbálnak kapcsolatba lépni Sheogorathtal, Ravate figyelmezteti őket, hogy "Sheogorath mindannyiunkban jelen van. Már elvesztél."


Vik