CsK:Rislav, az igazságos

Innen: Elder Scrolls Lapok

Rislav, az igazságos
Skingrad Első Korban élt nagy hősének és királyának életét bemutató történelmi írásmű.

Sinjin tollából

Mint minden igazi hősnek, Rislav Larichnak is kedvezőtlen kezdetei voltak. A krónikások révén tudjuk, hogy születése estéje - az Első Kor 448. évének egyik nyáréjszakája - az évszakra egyébként nem jellemző módon különösen hideg volt, és anyja, Lynada királynő szinte rögtön meghalt, miután megpillantotta fiát. Ha apja,Skingrad királya, Mhorus - akinek már így is elég örököse volt: három fia és négy lánya - különös szeretettel övezte, mi nem tudunk róla.

Létezése annyira érdektelen volt mindenki számára, hogy élete első húsz évéről nem tudunk semmit. Iskoláztatása valószínűleg hasonló volt Nyugat-Kolóvia többi "felesleges herceg"-éjéhez, vagyis ayleid tanítóktól tanulta meg a vadászat és a harc alapjait. Etikett, vallási ismeretek vagy alapfokú államigazgatási ismeretek - ezek a tárgyak ritkán szerepeltek a Felföldi hercegek ismeretei között.

Találunk ugyan egy rá és családjára vonatkozó apró hivatkozást a Gorieus császár koronázási ünnepségén megjelentek között, Első Kor 461-edik évének Napkelte hó 23-adik napján. A ceremónia természetesen Marukh Alessziai Doktrínáinak ideje alatt zajlott, így hát nem biztosított túl sok szórakozást, a tizenhárom éves Rislav azonban így is megpillanthatott néhány legendás személyt. Megjelent az Anequinai Fenevad, Darloc Brae, királyságát képviselve, és hódolatát bemutatva a császár iránt. Ott volt Kjoric, a Fehér, Égkoszorú törzsfője, és fia, Hoag. Az elfek Birodalom iránt tanúsított megvetése ellenére megjelent a chimer Indoril Nerevar és a dwemer Dumac Törpkirály, mindannyian viszonylagos békében.

A jegyzék megemlít egy, Sziklaföld birodalmi udvarában szolgáló fiatalembert, akivel Rislav még sokat fog találkozni élete során. Ez az ember Ryain Direnni.

Hogy a két fiatalember találkozott és beszélgetett-e, nem tudjuk. Ryainról dicsérő szavakat hallhatunk. Hatalmas földbirtokossá vált, megvette az Iliac-öbölben fekvő Balfiera szigetét, majd fokozatosan meghódította egész Sziklaföldet, Pörölyföld és Égkoszorú nagy részét. Rislavról azonban újabb tizenhét évig nem szólnak a történelemkönyvek. Csak feltevéseink lehetnek, amelyeket a következő tényekre alapozunk.

A királyok gyermekeit - természetesen - más királyok gyermekeihez adják, szövetségkötés céljából. Skingrad és Kvatch királyságai az ötödik század kezdetétől fogva csatároztak bizonyos közös területekért, mígnem 472-ben békét kötöttek. A kiegyezés részletei nem ismeretesek, de mivel Rislav herceget Kvatch udvarában találjuk hat évvel később, Justinius király Belene nevű lányának férjeként, megkockáztathatjuk a kijelentést, hogy a békekötés érdekében házasodtak össze.

Ezzel el is jutunk 478-ba, amikor hatalmas járvány söpört végig egész Cyrodiilon, ám leginkább a szabad kolóviai nyugaton tombolt. Az áldozatok közt volt Mhorus király és az egész Skingradban tartózkodó királyi család. Rislav egyetlen életben maradt idősebb fiútestvére Dorald volt, aki a Birodalmi Városban tartózkodott Marukh papjaként. Azonnal visszatért szülőföldjére, hogy elfoglalja a trónt.

Doraldot tekintve van néhány adatunk. Ő volt a király második fia. Némileg őszinte volt, és szemmel láthatóan rendkívül hitbuzgó. Minden krónikás arról beszél, milyen kedves és tisztelettudó volt, és hogy fiatal éveiben látomása volt, aminek következtében -természetesen apja áldásával - Skingradból a fővárosba került, és ott pappá vált. Marukh papsága - természetesen - nem látott különbséget spirituális és politikai ügyek között. Ez volt az Alessziai Birodalom vallása, és azt tanította, hogy ellenállni a Birodalomnak annyit jelent, mint ellenállni az isteneknek. Ezt tekintve nem volt meglepő Dorald király első intézkedése.

Legelső napján, legelső rendeletében átengedte a királyságot a Birodalomnak.

A Kolóviai Birtokok megdöbbentek és felháborodtak. Ez a reakció sehol sem volt erősebb, mint Kvatch udvarában. Rislav Larich bátyjának királyságába lovagolt, feleségével és apósának kéttucat lovagjával. Nem volt túl meggyőző hadsereg, akárhogy szépítik a krónikások, a Dorald által küldött őrök legyőzésével azonban kevés gondjuk akadt. Igazság szerint nem került sor harcra, mivel Skingrad katonái nehezményezték, hogy új királyuk feladja oly sok éven át védelmezett szabadságukat.

A két testvér egymással szemben állt a várudvaron, azon a helyen, ahol mindketten felnőttek.

Jellemző kolóviai divat szerint nem volt tárgyalás, árulással való gyanúsítás, sem esküdtszék, vagy bíró. Csak egy hóhér.

- Nem vagy többé a testvérem - mondta Rislav Larich, majd egyetlen csapással elválasztotta Dorald fejét a vállától. Azonnal Skingrad királyává koronázták. A véres fejsze még ott volt a kezében.

Rislav királynak nem volt harci tapasztalata. Ez nagyon hamarosan megváltozott. A hír, hogy Skingrad, amely már egyszer felajánlkozott, most visszavonulót fúj, hamar eljutott a Birodalmi Városba. Gorieus képzett harcos volt már trónra kerülése előtt is, és a tizenhét évre, amit császárként töltött, nehezen mondhatnánk, hogy békések voltak. Alig nyolc hónappal Dorald halála és Rislav felemelkedése előtt Gorieus és az Alessziai hadsereg egy másik, a koronázásán egykor megjelent vendéggel állt szemben. Ez a vendég Kjoric, A Fehér volt, és észak jeges földjén csaptak össze. Égkoszorú legfőbb törzsfője életét vesztette Napvár Csatájában. Mialatt a törzsfők tanácsa új vezetőt választott, Cyrodiil serényen foglalta vissza Dél-Égkoszorú korábban elvesztett területeit.

Röviden: Gorieus császár tudta, hogyan kell elbánni a lázadozó hűbéresekkel.

Az Alessziai hadsereg nyugat felé masírozott, "halálos dagály módjára", ahogy a krónikás mondja, Skingrad elfoglalásához szükséges seregnél sokkal nagyobb létszámban. Gorieus valószínűleg nem gondolta, hogy tényleges csata fog bekövetkezni. Rislav, ahogy azt már említettük, tökéletesen tapasztalatlan volt a hadviselés terén, és csak néhány napja volt király. Királyságán, és az egész kolóviai nyugaton most söpört végig egy szörnyű járvány. Az Alessziaiak úgy gondolták, hogy elég megmutatniuk seregüket, és Skingrad megadja magát.

Rislav ehelyett felkészült a csatára. Gyorsan megszemlélte seregét, és terveket dolgozott ki.

A krónikások, akik ezidáig tudomást sem vettek Rislav életéről, most apró részletekbe menően jellemezték a király alakját, szinte fétisszerű gyönyörrel. Bár ezek a leírások nélkülöznek mindenfajta irodalmi ízlést és tehetséget, legalább megtudhatunk néhány részletet. A király - nem meglepő módon - korának legtökéletesebb páncélzatát viselte, mivel a Kolóviai Birtokoknak voltak a legtökéletesebb bőrpáncél-kovácsai. Az egyetlen elérhető páncélzat volt ez akkoriban egész Tamriel területén. A király klibanion mellvértje - kifőzve, kiviaszolva a keménység érdekében; és hüvelyknyi tüskékkel kiverve - élénk gesztenyebarna színű volt. A király fekete zubbonya fölött viselte, de fekete köpenye alatt. A Skingradban álló szobor a király romantizált változatát ábrázolja, azonban tökéletesen pontos, kivéve a páncélt. A kolóviai nyugat utolsó bárdja sem ment volna még a piacra sem ilyen kevéssé védetten. A szobor tartalmazza azonban Rislav két legfontosabb lovagi felszerelését: betanított sólymát és gyors lovát.

A téli esők elmosták a déli utakat. A császár az északi utat választotta. Rislav király egy apró őrjárat kíséretében találkozott vele egy alacsony hágón, amely ma az Arany út része. Azt beszélik, a császár serege oly hatalmas volt, hogy az Anequinai Fenevad is hallotta menetelését sok száz mérföldre, és hozzá igazán nem illően, remegett félelmében.

Rislav, azonban nem remegett. Tökéletes udvariassággal azt mondta a császárnak, hogy a társasága túl nagy, hogy Skingrad apró királyságában el lehessen szállásolni.

- Következő alkalommal - mondta Rislav -, írjon, mielőtt jön.

A császár, mint a legtöbb Alessziai, nem volt a humor embere, így hát azt gondolta, hogy Rislav Sheogorath hatalmába került. Megparancsolta személyes őrségének, hogy tartóztassa le a szerencsétlen őrültet. Ebben a pillanatban azonban Skingrad királya felemelte a karját. Erre idomított fekete sólyma az ég felé röppent. Ez volt a jel, amire a király serege várt. Az Alessziaiak mindannyian a hágón és nyilaik lőtávolságán belül voltak.

Rislav király, kíséretével együtt azonnal elkezdett nyugat felé lovagolni, olyan gyorsan, mintha "a vad Kynareth csókolta volna meg őket", ahogy a krónikás mondja. Hátranézni ugyan nem mert, terve azonban hibátlanul működött. A hágó messzi keleti végét nagy szikladarabokkal elzárták, így az Alessziai hadsereg csak nyugat felé mehetett. A skingradi íjászok nyilak záporát zúdították a császári hadseregre, a fennsík magasából, ahol egyáltalán nem kellett tartaniuk a válaszcsapástól. A tomboló Gorieus császár a Felföldig üldözte Rislavot, messze maguk mögött hagyva Skingrad városát. Eközben a császár serege szünet nélkül fogyott és fogyott.

A Felföld ősi erdejében a birodalmi sereg Kvatch királyának, Rislav apósának seregével találkozott. Az Alessziai hadsereg így is létszámfölényben volt, azonban fizikailag és szellemileg is kimerültek a nyílvesszők erdejéből való meneküléstől. Egy óra csatározás után visszavonultak nyugat felé, oda, amit ma Birodalmi Rezervátumnak nevezünk, majd onnan tovább nyugatra majd keletre, hogy Nibenayban meggyógyítsák sebeiket és büszkeségüket.

Ez volt az Alessziai hegemónia végének kezdete. A Kolóviai nyugat királyai összefogtak Skingraddal és Kvatch-csal, hogy ellen tudjanak állni a birodalmi betöréseknek. A Direnni Klán Ryain vezetése alatt törvényen kívül helyezte az Alessziai Reform vallását sziklaföldi területein, és elkezdett benyomulni a Birodalom területeire. Égkoszorú új legfőbb törzsfője, Hoag, akit ma Hoag Mergyilkos néven ismerünk, bár egyetértett a Birodalom hivatalos idegengyűlöletével, de szintén csatlakozott az ellenálláshoz. Hoag örököse, Atmorai Ysmir Wulfhart király folytatta a küzdelmet apja halála után is, és ezzel biztosította helyét a történelemben.

Skingrad hős királya, aki jóformán egyedül szembeszállt a császár seregével, majd előidézte a Birodalom romlását, megérdemli a Rislav, az Igazságos utónevet.


caius reloaded