CsK:Pelinal éneke, 7. kötet

Innen: Elder Scrolls Lapok

Pelinal éneke, 7. kötet
Az Umarillal vívott csatájáról, és a megcsonkításáról
Az Első Korban élt híres lovag, Fehérpalánk Pelinal életének tetteiről szóló gyűjtemény. Pelinal volt az, aki legyőzte az ayleidek híres varázslókirályát, Umarilt, és az ő páncélzatának részeit kell összegyűjtenünk a Kilenc lovagjai kiegészítőben. A sorozat 7. kötete Pelinal és Umaril gigászi küzdelmét írja le.

Szerkesztő megjegyzése: Ez a töredék egy olyan kéziratból származik, amit az Alessiai Rend apátságának romjaiban találtak a Canulus-tónál, ami valamikorra az Örökösödési háború előttre datálja (Első Kor 2321). Azonban a szöveg elemzése azt sugallja, hogy ez a töredék a dal egy nagyon korai formáját őrzi, talán a hatodik század közepéről.

(És végül sok csata után, miket) Umaril szövetségeseivel vívott, hol halott auróraiak fekszenek, mint gyertyafény a trón körül, Pelinalt bekerítette az utolsó ayleid varázslókirály és a démonai, mind komoly mágiával bűvölve. A Fehérpalánk feltörte a padlót buzogányával, mitől hátrahőköltek, s azt mondta: "Hozzátok elém Umarilt, aki kihívott!" ... (És) míg hatalmas volt és romlott, haláltalan-arany Umaril a távolsági rombadöntő támadásokat kedvelte a közelharc helyett, ezért hátramaradt a fehér torony árnyaiban, mielőtt előlépett volna. Még több katonát vezényeltek Pelinal ellen, hogy a halálukat leljék, és bár sikerült átütniük a páncélját a bárdjaikkal és nyilaikkal, mivel Umaril minden egyes darabot hosszan bűvölt, az első (kihívása) óta... (Megmutatta) a félelf (magát) Meridia fényében (fürödve)... és a vérvonalát az Ayleidoontól vezette, beszélt az apjáról, az (előző kalpa) egyik istenéről Világ-folyó nagy örömmel vette Pelinal zihálását, ki végül elkezdett vérezni... (Elveszett szöveg) És Umaril lehajolt, sisakjának angyal arca ocsmánnyá horpadt, mitől Pelinal hahotázni kezdett, (és a) tollatlan szárnyak letörtek a kardcsapásoktól, miközben Pelinal (tajtékozva) állt... fölötte, az őseit és minden Ó-Ehlnofeyből kihajózót szidva, (ami) feldühítette, szinte megőrjítette a többi elf királyt... (és ők) rátámadtak a fegyvereikkel... nyolcfelé vágták Pelinalt, aki ordítva összezavarodott, (mit még) a Skiffek Tanácsa is (meghallott)... (elveszett szöveg)... futott, mikor Mor lesújtott a toronyra szarvai hatalmas csapásaival [a következő reggel], és néhányat bőségesen lemészárolt az Elragadtatásban, és az emberek még több ayleidet kerestek, akikkel végezhetnek, de Pelinal nem hagyott nekik egyet sem a királyokon és démonokon kívül, amik már elfutottak... Morihaus találta meg a Fehérpalánk fejét, mit a királyok otthagytak tettük bizonyítékaként, és beszéltek, és Pelinal megbánásról szólott, de a lázadás megfordult... (és még több) szót szóltak ezek a halhatatlanok, amit még a Paravant sem méltóztatott meghallgatni.

Előző: Pelinal éneke, 6. kötet

Összefoglaló: Pelinal éneke

Következő: Pelinal éneke, 8. kötet