CsK:Pelinal éneke, 4. kötet

Innen: Elder Scrolls Lapok

Pelinal éneke, 4. kötet
A tetteiről
Az Első Korban élt híres lovag, Fehérpalánk Pelinal életének tetteiről szóló gyűjtemény. Pelinal volt az, aki legyőzte az ayleidek híres varázslókirályát, Umarilt, és az ő páncélzatának részeit kell összegyűjtenünk a Kilenc lovagjai kiegészítőben. A sorozat 4. kötetében Pelinal dicső harcaiba nyerhetünk bepillantást

Szerkesztő megjegyzése: Az első hat kötetet az úgynevezett Reman kéziratból vettük át, ami a Császári Könyvtárban található. Ez a kézirat régebbi töredékek másolata, melyeket egy ismeretlen tudós gyűjtött össze a Másodkor elején. Ezen túl keveset tudunk a töredékek eredetéről; közülük néhány úgy tűnik, hogy ugyanabból az időszakból (talán ugyanazon kéziratból) származik. De, mivel nincs tudományosan elfogadott álláspont ennek a hat töredéknek a koráról, ezért itt nem fogok véleményeket taglalni.

(Pelinal) a Nibenen túlra űzte a varázsló seregeket, s a keleti földeket Paravania lázadó területének nyilvánította, Kyne-nak pedig esőt kellett küldenie, hogy lemossa a vért azokról a falvakról és erődökről, melyeken már nem lengett ayleid zászló, mivel az emberek seregeinek táborhely kellett, miközben folytatták az előrenyomulást. ... (és) széttörte az ajtókat, hogy a vahtachei rabok kijöhessenek, a Rabszolgakirálynő pedig Morihauson ülve elrepült fölöttük, az emberek pedig ekkor nevezték először Al-Eshnek. Belépett a kapun... hogy visszanyerje az Ezerszer-Erős Sedor kezét (ezt a törzset napjainkban nem ismerik, de akkoriban híres volt), mit az ayleidek éjjel elloptak, kétezer kezet hozott vissza egy démoncsontokból épített szekérben, a kerekei pedig olyan hangot adtak ki, mint a gyenge szívű asszonyok... (elveszett szöveg) ... (Utána pedig) az első pogrom, ami konszolidálta az északi telepeket a 'kreathiak számára, s ott állt barnába forduló fehér hajjal, elf vérrel, Heldon hídjánál, hová Perrif solymárai küldték az északiakat, ők pedig rátekintve azt mondták, Shorr visszatért, de ő a lábuk elé köpött, mert megszentségtelenítették azt a nevet. Ettől függetlenül a nyugati hátország szívébe vezette őket, hogy elűzze az ayleideket a Fehérarany Torony felé, lassan, körkörösen visszavonulva, mivel nem értették az emberek hirtelen támadt szabadságának hatalmát, s az milyen dühödt ötleteket hozott. Buzogánya lesújtott az Umaril által küldött csapatokra, kiknek az volt a feladata, hogy megállítsák a lázadókat a hosszú, délkelet felé tartó menetelés során, s elvitte Morihaus-Kyne-leheletét Zuathasba, az Okos-Vágó Emberhez (ő nede volt, keptu névvel) gyógyításra, mikor a bikát elkapták a madárcsőrűek. És persze a Skiffek tanácsa, hol Paravania seregei és az északiak reszkettek a félelemtől a Fehérarany ostroma miatt, olyannyira, hogy Al-Esh maga is naponta tanácskozott, Pelinal dühös lett, és megnevezte Umarilt, meg a körülötte levő gyávákat, majd egymagában indult a torony ellen, mert Pelinal gyakran cselekedett gondolkodás nélkül.


Vik

Előző: Pelinal éneke, 3. kötet

Összefoglaló: Pelinal éneke

Következő: Pelinal éneke, 5. kötet