CsK:Pelinal éneke, 2. kötet

Innen: Elder Scrolls Lapok

Pelinal éneke, 2. kötet
Az eljöveteléről
Az Első Korban élt híres lovag, Fehérpalánk Pelinal életének tetteiről szóló gyűjtemény. Pelinal volt az, aki legyőzte az ayleidek híres varázslókirályát, Umarilt, és az ő páncélzatának részeit kell összegyűjtenünk a Kilenc lovagjai kiegészítőben. A sorozat 2. kötetében arról olvashatunk, hogyan érkezett Pelinal ebbe a világba.

Szerkesztő megjegyzése: Az első hat kötetet az úgynevezett Reman kéziratból vettük át, ami a Császári Könyvtárban található. Ez a kézirat régebbi töredékek másolata, melyeket egy ismeretlen tudós gyűjtött össze a Másodkor elején. Ezen túl keveset tudunk a töredékek eredetéről; közülük néhány úgy tűnik, hogy ugyanabból az időszakból (talán ugyanazon kéziratból) származik. De, mivel nincs tudományosan elfogadott álláspont ennek a hat töredéknek a koráról, ezért itt nem fogok véleményeket taglalni.

(Azután) Perrif megint szólt a Szolgálólánynak, szemeivel - mik a kedvességet az elfek uralmának kezdete óta nem ismerték - a mennyet fürkészve, s úgy beszélt, mint egy halandó, kinek lángolását szeretik az istenek, mert ez a gyengeség az ereje. Olyan alázattal, amit metaforákkal halmozhatunk el, (mégis, könnyedén) megszakadhat, és halállal kell végződnie. (És ez az oka annak, hogy a Sárkány és az Ő Rokonai szeretik azokat, akik égni hagyják lelküket), és mondá: "És ez a dolog az, amire gondoltam, amit elneveztem, szabadságnak. Ami szerintem csak egy újabb szó Shezarra, Ki Eltűnik... (Te) csináltad az első esőt a Szétvágónál (és hogy) ez az, amit kérdezek az idegen mestereinknek... (hogy) talán teljes mértékben szétrepeszthetjük őket, és visszafizethetjük a kegyetlenségüket (azzal, hogy) feloszlassuk őket, és belefulladjanak a Topalba. Morihaus, a fiad, erős és horkanó, vér-szarvas, szárnyas, mikor legközelebb alászáll, engedd neki, hogy haragot hozzon nekünk." ... (És azután) Kyne megadott Perrifnek egy újabb jelet, a gyémántot, ami az elfek vérével volt átitatva, (kik) képesek addig csiszolódni (nem-ívben és alakot ölteni) egy emberré, kinek minden szöglete levághatja a börtönőrt, és a neve: PELIN-EL (ami) "Csillag-Teremtette Lovag" (és ő) páncélt visel (a jövőből). És járta Cyrod dzsungeleit, öldökölve, Morihaus pedig mellette csörtetett véres tajtékban, izgatottságtól bömbölve, mert a Pelinal eljött... (és Pelinal) elment Perrif táborába, ahol lázadók voltak karddal és buzogánnyal, mindkettejükre rászáradt az összezúzott elf fejek belsősége, tollak és mágikus gyöngyökkel, mik voltak az ayleidák jele, s megemelte a vérüktől csöpögő fegyvereit, szólván: "Ezek valának a keleti főnökeik, s többé nem zagyválnak."


Vik

Előző: Pelinal éneke, 1. kötet

Összefoglaló: Pelinal éneke

Következő: Pelinal éneke, 3. kötet