CsK:Oblivionhoz
Oblivion lakóit helytelenül démonoknak szokás nevezni. Az elnevezés valószínűleg az Első Korból származó Alessiai Tanokhoz fűződik és Marukh próféta nevéhez köthető - aki eléggé nevetségesen megtiltotta "az daemonokkal való közösködést", noha nem fejtette ki, mit is ért pontosan daemon alatt.
Legvalószínűbb, hogy a kifejezés egy rosszul betűzött vagy elírt változata a "daedrának", az ősi elf szónak, amelyet az elfek azoknak a különös, meghatározhatatlan célú, nagyhatalmú lényeknek a megnevezésére használtak, akik Oblivion síkjáról özönlöttek elő. (A "daedra" valójában többes számú alak, egyes számban a "daedroth" használatos.) Égkoszorú királya, Hale, a kegyes egy csaknem ezer évvel a Tanok megjelenése után keletkezett értekezésében politikai ellenfeleinek gonosz cselszövéseit "Oblivion démonainak veszettségéhez" hasonlítja: "... romlottak, mint maga Sanguine, kegyetlenek, mint Boethiah, számítóak, mint Molag Bal, és őrültek, mint Sheogorath." Ekképpen Hale, a kegyes kifejezően bemutatott négyet a daedrák közül írásában.
De végső soron nem ezen írott források a leghasznosabbak Oblivion és az azt benépesítő daedrák kutatásához. Azok, akik "az daemonokkal közösködnek" nemigen szeretnek a figyelem középpontjába kerülni. Mindazonáltal az Első Kor irodalmának szórványos jegyzetei és naplói már őriznek feljegyzéseket boszorkányégetésekről és daedra-ölőkről. Ezeket használtam fel elsődleges forrásanyagként művem írásakor. Vannak olyan megbízhatóak, mint a daedra lordok, akiket ekkortájt idéztem meg és beszéltem velük.
Oblivion földje kétségkívül több területből áll - így maga Oblivion is több szinonim névvel bír: Hideg-öböl, Quagmire, Holdárnyék, stb. Azt hiszem helyesen járunk el, ha elfogadjuk, hogy Oblivion minden területét egy-egy herceg uralja. A daedra hercegek, akiknek neve egyre-másra feltünedezik az ősi feljegyzésekben (noha ez önmagában nem jelent csalhatatlan bizonyosságot arra nézve, hogy valóban léteznének is) a fentebb már említett Sanguine, Boethiah, Molag Bal és Sheogorath, továbbá Azura, Mephala, Aljas Clavicus, Vaernima, Malacath, Hoermius (vagy Hermaeus vagy Hormaius vagy Herma - úgy tűnik, nincs egységes álláspont nevével kapcsolatban) Mora, Namira, Jyggalag, Nocturnal, Mehrunes Dagon és Peryite.
Úgy tapasztaltam, a daedrák nagyon sokfélék lehetnek. Jóformán lehetetlen kategorizálni őket, ez legfeljebb hatalmuk nagysága és szélsőséges hajlamaik szerint lehetséges. Akárhogy is, én megpróbálkoztam ezzel néhányszor, csupán a tudományos célszerűség kedvéért.
Mehrunes Dagon, Molag Bal, Peryite, Boethiah, és Vaernima a leginkább "démoniak" közé tartoznak a daedrák közt, abban az értelemben, hogy az ő szakterületeik a leginkább pusztító hatásúak. Természetesen a többi daedra is lehet hasonlóképpen veszélyes, de ritkán rombolnak csak a pusztítás kedvéért, ellentétben az említett öttel. Ezen öt daedra sem azonos pusztító erővel bír. Úgy tűnik, hogy Mehrunes Dagon a természeti katasztrófákat szereti - földrengésekkel és vulkánkitörésekkel adja ki dühét. Molag Bal más daedrákat használ fel, Boethiah pedig a halandó harcosok fegyvereit. Peryite területe a pestis, míg Vaernimáé a kínzás.
Művem következő részében két olyan problémával foglalkozom majd, amelyek azóta izgatnak, hogy megkezdtem daedra-kutatói pályám. Az első egy konkrét daedra, aki talán maga is daedra herceg, s akit a különböző források Hircine néven említenek. Hircine "a Hercegek Vadásza" és "az Ember-Szörnyek Atyja"-ként is ismeretes, de még senkivel sem találkoztam, aki képes lett volna megidézni őt. A másik, sokkalta kétségesebb célom az, hogy megtaláljam azt az eszközt, amellyel halandó emberek juthatnak Oblivinba. Mindig is az volt a filozófiám, hogy csak attól félünk, amit nem ismerünk - mindig ez a gondolat lebegett a szemem előtt küldetésem során.
