CsK:Morrowind

Innen: Elder Scrolls Lapok

Morrowind
a birodalmi tartomány
Történelmi leírás arról, hogyan csatlakozott Morrowind a Cyrodiili Birodalomhoz Tiber Septim uralkodásának idején, és ez milyen kihatással volt a sötételfek egyes nagyházaira.

Fényerődi Erramanwe által

Pörölyföld meghódítása után a birodalmi légiók Cyrodiil északkeleti határa mentén gyülekeztek, és az inváziós flotta Égkoszorúban készülődött.

Eleinte, noha a birodalmi légiókat és a flottát széles körben legyőzhetetlennek tartották, az Indoril-ház és a templomi hierarchia a végsőkig ellen akart állni. A Redoran- és Dres-ház az Indoril mellett állt, a telvanniak semlegesek maradtak. Hlaalu az alkalmazkodást javasolta.

A kieszelt határincidensek a Feketemocsárban eredménytelenül végződtek, mivel a mocsaras terep nem kedvezett a légiónak és a flottának. A Silgradtoronytól és Kragenláptól nyugatra tartó légiók, és a Feketefénytől és Cormaris-kilátótól nyugatra tartó légiók ellen Morrowindnek szánalmasan kis nemzetőrsége volt megtámogatva kisebb csapat Redoran zsoldossal, a nemesi házak, címeresek és a templomi ordinátorok elit egységeivel. Tovább bonyolította a helyzetet Indoril, Dres, Hlaalu, és Telvanni házak visszautasítása, hogy védjék a nyugati határokat; az indorilok és dresek azt javasolták, hogy a nyugati határok védelme helyett inkább vonuljanak vissza a belső részekre és folytassanak gerillaháborút. Mivel a Hlaalu-ház az alkalmazkodást javasolta, és a telvanniak semlegesek maradtak, ezért a Redoran-háznak egyedül kellett volna szembeszállnia a birodalommal.

A helyzet gyökeresen megváltozott, amikor Vivec személyesen jelent meg Vivec városban, hogy bejelentse, tárgyalást folytat Tiber Septim császárral Morrowind újjászervezéséről, mint birodalmi tartomány, de minden, "a vallásra és saját kormányzásra vonatkozó jog" garanciájával. A megdöbbent templomi szervezet, mellyel nyilvánvalóan nem konzultáltak, a bejelentést kínos csenddel fogadta. Az Indoril-ház megesküdött, hogy ellenáll egész a halálig, a Dres-ház hű támogatásával, míg Redoran-ház, hálásan az elegáns ürügyért, hogy támogatottság nélkül elkerülje a légióval való szembeszállást, csatlakozott Hlaalu-hoz a megállapodás üdvözlésében. A telvanniak látták, honnan fúj a szél, és csatlakoztak a Hlaalu-házhoz és Redoran-házhoz az egyezmény támogatásában.

Semmit sem tudni Septim és Vivec személyes találkozójának körülményeiről, vagy helyéről, vagy az előkészületekről, melyek megelőzték az egyezményt. A hivatalos indok szerint azért, hogy védjék az érintett megbízottak személyét. Nyugaton spekulációk folytak Zurin Arctus szerepe körül a megállapodás létrejöttében; keleten azt beszélték, hogy Vivec felajánlotta a Numidiumot segítségként az altmerek és a Nyár-sziget meghódításához, cserébe jelentős engedményekért a kormányzás, a házak hagyományai és a vallásgyakorlás terén Morrowindben.

A Nagytanács főtanácsosa, egy indoril, visszautasította az egyezmény elfogadását, és lemondani sem akart. Meggyilkolták, és egy hlaalu lépett a helyébe. A Hlaalu-ház lehetőséget látott arra, hogy kiegyenlítse néhány rendezetlen számláját az Indoril-házzal, és számos helyi tanácsosi szék cserélt gazdát a véres akciók következtében. Több vért ontottak ezen házon belüli harcok miatt, mint a birodalmi légiók ellen, mialatt Morrowind független nemzetből a birodalom egyik tartományává vált.

A légiók tábornokai rettegtek Morrowind inváziójától. A dunmerek széles körben úgy ismertek, mint a legfélelmetesebb és fanatikus ellenség, amit a templomi- és klántradícióik még jobban ösztönöznek. A tábornokok nem értették Morrowind politikai gyengeségeit, melyeket Tiber Septim császár felismert és kihasznált. Egyidejűleg okozta a tragikus elnéptelenedést és pusztítást, melyet a Septim által meghódított többi tartomány is megtapasztalt, és Morrowind gyors és hatékony beolvadását a birodalom gazdasági és jogi rendszerébe, mely viszonylag kis kihatással volt Morrowind polgárainak alsó és felső rétegére. A Tribunal szintén elismerést érdemel azért, mert felismerte Morrowind védelmének reménytelenségét, és jelentős engedmények megszerzésének esélyét a tárgyalóasztalnál azzal, hogy elsőként ajánlott békét.

Ezzel ellentétben, számos indoril nemes választotta az öngyilkosságot, minthogy behódoljon a birodalomnak. Ennek eredményeképp az átmenet időszakában a ház jelentősen meggyengült, biztosítva, hogy sokat veszítsenek a befolyásukból és hatalmukból a Hlaalu-ház javára, akiknek hatalma és befolyása a birodalomhoz való lelkes alkalmazkodásukkal együtt nőtt. A templomi rend sokkal ügyesebben kezelte a presztízsveszteségét, távol maradva a politikai harcoktól, és megszerezve a nép jóakaratát azzal, hogy a gazdasági, oktatási és szellemi boldogulásukra koncentrált.


Gandrus