CsK:Levél Sheogorathnak
Bocsáss meg, oly régen írtam neked, hogy már nem is emlékszem rá.
Csak remélhetem, hogy ezek a levelek eljutnak hozzád. Tudom, elfoglalnak a kötelességeid, de bármilyen üzenetnek nagyon örülnék, még akkor is, ha azon a bolond Haskillon keresztül küldenéd. Ha ez nem lehetséges, ne félj, irántad érzett szerelmem állandósult. Úgy emlékszem arra a napra, amikor birodalmadba hoztál, mintha tegnap lett volna. De nagyon hiányzol.
Látnod kellene a Határban esdeklőket. Néhányuk hamarosan készen lesz - a többiek, ki tudja? Ha nem lenne istenkáromló, azt is mondhatnám, a világ lassan értelembe fordul. Szinte érzem a csontjaimban, ahogy egy hideg jelenlét terjed, egy mindent elnyelő üresség. Ez nem hangzik jól, de bízom Nagyuram hatalmában, hogy szellemeinket jól táplálja az Ő nagylelkűségével.
Gyermekünk továbbra is irtja azokat a bosszantó kalandozókat, akik kincsre és dicsőségre vágyakozva jönnek ide.
Itt tartózkodom Átjáróban, ahol Nanette Dont oktatom, a tanítványomat. Ő egyike azoknak, akikről remélem, hogy hamarosan virágba borulnak. Közben meglátogathatom a gyermekünket - minden éjjel, éjfél körül elmegyek hozzá, mikor a világ csendbe burkolózik, amikor a képzelet és az emlékezet tör elő. Erős és hatalmas, mint az apja. Jó lenne, ha néha meglátogatnál minket. Szinte alávaló, ahogy távol tartod magad tőlem. Néha rá se tudok nézni, mert eszembe jut a csillogó tested a medencében, amikor teremtettük őt, ahogy szeretettel hajlítottad az alapanyagokat, amiből gyermekünk készült - utána pedig megkínoztál szerető ölelésedben. De most, amikor meglátom őt, nem tehetek róla, sírni kezdek, mint egy kislány. Tudom, mennyire nem vall rám, de... nem tehetek róla.
Hogy még rosszabb legyen, úgy néz ki, a könnyeim égetik szegénykémet. Zavarja a testéhez kötött daedrikus lelket, azzal fenyegetve őt, hogy megrongálja a belé szőtt őrzőmágiát. Nem is gondoltam, milyen nagyon akar majd szabadulni az a lélek a burokból, amit kertecskémben növesztettem. De a hús az tiszta. Tökéletes! Talán az én könnyeim tökéletlenek...
De nem kellene a kicsinyes gondjaimmal zaklatnom téged. Gyermekünk, a Kapuőr védi az Őrület Kapuit, erősen és hatalmasan. Semmi baja sem eshet.
Örökké a tiéd vagyok,
