CsK:Koldusok hercege

Innen: Elder Scrolls Lapok

Koldusok hercege
Történet egy valenvadoni hercegről, aki a daedra nagyúr, Namira igencsak szokatlan ajándékai miatt vált legendás alakká az utókor számára.
Lenézzük a Birodalom koldusait. Ezek az elveszett lelkek a föld legszegényebb, legszerencsétlenebb lakói. Minden városnak megvannak a maga koldusai. A legtöbb olyan szegény, hogy csak a ruha az övé, ami rajta van. Azt a szemetet eszik, amit a legtöbbünk kidob. Odadobunk nekik egy érmét, csak hogy ne kelljen nehéz helyzetükre gondolnunk.


Elképzelhetik meglepetésemet, amikor először hallottam a Koldusok Hercegéről. El sem tudtam képzelni, milyen lehet ez a herceg. Íme a történet, ahogy nekem mesélték. Még az Első Korban történt, amikor az istenek és a daedrák szabadon járták a vidéket, mielőtt Oblivion börtönébe zárták volna őket.

Élt egyszer egy férfi, akit Wheedle-nek hívtak. Vagy talán nő volt. A történet oldalakon keresztül ír, csak hogy megkerülje Wheedle nemének kimondását. Ez a Wheedle egy valenvadon-beli király tizenharmadik gyermeke volt. Mint ilyen, nem volt semmi esélye, hogy elfoglalja a trónt, de még arra sem, hogy túl sok tulajdont, vagy vagyont örököljön.

Wheedle elhagyta a palotát, hogy megtalálja saját szerencséjét. Egyszer, amikor már végtelen mérföld erdei út és kis falu volt mögötte, találkozott három emberrel, akik egy koldust vettek körbe. A koldus a feje búbjától a lábujjáig rongyokba volt bebugyolálva. A csavargó testének még csak egy kis részlete sem volt látható. A férfiak le akarták mészárolni a koldust.

Wheedle a düh és felháborodás kiáltásaival rohamozta meg őket, kardját kivonva. Az egyszerű emberek, kik csak kaszákkal és vasvillákkal voltak felszerelkezve, azonnal elszaladtak a fénylő karddal és páncélban rájuk rontó alak elől.

- Nagyon köszönöm, hogy megmentettél - zihálta a koldus rongyai alól. Wheedle alig bírta a szagot.

- Mi a neved, szerencsétlen? - kérdezte Wheedle.

- Namira.

A három falusival ellentétben Wheedle tanult volt. Nekik ez a név nem jelentett semmit, de Wheedle-nek egy lehetőség volt.

- Te vagy a daedra nagyúr! - kiáltott fel. - Miért engedted, hogy azok az emberek megverjenek? Egy sóhajjal megölhetted volna mindet.

- Örülök, hogy felismertél - recsegte Namira. - A falusiak gyakran ócsárolnak. Örülök, hogyha nem a képességem miatt ismernek fel, hanem a nevemért.

Wheedle tudta, hogy Namira minden undorító és otromba dolog ura. Az olyan betegségek, mint a lepra vagy az üszkösödés az ő kedvenc területe. Ahol mások veszélyt láttak, Wheedle lehetőséget látott.

- Ó, nagy Namira, engedd, hogy a tanítványod lehessek. Azért kérlek, hogy biztosítsd nekem az erőt, hogy szerencsés legyek és nevem éljen tovább.

- Nem. Egyedül utazom. Nincs szükségem tanítványra.

Namira lecammogott az útról. Wheedle nem tágított. Állandóan Namira sarkában volt, a tanítvány-kérdést erőltette. 33 napig és éjszakáig követte. Namira néma maradt, de Wheedle hangja egy percre sem hallgatott el. Végül a harmincharmadik napon Wheedle hangja túl gyenge volt, hogy beszéljen.

Namira hátranézett a hirtelen elcsendesedett alakra. Wheedle a porban térdelt, kezeit esdeklésre emelve.

- Úgy tűnik, tanoncidőd lejárt mellettem - mondta Namira. - Teljesítem a kívánságodat.

Wheedle el volt ragadtatva.

- Megkapod tőlem a betegség erejét. Bármilyen betegséget választhatsz, váltogathatod is őket, addig, amíg van valamilyen látható tünete. Legalább egy betegséget mindig hordoznod kell.

- A szánalom erejét adományozom neked. Szánalmat fogsz kelteni bárkiben, aki meglát.

- Végül a semmibe vétel erejét kapod tőlem. Rá tudsz majd venni másokat, hogy semmibe vegyék a jelenlétedet.

Wheedle megdöbbent. Nem olyan képességek voltak, amiből szerencsét lehet kovácsolni. Átkok voltak, magukban is elég szörnyűek, de együtt elképzelhetetlenek.

- Hogy szerezhetek nevet és szerencsét magamnak efféle szörnyű képességekkel?

- Ahogy az én lábamnál könyörögtél 33 napig, úgy fogsz könyörögni az emberek városaiban. A neved legendává válik Tamriel koldusai között. Wheedle, a koldusok Hercegének története nem fog elpusztulni az idők során.

Úgy történt, ahogy Namira megjósolta. Wheedle tökéletes koldus lett. Senki nem mehetett el mellette anélkül, hogy ne dobott volna neki egy érmét. Wheedle felfedezte az észrevétlenség hatalmát. Az emberek fontos dolgokat mondtak füle hallatára, mert nem tudták, hogy ott van. Wheedle a város minden polgáráról tudott mindent.

A mai napig mondják, hogy ha valamit meg akarsz tudni, kérdezd a koldusokat. Szemük és fülük ott van az egész városban. Ismerik a hétköznapi ember minden kis titkát.


caius reloaded