CsK:Koldus

Innen: Elder Scrolls Lapok

Koldus
Nat Simah, egy képzeletbeli északi király legkisebb fiának életét bemutató könyvsorozat első kötete, melyből a fiú születésének, sanyarú gyerekkorának és végül koldussá válásának történetét ismerhetjük meg. Az egyedien szórakoztató hangvételű történet elolvasása még atlétika képzettségünket is fejleszti.
Ahos tollából


Nat Simah volt az utolsó Tlálatik gazdag északi királyságának királya, Sábih és királynője, Firkopa gyermekei közül. Terhessége alatt a királynő kétszer olyan széles volt, mint amilyen magas. Maga a szülés három hónapig és hat napig tartott. Talán érthető, hogy Firkopa, miután ránézett Simah-ra, és annyit mondott: "Na végre!", meghalt.

Akárcsak a legtöbb északi, Sábih nem törődött túl sokat a feleségével, és még kevesebbet gyermekeivel. Alattvalói épp ezért nagyon meglepődtek, amikor bejelentette, hogy az ősi Atmora tradíciót követve követi szeretett hitvesét a sírba. Az alattvalók nem tudták, hogy uralkodóik ennyire szerették egymást, sem azt, hogy ilyen szokás egyáltalán létezik. Ennek ellenére az egyszerű emberek hálásak voltak, mert a kis királyi dráma valamennyire csillapította unalmukat. Az unalom gyakori jelenség Égkoszorú bizonytalan tájain, kifejezetten télen.

Maga köré gyűjtötte háziszolgáit és öt, kövér, üvöltő örökösét, majd elosztotta vagyonát. Fiára, Slafra hagyta címét, második fiára, Naltólavra hagyta földjét, Setékre, harmadik fiára hagyta a vagyonát, lányára, Eléfmirákára hagyta hadseregét. Tanácsosai azt javasolták neki, hogy tartsa egyben az örökséget a királyság érdekében, de Sábih nem törődött sem tanácsadóival, sem a királysággal. Miután mindezeket közölte, átvágta a torkát.

A dajkák egyike, aki elég félénk volt, végre elszánta magát, hogy megszólaljon:
- Magasságod elfeledkezett ötödik fiáról, a kis Simah-ról.

A jó Sábih felhördült. Végül is némiképp nehéz koncentrálni, ha vér spriccel az ember torkából. A király hiába próbált találni valamit, amit legkisebb fiára hagyományozhatna.

- Simah is vegyen el valamit - hadarta idegesen, majd meghalt.

Elvárni egy alig pár napos gyermektől, hogy követelje örökséget eléggé tisztességtelen dolog volt. De Nat Simah jogot kapott apja utolsó leheletével. Nem lesz semmije, csak amit elvesz.

Mivel senkinek sem kellett, a szégyenlős dajka, akit Druszbának hívtak, vitte haza. Rozoga házikó volt, és ahogy múltak az évek, egyre düledezőbb lett. Mivel Druszba képtelen volt munkát találni, eladta minden bútorát, hogy ételt vehessen a kis Simah-nak. Mire Simah megtanult járni és beszélni, Druszba eladta a tetőt és a falakat is, így csak egy padló maradt, amit otthonuknak neveztek. És ha voltál már valaha Égkoszorúban, akkor tudod, hogy ez bizony bajosan elég.

Druszba nem mondta el Simah-nak születése történetét, sem azt, hogy testvérei milyen jól élnek vagyonukból, mert, ahogy azt már említettük, eléggé szégyenlős volt, és nehéznek találta előhozni a témát. Olyan fájdalmasan félénk volt, hogy ha Simah származása felől érdeklődött, Druszba elszaladt. Többé-kevésbé mindenre ez volt a válasza.

Annak érdekében, hogy egyáltalán érintkezhessen vele, Simah szinte hamarabb tanult meg futni, mint járni. Eleinte nem tudott lépést tartani vele, de később megtanulta, hogy hogy fusson, ha dajkája rövid sprintre készül, és hogy fusson, ha maratoni távra. Kérdéseire sosem kapott választ, de legalább megtanult gyorsan futni.

Simah gyerekkorára Tlálatik királysága elég gyászos hely lett. Slaf királynak nem volt kincstára, mert azt Seték kapta, nem voltak földjei, mert azokat Naltólav kapta, és nem volt hadserege, mert azt pedig Eléfmiráka kapta. Ráadásul a király fiatal kora miatt minden döntés Slaf korrupt tanácsadó testületén ment keresztül. A föld a bürokraták, a magas adók, a burjánzó bűnözés állama lett. Ezenfelül a szomszéd királyságokkal is állandó harcban álltak. Nem különösen szokatlan helyzet egy királyság számára Tamrielen, de tény, hogy kellemetlen.

Végül eljött az az idő is, amikor az adószedő eljött Druszba házához, hogy elvigye az egyetlen értéket, ami még ott maradt - a padlót. Vitatkozás helyett Druszba inkább elrohant. Simah akkor látta életében utoljára.

Simah nem tudta, mihez fog kezdeni anya és lakóhely nélkül. Druszba falak nélküli házában hozzászokott a hideg téli levegőhöz, nem ez volt a baj. Nagyon éhes volt.

- Kaphatnék egy szelet húst? - kérdezte az utcai hentestől. - Nagyon éhes vagyok.

A férfi évek óta ismerte a fiút, és gyakran beszélt róla a feleségével, hogy mennyire sajnálja szegényt, hogy egy mennyezet és falak nélküli házban kell felnőnie. Simah-ra mosolygott és azt mondta:
-Takarodj innen, különben megverek.

Simah villámgyorsan otthagyta a hentest, és a közeli kocsmába ment. A kocsmáros az előző király inasa volt, és tudta, hogy a fiú jog szerint herceg. Sokszor látta a rongyos fiút az utcán, és felsóhajtott, hogy milyen mostohán bánt vele a sors.

- Kaphatnék valamit enni? - kérdezte Simah a kocsmárost. - Nagyon éhes vagyok.
- Szerencséd van, ha nem főzlek és eszlek meg! - válaszolt a jószívű kocsmáros.

Simah villámgyorsan elhagyta a kocsmát. A nap további részében megszólította Tlálatik jó polgárait, és ételért esedezett. Valaki dobott neki valamit, de ez a valami később ehetetlen kőnek bizonyult.

Ahogy leszállt az este, egy rongyos férfi lépett hozzá egyetlen szó nélkül, és egy szelet kenyeret és szárított húst nyújtott át neki. A fiú csodálkozástól kerek szemekkel elvette, és miután megette, erősen hálálkodott a férfinak.

- Ha holnap meglátom, hogy az utcákon kéregetsz - morogta a férfi -, magam öllek meg. Így is annyi koldus van az utcákon, amennyit a céh maximálisan engedélyez, és veled együtt már egyel több lenne. Tönkreteszed az üzletünket.

Szerencsére Nat Simah tudta, hogy kell gyorsan futni. Egész éjszaka rohant.

Nat Simah története a 'Tolvaj' című könyvben folytatódik.


caius reloaded

Előző: Nincs

Összefoglaló: Nat Simah kalandjai

Következő: Tolvaj