CsK:Jornibret úr utolsó tánca
Nők verse I:
Minden téli szezonban,
Mely nem háborúba toppan,
Rimmen úrnő s férje itt
Megkéri klienseit,
Hogy táncukkal megtiszteljék
Az általuk szervezett estélyt.
Az első férfi ki megjelent
A Gaerek ura Ogin Jornibret,
Kinek az igazi élvezet,
Megtörni minden szép szüzet.
Nők refrénje:
Azt mondom hölgyeim óvakodjatok,
Drága kicsi lányok jól vigyázzatok.
Habár ő egy bőkezű gavallér,
Még sem úgy áll rajta a gallér,
Hogy rátok varázsolt kis bűbájait,
Egy pillanat alatt meg ne szüntesse itt.
Férfiak verse I:
Megjelenik itt aki csak számít,
S táncos lábával mindenkit elámít,
S az estély arra is remek lehetőség,
Hogy Rimmen, s kedvese kiválassza hősét.
(S pár embert még mellé a tanácsba,
Kik segítenek az országkormányzásba).
A hölgyek első tánca mulatságot jelent,
Távol oly férfiaktól, mint Ogin Jornibert.
Férfiak refrénje:
Ó, kedves cimborám, segítsek neked
Megtudni mindazt, mit egy hölgy sem szeret?
E férfi így csinálja ezt már évek óta
Sok csinos lány távozott könnyezve, futva
Mielőtt a dallam véget ért,
Első báljuk szertefoszlatta a reményt.
Nők verse II:
Gaer ura Ogin Jornibret,
Minden szépséget megfigyel,
S tekintete körbe addig jár,
Míg a legszebbre reá nem talál,
Kis játékát nézi csak mellette,
Egy fura alak bőrpáncélba rejtezve,
Medvebőr sapkát visel,
S Gaer urára felfigyel.
Feltűnik neki az ám,
Hogy mily mohó és szemtelen,
E vágyaktól izzó szem.
Megszólal hát bal oldalán:
"Lordom, ki a választott leány?"
"Ő az - mutat rá Jornibret -
"Tudja az összhang, fontos nekem.
Egy éjszakára kell csupán,
De irigyelje valahány."
Nők refrénje.
Férfiak verse II:
Mielőtt a hölgyek tánca véget ért,
A Medvemaszkos férfi magára hagyta Gaert.
Felharsant a trombita, hangjai jelezték,
Rimmen királynő s férjura megnyitja az estét.
Még el sem hangzott a felkérés a táncra,
Lord Ogin a lánykát hamar megtalálta.
De még igent sem rebeghetett néki,
Mikor a terembe belépett egy égi,
Egy csoda, egy hófehér tündér,
S Ogin az előzőt odahagyta tüstént.
Szinte repült a parketten, hogy tánca,
No és kellemdús személyes varázsa,
E hölgyet is megbabonázza.
S míg testük mozgott a zene dallamára,
Igéző pillantását Oginra bocsátva,
Megszólalt tündér s páncélját dicsérte:
"E gyönyörű vértet felvenni megérte.
Nem is látszik súlya, oly könnyedén táncol,
E bőr remekműben, mint egy édes álom."
Férfiak verse III.
A bók mit Jornibert táncosától kapott,
Nem csak a táncára, szívére is hatott,
Mozgását oly kellem jellemezte,
Hogy Rimmen, s hitvese ámultak mellette.
Oly csendesen siklott a bőr súlya alatt,
Mint kikötő hajó az éj leple alatt.
A lány suttogott: "Késő már az óra",
Hangja szerelmet ígért virradóra.
A férfi tudta, hogy majd megbántja őt,
De nagyon akarta ezt a gyönyörű nőt.
Nők verse III.
Még a dallam őrjítőn dobolt,
Azon gondolkodott, vajon e hölgy hol volt,
Mielőtt Rimmen úrnő és a párja,
Felkérte híveit az első báli táncra.
A leány megszólalt, mélyen búgó hangon:
"Kellemetlenség ért, hogy leszállt az alkony.
Elszakadt a ruhám, hintómról lelépve,
Bele kellett bújnom, hát abba a vértbe,
Amelyet harc közben szeretek használni,
S medveprém sisakkal oly jól szokott állni."
