CsK:Jornibret úr utolsó tánca

A Elder Scrolls Lapok wikiből

Jornibret úr utolsó tánca
Egy szoknyavadász kalandor rendhagyó báli élményeit bemutató gyöngyszem kiváló magyar fordításban. Hagyományos breton költemény külön férfi és női szólamra komponálva, melynek elolvasása könnyű páncél képzettségünket is fejleszti.
(tradicionális)



Nők verse I:
Minden téli szezonban,
Mely nem háborúba toppan,
Rimmen úrnő s férje itt
Megkéri klienseit,
Hogy táncukkal megtiszteljék
Az általuk szervezett estélyt.
Az első férfi ki megjelent
A Gaerek ura Ogin Jornibret,
Kinek az igazi élvezet,
Megtörni minden szép szüzet.

Nők refrénje:
Azt mondom hölgyeim óvakodjatok,
Drága kicsi lányok jól vigyázzatok.
Habár ő egy bőkezű gavallér,
Még sem úgy áll rajta a gallér,
Hogy rátok varázsolt kis bűbájait,
Egy pillanat alatt meg ne szüntesse itt.

Férfiak verse I:
Megjelenik itt aki csak számít,
S táncos lábával mindenkit elámít,
S az estély arra is remek lehetőség,
Hogy Rimmen, s kedvese kiválassza hősét.
(S pár embert még mellé a tanácsba,
Kik segítenek az országkormányzásba).
A hölgyek első tánca mulatságot jelent,
Távol oly férfiaktól, mint Ogin Jornibert.

Férfiak refrénje:
Ó, kedves cimborám, segítsek neked
Megtudni mindazt, mit egy hölgy sem szeret?
E férfi így csinálja ezt már évek óta
Sok csinos lány távozott könnyezve, futva
Mielőtt a dallam véget ért,
Első báljuk szertefoszlatta a reményt.

Nők verse II:
Gaer ura Ogin Jornibret,
Minden szépséget megfigyel,
S tekintete körbe addig jár,
Míg a legszebbre reá nem talál,
Kis játékát nézi csak mellette,
Egy fura alak bőrpáncélba rejtezve,
Medvebőr sapkát visel,
S Gaer urára felfigyel.
Feltűnik neki az ám,
Hogy mily mohó és szemtelen,
E vágyaktól izzó szem.
Megszólal hát bal oldalán:
"Lordom, ki a választott leány?"
"Ő az - mutat rá Jornibret -
"Tudja az összhang, fontos nekem.
Egy éjszakára kell csupán,
De irigyelje valahány."

Nők refrénje.

Férfiak verse II:
Mielőtt a hölgyek tánca véget ért,
A Medvemaszkos férfi magára hagyta Gaert.
Felharsant a trombita, hangjai jelezték,
Rimmen királynő s férjura megnyitja az estét.
Még el sem hangzott a felkérés a táncra,
Lord Ogin a lánykát hamar megtalálta.
De még igent sem rebeghetett néki,
Mikor a terembe belépett egy égi,
Egy csoda, egy hófehér tündér,
S Ogin az előzőt odahagyta tüstént.
Szinte repült a parketten, hogy tánca,
No és kellemdús személyes varázsa,
E hölgyet is megbabonázza.
S míg testük mozgott a zene dallamára,
Igéző pillantását Oginra bocsátva,
Megszólalt tündér s páncélját dicsérte:
"E gyönyörű vértet felvenni megérte.
Nem is látszik súlya, oly könnyedén táncol,
E bőr remekműben, mint egy édes álom."

Férfiak verse III.
A bók mit Jornibert táncosától kapott,
Nem csak a táncára, szívére is hatott,
Mozgását oly kellem jellemezte,
Hogy Rimmen, s hitvese ámultak mellette.
Oly csendesen siklott a bőr súlya alatt,
Mint kikötő hajó az éj leple alatt.

A lány suttogott: "Késő már az óra",
Hangja szerelmet ígért virradóra.
A férfi tudta, hogy majd megbántja őt,
De nagyon akarta ezt a gyönyörű nőt.

Nők verse III.
Még a dallam őrjítőn dobolt,
Azon gondolkodott, vajon e hölgy hol volt,
Mielőtt Rimmen úrnő és a párja,
Felkérte híveit az első báli táncra.
A leány megszólalt, mélyen búgó hangon:
"Kellemetlenség ért, hogy leszállt az alkony.
Elszakadt a ruhám, hintómról lelépve,
Bele kellett bújnom, hát abba a vértbe,
Amelyet harc közben szeretek használni,
S medveprém sisakkal oly jól szokott állni."

-- Vége
Marianna