CsK:Interjúk faliszőnyegkészítőkkel

Innen: Elder Scrolls Lapok

Interjúk faliszőnyegkészítőkkel
18. kötet - Cherim Anequina szíve
Egy interjúsorozat egyetlen olvasható kötete egy híres khajiit faliszőnyegkészítővel az Elsweyr és Valenvadon közötti Ötéves háborúról és a khajiitok harcstílusáról. A könyv elolvasása közepes páncél képzettségünket fejleszti.
Livillus Perus

A Birodalmi Egyetem professzorának írása



Khajiit Cherim Maqumat Lusign kortársa (akivel ennek a sorozatnak a tizenhetedik kötetében beszélgettünk), aki már közel harminc éve készíti mesterműnek beillő faliszőnyegeit. Négy gyára található Elsweyr szerte, ahol munkái másolatait készítik, de még mindig az eredeti művei azok, amik meghatározzák a piacvezető árakat. Maga a császár tíz Cherim faliszőnyeg birtokosa, és képviselői még öt további darab megvásárlásáról tárgyalnak.

Cherim munkáiban a tompa színeket kontrasztba állítja a fényes bőrszínekkel, ami eltér a régi stílusú faliszőnyegektől. Az utóbbi években munkájának tárgyát az ősi történetek meseszerű történetei képezik: Az istenek találkozása, hogy megalkossák a világot; A chimerek követik Veloth prófétát Morrowindre; A vadelfek csatája Morihaus seregeivel a Fehérarany Toronynál. A korábbi munkái időben sokkal közelebbi témákkal foglalkoztak. Nemrég lehetőségem nyílt beszélgetnem vele Érctetőn lévő villájában az egyik első remekművéről, Az Anequina szívéről.

Az Anequina szíve a 3E 394 (vagy 3E 395, de ez csak attól függ, hogy mikorra datáljuk pontosan a háború kezdetét) és 3E 399 között Elsweyr és Valenvadon között dühöngő Ötéves háború történelmi csatáját örökíti meg. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor a háború 4 évig és kilenc hónapig tartott, de a művészi hatás miatt a nagy epikus költők a megpróbáltatásokat még megtoldották további három hónappal.

Magát a csatát Cherim meglehetős részletességgel ábrázolta. Százhúsz különböző erdei elf arca fedezhető fel, és mindegyikről a khajiit hadsereg közeledtének félelme olvasható le. A páncélingeikről pedig a nap tompa fénye tükröződik vissza. Kiemelkednek a hegyeken látható elsweyri harci macskák fenyegető árnyai, feszülő izmaik, amint épp arra készülnek, hogy parancsra lecsapjanak. Az nem meglepő, hogy Cherim ilyen részletesen ábrázolja az eseményt, mert khajiit gyalogosként maga is részt vett a csatában.

A khajiit közepes páncélt viselő katonák minden pillanata látszódik az előtérben. Kihímzett szegélyek és csíkos minták láthatóak a tunikákon. A minden egyes, lazán összeillesztett bőrdarab elsweyri stílusban készült, míg a sisakok hornyolt ezüstből.

- Cherim nem értette a lemezvért értelmét - mondta Cherim. - Teljesen forró, hogy szinte eléget, olyan mintha élve lenne eltemetve a viselője. Cherim is azért viselte a Zelinini csatában, mert északi tanácsadói ehhez ragaszkodtak, Cherim még arra sem volt képes, hogy odaforduljon megnézni mit csinálnak khajiit társai. Cherim készített néhány vázlatot a Zelinini csata faliszőnyegéhez, de Cherim úgy látja, ha élethűen ábrázolta, az alakok túlságosan mechanikusak lettek, olyanok, mint a vasgólemek vagy a dwemer centúriók. Ismerve a mi khajiit parancsnokainkat, Cherim nem lenne meglepve, ha a lemezvértek viselését inkább esztétikai okokból adták volna fel, mint hasznossági megfontolásokból.

- Ugye, Elsweyr elveszítette a Zelinini csatát?

- Igen, de Elsweyr nyerte a háborút, a következő csatával, az Anequina szívével kezdve - felelte mosolyogva Cherim. - A fordulat akkor kezdődött, amikor mi khajiitok visszaküldtük északi tanácsadóinkat Magányvárába. Megszabadultunk az általuk hozott nehéz páncélzattól, és úgy döntöttünk, hogy a hagyományos közepes páncélzatot viseljük inkább, amiben a harcosaink sokkal kényelmesebben érzik magukat. Nyilvánvaló, hogy a közepes páncél nagy előnye az volt, hogy könnyen lehetett benne mozogni, mint ahogyan azt láthatod is a faliszőnyegen lévő katonák természetes testhelyzetéből is.

- Nos, ha pedig megnézed ezt a szegény, átlyuggatott cathay-rahtot, aki alul, a háttérben csatázik, akkor láthatsz egy másik előnyt is. Furcsának tűnhet, amit mondok, de az egyik legjobb tulajdonsága a közepes páncélzatnak, hogy vagy teljesen eltéríti a vesszőt, vagy pedig teljesen áthalad rajta. Egy nyílvessző feje egy horoghoz hasonlítható, mely elég nagy fájdalmat képes okozni, ha nem jut át a testen. Ha egy közepes páncélt viselő katonán lyukat üt egy vessző, akkor az a túloldalon távozik. A gyógyítóink ezt a sebet gyorsan meg tudják gyógyítani, ha nem volt a találat halálos, de ha a nyílvessző a páncélban marad, mint a nehézpáncél esetében, akkor a seb a katona minden egyes mozdulatára újra kinyílik. Ha csak a khajiit le nem veszi a páncélt, és ki nem húzza a vesszőt, ahogy azt a Zelinini csatában is tettük. Azt kell, hogy mondjam, ez elég nehézkes és időrabló dolog a csata hevében.

Nekiszegeztem a következő kérdést:

- Itt magadat ábrázolod a csatában?

- Igen - felelte Cherim, egy újabb grimasz kíséretében. - Látod azt az apró khajiit fickót, amint éppen a halott erdei elf gyűrűit akarja ellopni? Háttal van neked, de ugyanolyan barna és narancs minták vannak a farkában, mint Cherimnek. Cherim nem állítja azt, hogy a khajiitok becsületesek, és ezt Cherimnek is néha tudomásul kell vennie.

Az önkritikus stílus az önábrázolásban szintén megtalálható Ranulf Hook munkáiban, aki a következő interjúalanyom lesz, a sorozat tizenkilencedik részében.


RaveAir