CsK:Illatos levél
Végre, valaki annak lát engem, ami vagyok. Elismerem, hogy visszafogott a megközelítésük - a bénulás varázslat aligha tűnik úgy, mint a tisztelet megfelelő kifejezése, de belegondolva valószínűleg nem hitték azt, hogy önként hozzájuk fogok csatlakozni. Valójában, valószínűleg helyesen tették.
Ha nem bénítottak volna le, amíg elvittek, akkor valószínűleg magamhoz szólítottam volna a repülő koboldseregemet, hogy kivájják a szemüket.
De itt vagyok, és hogy őszinte legyek, kezdtem aggódni, hogy a világ nem értékelt engem mostanáig. Ezek a fickók értik a dolgukat. Hoznak finom pácolt húst, amennyi csak belém fér, na meg persze bort. Alig ürítem fenékig az egyik hordót, máris gördítik a következőt a szobámba. Ó, nem jönnek túl közel. Tudják. Egy rossz pillantással el tudnám törni a gerincüket.
Nekik nem kell aggódniuk természetesen. Tudom, miért vagyok itt. Láttam a többi harcost. Hallottak rólam, Beldringről - a Felgourad Aréna bajnokáról, Kinpo császár kedvenc testőréről, és az ezer-tollas sisakjáról. Természetesen engem akarnának a Reszkető-szigetek bajnokának is. Úgyhogy edzek, és ide hozzák nekem az összes felszerelést, amire szükségem van.
