CsK:Ibardad Elante jegyzetei
Badama és én tábort vertünk itt. Senki nem veheti el a felfedezésünket! El sem tudom képzelni, hogy milyen kincsek nyugodhatnak a sírban. Azok a céhes kutyák! Kigúnyolják a tanulmányaimat. Az erők, amiktől menthetik majd az irhájukat. Holnap munkásokat idézünk, hogy megkezdjük a feltárást.
Badama hiányos koncentrációja ellenére az idézés sikeres volt. Kis híján szereztünk így egy viharelementált, de szerény képességei miatt ez meghiúsult. Ezért a férgekkel kell így végeztetnünk a munkát. A földet könnyedén széthasítottuk volna az elementál segítségével. Most arra kényszerülünk, hogy végignézzük, ahogy a koboldok csákánnyal és lapáttal kaparásznak. Visszataszító, nyomorult teremtmények.
Más szóval fattyú férgek! Hogy rotyognának az üstömben mind! A koboldok a legmegbízhatatlanabb szolgák. Talán át kellene gondolnom a vadon óriáspatkányainak előnyeit, és talán velük kellene dolgoztatnom a gyorsabb sikerért. Nyüszítve, lopva, lustán elárulnak... koboldok! Az egyik elhatározta, hogy megszökik, és magával visz néhányat a varázsitalaim közül ámokfutása közben. Gyorsan végeztem vele. Talán a többiek kétszer is meggondolják, hogy kövessék-e a példáját. Sajnos képtelen voltam megtalálni az egyik kedvenc italomat, "az éledő erő" italát.
Siker! Nyomokat fedeztem fel a felforgatott köveken, amelyek nyilvánvalóan daedra mesterek keze nyomát mutatták. Annyi erőfeszítés és föld megmozgatása után a maradék akadály hatalmas csobbanással landolt az utálatos vízzel teli medencébe. Az undorító és kellemetlen levegőtől, ami kiszabadult, kis híján rosszul lettem. A koboldok dühöngésbe kezdtek, megpróbálva magukat átdobni a résen, a félelemtől vagy az örömtől sikoltozva. Ezek a teremtmények világos, hogy elmebetegek.
Arra kényszerültem, hogy kaput állítsak fel a bejárathoz. A koboldok még mindig nem adták fel, hogy berontsanak. Ezért Badamát állítottam őrül, hogy felügyelje a semmirekellőket. De talán darabokra tépik majd alvás közben. Pedig szükségem lesz még a tehetségére a jövőbeli kutatásoknál.
A hely vészjósló történései beszédesek számomra. Csak néhány főzetet tudtam készíteni, hogy segítsenek célunk elérésében. De azért hamarosan belépünk a csarnokokba, és beteljesítjük egy élet küldetését! Viszont hiába is leljük meg a sírt, ha nem találjuk a "kulcsőrzőt". Néha hangokat hallok álmomban, Mordin nevében szólítanak. Ez vajon ijesztgetés vagy hízelgés számomra?
