CsK:Hirrus Clutumnus végrendelete

Innen: Elder Scrolls Lapok

Hirrus Clutumnus végrendelete
A Reszkető-szigetek fővárosának egyik igencsak boldogtalan, életunt lakójának végrendelete, aki bár ajándékba kapta a vagyonokat érő Boldogság gyűrűjét, nem viseli azt, mert állítása szerint furcsán érzi magát tőle. Helyette inkább megkér minket, hogy legyünk szívesek elvágni a torkát, hogy végre meghalhasson anélkül, hogy öngyilkosságot kéne elkövetnie. A gyűrűt - összes vagyontárgyával együtt - nekünk adja cserébe ajándékként.

Már egy jó ideje meg akarok halni. Rosszul mennek a dolgaim mostanában. Igazából mindig is rosszul mentek. De ezzel láthatólag senki sem törődik, még azt sem veszik észre, hogy létezem. Nem mintha sok mondanivalóm lenne, még ha valaki véletlenül a barátom akarna is lenni. Csapnivaló barát lennék, az biztos. Minden bizonnyal untatom azt is, aki ezt olvassa. Az biztos, hogy magamat nagyon untatom. Nem mintha bárki valaha is megtalálná ezt a feljegyzést. Ó, de ha mégis!

Ha így történik, az azt jelenti, hogy teljesült legfőbb kívánságom! Hogy elhagyhatom végre halandó porhüvelyemet. Ez nem egy öngyilkos levele, dehogy. Ez azt jelentené, hogy elvették az életemet, és mindnyájan tudjuk, ez mit jelent. Ki akarna úgy létezni, minden nap újra megszületni egy hegyen, kezdeni mindent elölről, mintha semmi sem történt volna? Ez még rosszabb, mint az élet, amit most élek. Az élet, amit eddig éltem! Igen, igen, igen! Biztos vagyok benne, hogy most boldog vagyok. A halott énem boldog. Az az én, aki ezt írja, cseppet sem boldog. Igazából sohase volt az.

Mindenesetre ennek a feljegyzésnek a célja, hogy köszönetet mondjon a gyilkosomnak.

Igazából nincs másom, csak ez a fura kis gyűrű. Egy varázsló adta egyszer, azt mondta, a halott fiára emlékeztetem. Azt hiszem, most már sokkal tökéletesebb a hasonlóság kettőnk között. Egyébként azt mondta, ez a gyűrű boldoggá tesz. Leveszi a világ súlyát a vállamról, vagy valami ilyesmi. Ha jobban belegondolok, ez volt az egyetlen alkalom, hogy bármit is kaptam valakitől. De személy szerint azt gondolom, a gyűrű teljesen értéktelen. Akárcsak én magam.

Egy darabig próbálkoztam ezzel a "Boldogság gyűrűje" dologgal, de végül nem tudtam tovább viselni. Furcsán éreztem magam tőle, mintha nem önmagam lennék. Nem szerettem ezt az érzést, úgyhogy inkább levettem és bezártam. De ennek most vége. Talán megér néhány aranyat egy kereskedőnél. Sajnálom, hogy sokkal több dolgot nem tudok hátrahagyni. De hát az életem soha nem is ért túl sokat, igaz?

Őszinte híved:

a néhai Hirrus Clutumnus
Brenda