CsK:Harcos

Innen: Elder Scrolls Lapok

Harcos
Nat Simah, egy képzeletbeli északi király legkisebb fiának életét bemutató könyvsorozat harmadik kötete a pénzes és a tolvaj testvér küzdelmét írja le, és Simah bravúros ugrásával végződik. A kötet elolvasása blokkolás képzettségünket fejleszti.
Ahos tollából


Ez a könyv egy négy részes sorozat harmadik epizódja. Ha nem olvastad az előző kettőt - "Koldus" és "Tolvaj" - erősen ajánlom, hogy tedd meg most.

Nat Seték nem tudott sokat a múltjáról. Nem mintha érdekelte volna.

Gyermekként Tlálatikban élt, de a királyság nagyon szegény volt. Ennek köszönhetően az adók is az egekbe szöktek. Ahhoz túl fiatal volt, hogy maga kezelje öröklött vagyonát, de a szolgái féltek, hogy gazdájuk tönkremegy, ezért Jallenheimbe költöztették. Senki sem tudta volna megmondani, miért pont oda. Valamelyik öreg dajka, aki valószínűleg már régen halott, úgy gondolta, hogy Jallenheim a legjobb hely egy gyermek felnevelésére. Senkinek nem volt jobb ötlete.

Lehet, hogy más gyermekeket még Setéknél is jobban elkényeztettek, de nem túl valószínű. Ahogy felnőtt, megértette, hogy tulajdonában van egy hatalmas vagyon, de semmi más. Nincs családja, társadalmi helyzete, nincs biztonsága. A hűséget - ahogy azt több esetben is saját bőrén tapasztalta - nem lehet igazán pénzért megvenni. Tudva, hogy egyetlen előnye van, hatalmas vagyona, elhatározta, hogy mindenáron megvédi, és ha lehet, szaporítja.

Néhány - egyébként teljesen normális - ember kapzsi. Seték a természet különleges balesete - vagy egyszerűen csak helyzete - folytán olyan ember lett, akit semmi sem hoz lázba, egyetlen dolgon kívül. Ez a dolog pedig minél több pénz összeharácsolása volt. Vagyona növelése érdekében bármire hajlandó volt. Legújabban azzal foglalkozott, hogy zsoldoscsapatokat bérelt fel, amelyeket kívánatos tulajdonokra szabadított rá, és amikor már senki nem akart ott élni, megvette őket. A támadások természetesen azonnal abbamaradtak, és Seték bagóért szerzett értékes birtokot. Néhány farmmal kezdődött az egész, de Seték szeme előtt egy sokkal komolyabb cél lebegett.

Égkoszorú északi részén volt található az Aaltónak hívott terület, ami különleges földrajzi érdekességgel bírt. Egy kialudt vulkán völgyében feküdt, és minden oldalról gleccserek vették körül. Így a föld meleg volt a vulkáni tevékenységtől, viszont volt állandó vízellátás, és a gleccserektől pedig hűvösebb volt a levegő. Egy Jazbaynek nevezett szőlőfajta él itt meg kényelmesen, bár Tamriel minden más részén kiszárad és elpusztul. A különös szőlőskert magánkézben volt. Az itt termett bor olyan drága és ritka volt, hogy azt beszélték, hogy a Császárnak engedélyt kellett kérnie a Birodalmi Tanácstól, hogy egy évben egyszer ihasson belőle egy pohárkával.

Annak érdekében, hogy rávegye az Aalto tulajdonosát földje olcsó eladására, Setéknek többre volt szüksége, mint néhány zsoldosra. Felbérelte Égkoszorú legjobb magánhadseregét.

Seték nem szerette költeni a pénzét, mégis megegyezett a hadsereg vezetőjével, egy Eléfmiráka nevű nővel, hogy a fizetsége egy alma méretű drágakő lesz. Még nem fizette ki a tábornokot - úgy állapodtak meg, hogy a küldetés sikere után fizet - de nem tudott aludni a gondolattól, hogy egy ilyen értéket kiad a kezéből. Átaludta a napokat, hogy éjszaka őrködhessen a kincstára felett.

Itt hagytuk abba legutóbb történetünket. Seték délben ébredt görcsös álmából, és egy tolvajt talált szobájában. Ez a tolvaj Simah volt.

Simah épp egy ugrást tervezett az ablakból, egy majd százlábnyi esést. Úgy gondolta, hogy a fa ágaira ugrik, amelyek lelassítják majd esését, innen pedig a már odakészített szalmakupacra zuhan. Bárki, aki próbált már végrehajtani egy ilyen tervet, tudja, hogy hatalmas koncentrációt és figyelmet igényel. Amikor a férfi Simah szeme előtt ébredt, mindkettő elhagyta. Egy magas pajzs mögé bújt, és várta, hogy a Seték visszamenjen aludni.

Seték nem tért vissza az ágyba. Nem hallott ugyan semmit, de érezte, hogy van valaki rajta kívül a szobában. Felállt, és elkezdte körbejárni a szobát.

Seték járkált és járkált. Végül úgy döntött, hogy csak képzeli az egészet. Senki nincs ott. A vagyona biztonságban van.

Épp feküdt volna vissza az ágyába, amikor zajt hallott a háta mögül. Megfordult, és meglátta a drágakövet, amit Eléfmirákának ígért fizetségül a földön, az Atmorai lovagi pajzs mellett. Egy kéz nyúlt ki a pajzs mögül, és megragadta a gyémántot.

- Tolvaj! - ordított fel Seték. Megragadott egy drágakövekkel kirakott Akaviri katanát, és elkezdte csépelni a pajzsot.

A "harcot", ami Simah és Seték között lezajlott, nem fogják megemlíteni a nagy párbajok krónikáiban. Seték nem tudta, hogy kell használni a kardot, Simah pedig nem volt a védekezés nagymestere. Esetlen volt és ügyetlen. Seték tombolt, de fizikailag képtelen volt arra, hogy kárt tegyen a csodás penge finom ötvösmunkájában, ezzel csökkentve az értékét. Simah folyamatosan mozgott, magával hurcolta a pajzsot, és próbálta maga és a penge között tartani, ami végül is a blokkolás legfontosabb része.

Seték sikoltozott csalódottságában, akárhányszor csak megütötte a pajzsot. Még tárgyalni is próbált a tolvajjal, elmagyarázta neki, hogy a követ egy Eléfmiráka nevű harcosnak ajánlotta fel, és ha visszaadja, boldogan ad valamit érte cserébe. Simah nem volt zseni, de ezt azért nem hitte el.

Mire Seték őrei odaértek, Simah az ablakig hátrált, folyton maga előtt tartva a pajzsot.

A pajzsra vetették magukat, sokkal több hozzáértéssel, mint ahogy Seték tette, de rá kellett döbbenniük, hogy senki sincs mögötte. Simah kiugrott az ablakon és elmenekült.

Simah olyan gyorsan futott végig Jallenheim utcáin, ahogy csak tudott. Az aranypénzek csilingelő hangokat hallattak a zsebében. A drágakő horzsolta a lábát. Eslaf nem tudta, hova mehetne, csak annyit, hogy mindenképpen el kell kerülnie egy harcost, akit Eléfmirákának hívnak.

Nat Simah története a 'Király' című könyvben folytatódik.


caius reloaded

Előző: Tolvaj

Összefoglaló: Nat Simah kalandjai

Következő: Király