CsK:Hallgerd története

Innen: Elder Scrolls Lapok

Hallgerd története
Pajzán történet a Hlaalu-ház egyik ősatyjáról, aki ügyesebben mozgott teljes nehézvértezetben, mint anélkül. A könyv elején Tamriel híres harcosairól is szót ejtenek. A történet elolvasása - nem meglepő módon - nehézpáncél képzettségünket növeli a Morrowind világában.
írta: Tavi Dromio



- Szerintem a valaha élt legnagyobb harcos Vilus Nommenus volt - jelentette ki Xiomara. - Nevezz meg egyetlen harcost, ki nagyobb területet hódított meg, mint ő.

-Tiber Septim több, mint kézenfekvő válasz - mondta Hallgerd.

- Ő nem harcos volt, csak egy ügyintéző, egy politikus - mondta Garaz. - Ráadásul a legnagyobb harcost nem lehet meghódított földek hektárjával mérni. Mit szólsz mondjuk a vívótudományhoz?

- Vannak más fegyverek is mint a pengék - ellenkezett Xiomara. - Miért nem a harci bárdot vagy az íjat említed? Ki a legkimagaslóbb mestere minden fegyvernek?

- Nekem nem jut eszembe olyan, ki minden fegyverben a legjártasabb - mondta Hallgerd. - A Feketemocsárban élő, Agia Nero-i Balaxes volt a legnagyobb lándzsás. Hamuföldi Ernse Llervu pedig úgy bánt a buzogánnyal, mint senki más. A katana legnagyobb mestere minden bizonnyal egy olyan Akaviri hadúr lehet, akiről még sosem hallottunk. Ami pedig az íjászatot illeti...

- Fehérpalánk Pelinal a feltételezések szerint egymaga meghódította egész Tamrielt - szólt közbe Xiomara.

- Az az Elsőkor előtt lehetett - szólt Garaz -, és akkor is leginkább csak mese. De vannak a jelenkornak is nagy harcosai. A Camoran bitorló? Az ismeretlen hős, aki összegyűjtötte a [[Káosz botja|Káosz botjának] darabjait és legyőzte Jagar Tharnt?

- Nem mondhatjuk egy ismeretlenről, hogy ő a legnagyobb harcos. Mit szólnátok Nandor Beraidhez, Katariah császárnő bajnokához? - kérdezte Xiomara. - Azt mondják, ő minden valaha feltalált fegyvert tudott használni.

- Emlékezz csak mi történt vele! - mosolygott Garaz. - Belefulladt a Szellem-tengerbe, mert nem vette le vértjét. Nevezz szőrszálhasogatónak, de én azért meggondolnám, hogy nevezzek-e valakit a világ legnagyobb harcosának, ha az illető nem tudja, mikor vegye le a vértjét.

- Nehéz lenne a vértviseletet szakértelemnek ítélni - mondta Xiomara. - Vagy tudsz mozogni egy páncélruhában vagy nem.

- Ez nem igaz - vetett ellen Hallgerd. - Ugyanúgy vannak a vértviseletnek is mesterei, akik jobban végeznek bizonyos dolgokat vértben, mint akár mi vért nélkül. Hallottál már valaha Hlaalu Pasorothról, a király ükapjáról?

Xiomara és Garaz elismerte, hogy még sosem.

- Száz és száz évvel ezelőtt Pasoroth egy hatalmas birtok uralkodója volt, amit annak jogán szerzett, hogy ő volt azon földek legnagyobb harcosa. Azt mondják, az a ház Pasoroth harcosként szerzett vagyonának köszönheti erejét. Minden héten játékokat tartott udvarában, összemérve erejét, tudását a szomszédos birtokok bajnokaival, és minden héten nyert is valamit. Ereje nem a fegyverek használatában rejtőzött, habár elég jól forgatta a baltát és a hosszúkardot, hanem mozgékonyságában és abban, hogy nagy ügyességre tett szert a teljes vértezet viselésében. Volt ki azt mondta, vértben gyorsabban mozog mint nélküle.

Pár hónappal a történet kezdete előtt elnyerte egyik szomszédja lányát, a csodaszép Menát, kit feleségül vett. Nagyon szerette őt, ugyanakkor erős féltékenység gyötörte és jó okkal. Mena nem volt megelégedve férje hitvesi tudományával, és az egyetlen oka, hogy nem tévedt tilosba, az az volt, hogy Pasoroth folyton szemmel tartotta. Mena - finoman fogalmazva - természeténél fogva szerelmes lény volt, és sértve érezte magát nyeremény volta miatt. Pasoroth bárhová ment, mindig vitte magával. A játékokon pedig egy különleges fülkébe zárta, ahol még a verseny hevében is szemmel tudta tartani.

- De az igazi versenyt - ámbár ezzel nem volt tisztában - Taren, egy jóképű fiatal páncélkovács jelentette, akire szintén a játékokon tett szert. Mena felfigyelt Tarenre, aki szintén észrevette Menát, és amit látott, az igen kedvére való volt.

- Hallgerd, te már megint valami mocskos viccen töröd a fejed - mosolygott Xiomara.

- Esküszöm így történt! Igaz az egész! - mondta Hallgerd - A szerelmeseknek azzal a problémával kellett szembenézniük, hogy soha nincsenek egyedül. Talán éppen ezért gyúlt bennük perzselő szenvedély egymás iránt. Taren úgy gondolta, a legjobb alkalom szerelmük beteljesítésére a játékok alatt kínálkozik. Mena betegséget színlelt, így nem kellett a fülkében maradnia, de Pasoroth a küzdelmek közötti minden percet a betegszobában töltött, így Taren és Mena nem lehettek egymáséi. Pasoroth vértjének lépcsőn felfelé csörtető hangja végül ötletet adott Tarennek.

- Készített az urának egy új páncélruhát, erőset, fényeset és gyönyörűen díszítettet. Szándékát elérendő, Taren luca porral dörzsölte be a lábvért eresztékét, így minél többet mozgott benne, minél többet izzadt, annál jobban összeragadt. Taren úgy gondolta, kis idő múlva Pasoroth nem bír majd elég gyorsan járni, így nem lesz elég ideje a harcok szünetében meglátogatni feleségét. A biztonság kedvéért Taren kicsi harangokat is szerelt rá, mik hagosan hirdették viselőjük közeledtét, így a szerelmespár időben meghallhatta őt.

- A következő játékokon Mena újra beteget jelentett, Taren pedig bemutatta urának az új vértet. Pasoroth nagyon örült neki, miként azt Taren remélte, és mindjárt az első harcra fel is vette. Eztán Taren fellopózott Mena hálótermébe.

- Minden csendes volt, ahogy szeretkezni kezdtek. Aztán Mena hirtelen különös kifejezést látott átsuhanni Taren arcán, és mielőtt bármit is kérdezhetett volna, Taren feje a padlóra hullt. Fejszéjével a kezében Pasoroth állt mögötte.

- Hogyan mehetett fel olyan gyorsan a lépcsőn merev lábaival? És a harangokat miért nem hallották meg? - kérdezte Garaz.

- Nos, mikor Pasoroth rájött, hogy nem elég gyors a lábaival, a kezén járt.

- Én ezt nem hiszem - nevetett Xiomara.

-És aztán mi történt? - kérdezte Garaz. - Pasoroth Menát is megölte?

- Senki sem tudja, mi is történt pontosan ezután - mondta Hallgerd. - Pasoroth nem tért vissza a következő harcra, sem pedig az azután következőre. Végül a negyedik után visszatért harcolni, és Mena ismét a fülkében ült, és figyelte a versenyt. Már nem látszott betegnek. Sőt, mosolygott és könnyű pír lepte arcát.

-Hogyan csinálták? - kiáltott fel Xiomara.

- Nincs ám minden buja részletről tudomásom, azt viszont tudom, hogy a nap végén tíz apródnak harminc órán keresztül sikerült csak levennie Pasoroth páncélját, mert a luca por és az izzadtság teljesen összeragasztotta.

- Nem értem, akkor nem vehette le a vértjét amikor, tudod... de hogyan???

Mint mondottam - válaszolt Hallgerd - ez a történet egy olyan emberről szól, aki ügyesebb és tökéletesebb vértjében, mint nélküle.

-Ez ám a szakértelem - mondta Garaz.


Luc