CsK:Galur Rithari emlékiratai

Innen: Elder Scrolls Lapok
Galur Rithari emlékiratai
Egy Bouyant Címeres kézirata arról, hogyan vált vámpírrá és hogyan sikerült kigyógyulnia az egyik daedra hercegnek, Molag Balnak tett szolgálata fejében. E ritka könyvet a Mágusok Céhe egyik küldetésében kell megszereznünk, illetve akkor is hasznos, ha mi magunk szeretnénk kigyógyulni a vérszívó életformából.


Szemelvények egy Bouyant Címeres fóliánsként bekötött kézirataiból

"Elszigetelve, túlerővel szemben, behódoltam az ellenségnek. Tisztességes bánásmódot reméltem ezektől a teremtményektől, amelyek úgy öltöztek, mint az úriemberek. Ehelyett azonban egy vérszívó szörnyeteg lakomáján találtam magamat."

"Szégyenkezve az árulásomon és kétségbeesve saját boldogulásom felett érzéketlenül beletörődtem az Aundae klán ügyeibe történő fokozatos beilleszkedésembe. Áldozataim közt nem voltak emberek, csak állatok, a klán többi tagjától is távol tartottam magam; ennek ellenére elhagytam a reményt és úgy éltem, mint valami vadállat."

"Hajdani életem unszolásának eleget téve meglátogattam korábbi őrhelyemet Bal Ur mellett, talán abban a reményben, hogy jóvátehetem pár bűnöm azzal, ha elejtem zsákmányul a szörnyeit vagy belepusztulok a velük folytatott harcba. Akkor és ott, véletlenül, kérelemmel fordultam a Bajok Urához, Molag Balhoz a zarándokok szentélye alatt húzódó barlangok mélyén, egy oltárnál. Meglepett, izgatott és ijedt voltam egyben, amikor Molag Bal vagy valamelyik aspektusa esetleg képviselője a daedra lordnak felajánlott nekem egy lehetőséget, amivel kigyógyíthatom magam a vámpirizmusból. Viszonzásul egy kis szívességet kért. Elvállaltam a küldetést, mivel a gyógyulás lehetőségén kívül lelkemnek s szellememnek nem volt egyéb reménye.

Rithari a titokzatos természet egy elátkozott lélekkristálya után kutatott, melyre végül egy mély üregben Dagoth Ur északi lejtőin lelt rá, eztán pedig Molag Bal oltárához vitte Bal Urba.

"Belehelyeztem az ékkövet az oltár előtt álló tálba, és azonnal olyan iszonyatos fájdalom és rémület kerített hatalmába, amit nem tudok szavakba önteni, annak a kivételével, hogy utólag úgy rémlett, mintha elvesztettem volna az eszméletemet, s azt álmodtam volna, hogy ezer s ezer apró kés vagdossa a kifordított beleimet. Az oltár előtt tértem magamhoz, s megpillantottam a kardom pengéjéről visszatükröződő arcomat - nem voltak többé vért szomjazó ragadozó fogak s üres szemek."

Charlie