CsK:Benitah négy kérője
Oin Parnafacasis tíz éves koráig Gnisis egyik legelőkelőbb családjának tagja volt. A város neves szabói öltöztették a családot, a gyerekek remek tanítókhoz jártak, s a családtagok igen jó társaságokban mozogtak. Amikor az édesanyja meghalt, az édesapja pedig ráeszmélt, hogy a családi vagyont tulajdonképpen egy tolvaj fizetése fedezi, hirtelen egy másik társaságban találta magát. Egy olyanban, amelyben elég nehezen tudott boldogulni. Szegények lettek.
Oin megtanulta, hogyan is kell megélni az egyetlen dologból, amihez konyít: a kertészkedésből. Idővel egy csinos kis kertet kanyarított maga köré kehelyvirágok, aranykanetek, vajvirágok és trama cserjék tömkelegéből. Sikerült magát egy teljes mértékig unalmas emberré képeznie: ha nem a kertészetről volt szó, elég kevés mondanivalója akadt. Műveletlen, jellemtelen, vézna, bizonytalan volt. És még sóvárgó is. Sóvárgott egy lány után, akit még azelőttről ismert, hogy az összes baja elkezdődött volna. A cukor, göndör fürtű, bájos mosolyú lánykát Benitah Gorgothnak hívták. Egyszer játék közben megmentette a lányt egy bajkeverőtől, aki bántani akarta. A lány elismerő pillantása annyira megigézte, hogy azóta sem tud másra gondolni.
Pár évvel ezelőtt, egy szép tavaszi napon éppen a kertjét gondozgatta, mikor néhány sudár tramabokor között állva meghallotta, hogy pár ember Sedura Indoril Pavflek Mamoona (Gnisis egyik nagy tiszteletben tartott, gazdag nemese) és Benitah Gorgoth kisasszony esküvőjéről beszélget. Majd' megszakadt a szíve. Talált magának mást, annak a röpke kilenc éve elcsettintett mosolynak ellenére.
Még az év őszén, Oin árusítani kezdte a gyógynövényeit. Eladott néhányat Kena Yakin Baelnek is, aki a város jelentős gyógyítója volt. A férfi Benitahot és Oint is oktatta, s egyszer megosztotta a fiatalemberrel, hogy Benitah férje nincs kifejezetten jó bőrben. Oin ismét boldog lett, és tovább folytatta a már jól megszokott sóvárgását.
Nem sokkal később, Sedura Indoril Mamoona megbetegedett és meghalt, pedig a legjobb gyógyítók próbálták megmenteni az életét. Yakin Bael is köztük volt. Amikor Oin aznap megérkezett hozzá a füveivel, erre kérte a mestert:
- Ha találkozol Benitahhal, kérlek add át neki őszinte részvétemet.
- Pfff - mondta Yakin. - Amennyiben egyáltalán szóhoz jutok a temérdek pártfogója mellett. Új férjet próbálnak keríteni neki, a lány viszont kikötötte, hogy csakis Morrowind legerősebb férfijához megy feleségül.
- És ki az? - kérdezte Oin.
- Erős Horath - felelt Yakin. - Azt mondják, két ujjával fel tud emelni egy egész szekeret.
- Te meg tudnál tanítani, hogyan növelhetem az erőmet - mondta Oin. - Könyörgöm, taníts meg rá!
- Nem bánom - így Yakin. - De van egy feltételem: a következő évben nekem adod az összes tramagyökeret.
Oin belement az alkuba, így Yakin megtanította neki, hogyan növelje az erejét. Beletelt egy kis idejébe, hogy tökéletesre fejlessze a képességét, hogy megtanulja tisztán elképzelni, ahogy a mágia átjárja a testét, beáramlik minden kis izomkötegébe és eltölti olyan erővel, amilyenről csekély természetadta képességeivel álmodni sem mert volna. Amikor Oin találkozott Horathtal Gnisis egyik utcáján, varázsolt egyet, és kihívta Törperőst egy erőpárbajra.
- Erős Horath vagyok - mondta Erős Horath. - A tanúm legyen ez a szekér, amit megemelek a két ujjammal - meg is tette.
- Trükkös Nimlom vagyok - szólt Oin, némi művészi szabadsággal. - Lássad hát, hogyan emelem meg a szekerednek otthont adó istállót a mutatóujjam hegyivel - és ő is úgy tett, ahogy mondta.
Hamarosan Morrowind minden pletykafészke arról pusmogott, hogy a legerősebb élő emberfia itt időzik a tartományban. Oin sietett barátjához, Yakin Baelhez.
Persze az ő csodálatos Benitah kisasszonya is hírét vette már Trükkös Nimlomnak, de úgy fest, meggondolta magát, és most már mégse a legerősebb férfira vágyik, hanem a legokosabbra, egy nagy tudósra. Immár Morrowind legagyafúrtabb koponyájával óhajt egybekelni.
- Az meg kicsoda? - tudakolta Oin.
- Kena Warfel Tomasin - világosította fel Yakin. - Úgy hírlik, nincs az a nagyeszű férfiú, aki legyőzhetné egy észpárbajon, sőt a legcsípősebb nyelvű asszonyok sem járhatnak túl az eszén.
- Te meg tudnál tanítani, hogyan növelhetem az intelligenciám - mondta Oin. - Könyörgöm, taníts meg rá!
- Rendben van - egyezett bele Yakin. - De cserébe ígérd meg, hogy nekem adod a következő évben az összes felfújtgyökeredet.
Oin ráállt a dologra, és a következő hetekben megtanulta Yakintól a szükséges varázslatot. Begyakorolta, hogyan sáncolja el az elméjét saját képességeinek és tudatosságának rátörő rohamai ellen, és hogyan adja át magát teljesen az elméjét elözönlő ismeretek és gondolatok áradatának. Amikor végül találkozott Warfel Tomasinnal a Gnisisi Mágusok Céhében, varázsolt egyet, és Okoskát is kihívta egy párbajra. Észpárbajra természetesen.
- Az én nevem Kena Warfel Tomasin, és be tudom bizonyítani, hogy Akatosh, Nirn és Oblivion egy és ugyanaz az entitás - szólt Warfel, és már rótta is fel a matematikai képleteket szavai alátámasztására.
- Az én nevem meg Kena Zombel Mokafa, és be tudom bizonyítani, hogy a racionális világ halmazán te nem is létezel - vágott vissza Oin. Felírta a matematikai levezetést, mely helyesnek bizonyult, erre aztán Kena Warfel Tomasin nyomban köddé vált.
Nemsokára már arról pusmogott Morrowind minden pletykafészke, hogy a legeszesebb élő emberfia időzik a tartományban. Oin sietett barátjához, Yakin Baelhez.
Kisült, hogy az ő drágalátos Benitah kisasszonya, miután hírét vette Kena Zombel Mokafa bámulatos eszének, kijelentette, hogy megint csak tévedett. Nem a legokosabb férfit akarja, hanem a legjobb állóképességűt, aki olyan, akár egy szikla. Morrowind legkitartóbb fizikumú férfijával kíván egybekelni.
- Az meg ki a túró? - tudakolta Oin.
- Egyáltalán nem túró - oktatta Yakin. - Sokkal inkább Combova úrfi. Állítólag húsz percig is képes kék lángok között ácsorogni.
- Te meg tudnál tanítani, hogyan növelhetem az állóképességem - kérlelte Oin. - Könyörgöm, taníts meg rá!
- Na jól van - bólintott Yakin. - De cserébe nekem kell adnod a jövő évi teljes vajvirágtermésedet.
Oin ebbe is beleegyezett, és a következő hetekben megtanulta, miképpen legyen olyan ellenálló, akárcsak a legvénebb kőszikla. Megtanulta, hogyan dacoljon a fagy, a méreg, a tűz vagy a villám erőivel azáltal, hogy egy mágikus tárolóba vezeti, majd pedig eltávolítja őket. Miután mindent begyakorolt, átballagott Combova úrfihoz a Madach Kereskedőházba.
- A nevem Combova úrfi - szólt a fazon, oldalba bökve a mellette tébláboló boszorkányt. - Kena Leles, dobj már meg egy kis kék tűzlabdával!
Ezután vígan üldögélt a tomboló lángok között húsz percig, mielőtt melege lett volna.
- Combova úrfi, az én becses nevem Vomph úrfi - szólt Oin. - Kena Leles, ne sajnálj tőlem sem egy csinos tűzlabdát!
Oin majdnem egy kerek órát üldögélt a kék lángözönben, mielőtt kiszállt volna.
A pletykafészkek megint pusmogni kezdtek szerte Morrowindben, hogy most meg a legkeményebb élő emberfia látogatott a tartományba. És Oin sietett barátjához, Yakin Baelhez.
- Benitah kisasszony tudomást szerzett Vomph úrfi hihetetlen állóképességéről - fogadta Yakin nem túl lelkesen - és kitalálta, hogy ezúttal is tévedett. Valójában nem a legjobb állóképességű férfival kívánja megosztani hitvesi ágyát, hanem a legfürgébb, legügyesebb akrobatával. Arra a férfira áhítozik, kinek mozgékonyság terén nincs párja egész Morrowindben.
- Halljuk, ki az? - sóhajtott Oin.
- Szerintem Funcrazot Priif - felelte Yakin. - Azt beszélik, ő a legügyesebb pajzsforgató és zsebmetsző egész Morrowindben.
- Te meg tudnál tanítani, hogyan növelhetem a mozgékonyságom - nyögte Oin. - Könyörgöm, taníts meg rá!
- Hát, nem bánom - szólt Yakim. - De cserébe engem illet a jövő évi összes aranykaneted.
Oin megadóan bólintott, és Yakin megtanította neki, hogyan töltődjön fel szédületes fürgeséggel a varázslat által. Hetekig gyakorolta, hogyan cserélje le természetes energiáit a varázslatéra, és hogyan szemlélje a szokásos tempóban folyó dolgokat egy sokkal mozgékonyabb ember szemszögéből. Mikor elérkezettnek látta az időt, Oin felkereste Funcrazotot, aki épp a város melletti réten végezte szokásos gyakorlatait. Varázsolt egyet, majd megkocogtatta az akrobata vállát.
- Az utolérhetetlen Funcrazot Priif páratlan bemutatóját láthatod - kiáltotta az, miközben edzőpartnere egy karddal rontott rá. Tíz percen keresztül hárította könnyedén pajzsával a kardcsapásokat, majd bemutatta, hogy mindeközben sikerült lemetszenie az ifjú harcos erszényét.
- Nagyon látványos volt, Priif uram - ismerte el Oin. - Most pedig lássuk a nagyszerű Gazouf Mough műsorát! - intett Priif edzőpartnerének. Húsz percig védte pajzsával az ifjú kardcsapásait, míg az össze nem esett a fáradtságtól, ráadásul pedig mindeközben sikerült észrevétlenül kiforgatnia Funcrazot Priif zsebeit.
Már szárnyalt is a hír szerte Morrowindben, pusmogták a pletykafészkek, hogy az élő emberek legfürgébbike látható most a tartományban. Oin pedig sietett barátjához, Yakin Baelhez. Az ajtót ezúttal zárva találta, és hangok szűrődtek ki odabentről.
- Hallottál már a híres-nevezetes Gazouf Moughról? - kérdezte Yakin Bael odabent. - Nekem úgy fest, nagyon ígéretes kérő lehet.
- Az a nagy helyzet, uram, hogy ő sem izgat jobban, mint Trükkös Nimlom, Kena Zombel Mokafa vagy Vomph úrfi - válaszolt egy Oinnak oly kedvesen csengő női hang. - Most majd megint agyalhatok ki egy újfajta próbát, ami leköti a kérőim figyelmét, míg én az igaz szerelem után kutatok.
- Hát nem szeretnél hozzámenni sem a legerősebb, sem a legokosabb, sem a legkitartóbb, sem pedig a legfürgébb kérődhöz? - faggatta a vén gyógyító.
- Ugyan, eszemben sincs - vallotta be a nő. - Kénytelen voltam mindenféle próbákat kiötleni, hogy elriasszam a sok tolakodó kérőt, akinek mind a pénzemre, meg a néhai férjem vagyonára fáj a foga. Az igazság az, hogy még mindig azt a fiúcskát őrzöm a szívemben, aki olyan kedves volt hozzám kislánykoromban, és olyan bátran megvédett a bajkeverőktől. Oin Parnafacasis volt a neve.
Oin lélekszakadva rontott be a szobába és karjaiba zárta Benitahot. Azon nyomban össze is házasodtak. Egy hét múlva Oin visszatért Yakin Baelhez, és a teljes következő évi kehelyvirág terméséért cserébe megtanulta tőle, hogyan erősítse varázslattal a személyiségét. Ezután pedig boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
