CsK:Baranat fohászai
Mikor Lady Genevrah-t birtokáról elrabolták és váltságdíjat követeltek érte, az édesanyja közhírré tétette, hogy aki leányát megmenti, az elveheti feleségül s ráadásul a földjét is megörökli. Sajnos azokban a zűrzavaros napokban virágzottak az emberrablások, a gyilkosságok és a rablások, az ilyen feladatokra alkalmas jó erőben lévő kalandorokból pedig hiány volt. Valójában, az egyetlen személy, aki válaszolt a hívására egy apró, szikár fickó volt, akit Baranatnak hívtak.
- Bizonyára bátor vagy, de attól félek, hogy nem élnéd túl - mondta az idős asszony. - Nézd, a lányomat a Coribael testvérek rabolták el, kiknek fizikai ereje legenda tárgya.
- Hölgyem - mondta Baranat. - Mikor megszülettem, megkaptam Vivec, Almalexia és Sotha Sil áldását, s a szentek fülei is meghallgatnak engem. Ha bajba kerülök, őket fogom hívni ügyem segítségére.
Kétkedve ugyan, de mivel egyéb reményei nemigen voltak, az öreg hölgy elmagyarázta Baranatnak, hogy a négy testvér tábora északra van, majd útjára bocsátotta. A tábor közepén, a legidősebb és legerősebb testvér Airen Coribael személyesen vigyázta Lady Genevrah-t. Testvérei pedig a völgy különböző pontjain álltak őrt - Baranatnak mindegyiküket le kellett győznie ahhoz, hogy megmenthesse a hölgyet.
Baranat több mérföldet lovagolt az északi mocsarakon keresztül, míg végül elérte az első testvér őrhelyét. Ott Vanis Coribaelt pillantotta meg, a legfiatalabb testvért, aki betolakodók után kutatva fürkészte a völgyet. Vanist úgy ismerték, mint aki a szélnél is gyorsabb, egy harcos, aki képes ellenfeleit azelőtt leütni, mielőtt azok előrántanák a fegyvereiket. Baranat rápillantott szánalmas, ócska, vas kardjára, és a szentekhez fohászkodott.
Szent Veloth, a Zarándok jelent meg Baranat előtt ragyogó köpenyben, és rámosolygott:
- Baranat, tedd le a pengéd, és sebesebbé teszlek, mint a villámlás.
Baranat elhajította a pengéjét, és rárohant Vanisra, olyan gyorsan mozogva, hogy még egy levél sem tudott megrezdülni az iramától. Egy villanás, és Vanis Baranat halálát lelte a kezei által. A kalandor folytatta útját, míg elérkezett a második legfiatalabb Coribael testvérhez, Ferynhez, aki nemcsak olyan gyors volt, mint Vanis, hanem olyan erős is, hogy képes volt két ujjal felhasítani egy trama cserjét a gyökerénél. Baranat elrejtőzött, és reszketés fogta el, amint az óriás Feryn Coribaelre nézett. A fiatal kalandor ismét a szentekhez imádkozott.
Szent Nerevar, a Parancsnok jelent meg Baranat előtt arany páncélban, és rámosolygott:
- Baranat, erősebbé teszlek téged, mint száz harcos együttvéve.
Baranat Ferynre rontott, keresztül lökte az óriást egy sziklán, ami ennek a hatására porrá omlott össze. Feryn megpróbált felállni, de Baranat nyolcvanhét részre szakította, és a darabjait szétszórta a völgyben. Feryn őrhelyén túl volt egy dühöngő folyó, ahol a második legidősebb Coribael testvér, Horis állt őrt. Horis, aki gyorsabb volt, mint Vanis s erősebb, mint Feryn testvére, ezenfelül olyan szívós volt, hogy úgy tudott úszni Dagoth Ur lávájában, mintha az csak a Padomaic óceán lenne. Baranat a saját csekély fájdalomtűrő képességére gondolt, s a szentekhez fohászkodott segítségért.
Szent Roris, a Mártír jelent meg Baranat előtt szikrázó hússzerű drágakövekkel, és rámosolygott:
- Baranat, oly ellenállóvá teszlek téged, mint amilyen az Oblivion szíve.
Baranat Horisra rontott, s belemerültek az örvénylő folyóba. Tizenkét órán keresztül birkóztak a víz alatt egymással, végül Horis már nem tudta visszatartani a lélegzetét, s megfulladt. Baranat kikecmergett a folyóból, és tovább haladt a völgyben lefelé, míg el nem érte a tábort. Airen Coribael állt ott személyesen, egy vonagló zsákot őrizve, melyről Baranat azt feltételezte, hogy vagy Lady Genevrah-t vagy számos hatalmas macskát tartalmaz. A fiatal kalandornak elszállt a bátorsága az Airen Coribaellel folytatandó tusa lehetőségétől, aki a legfürgébb, legerősebb, legrobusztusabb és a legképzettebb harcos volt a testvérek közül. A szentekhez könyörgött segítségért.
Szent Olms, az Igaz jelent meg Baranat előtt lángok közepette, és rámosolygott:
- Baranat, jártasabbá teszlek a harcban, mint a daedrák a legveszélyesebbje.
Baranat nyugodtan besétált a táborba, s harcba bocsátkozott Airen Coribaellel. A párbaj hét napon át tartott, és ezekből haton Arien volt fölényben. Ütéseket és rúgásokat zúdított lefelé, azt a változó ritmusú stílust használva, amit a khajiit Fröcsögőkaromnak hív; hárított és védet a nagy északi harcosok összes módszerét alkalmazva; megtartotta az egyensúlyát, összehangoltságát, sebességét, erejét, időzítését és taktikáját, ahogy a holdak emelkedtek s buktak le az égen. De a hetedik napon, miközben a Gyilkos Csapását készítette elő, hirtelen megállt, a szemei tágra nyíltak. A vér kiment az arcából, és felismerte a csapdát, amibe belelépett. Egy csapdát, amiből nincs menekvés. Három gyors villanással Baranat bevégezte a Vér Körét, az ősi ragada harcmodort, amit az első napon kezdett el. Airen Coribael nem lélegzett többé.
A fiatal kalandor futott, hogy kinyissa a zsákot, amiben Lady Genevrah feküdt. Az első meglepetés. A hölgynek az arca olyan volt akár egy dreughnak, s amint az elkezdte lehordani őt a piszmogásáért, rájött, hogy a személyisége szintén nagyon, nagyon, nagyon kellemetlen. Számos nappal később, amikor visszaértek az öregasszony udvarába, felfedezte, hogy a birtokot, amit örökölne, a sorvasztóviharok s a hitvány növények az elmúlt évtizedek alatt teljesen tönkretették.
Szent Delyn, a Bölcs az ég egy fellegéről figyelte az ifjú kalandort, és rámosolygott:
- Baranat, mielőtt harcolsz, derítsd ki, hogy miért harcolsz.
