CsK:Azura szólítása

Innen: Elder Scrolls Lapok

Azura szólítása
Azura egyik papnőjének nagyon személyes hangvételű írása négy különböző daedra-kultuszról. Leírja, hogyan látja a négy dadra-hercegnő: Molag Bal, Boethiah, Nocturnal és Azura személyiségét és viszonyulását híveihez, és hogy miért Azurát tartja legalkalmasabbnak imádatára. A könyv sok érdekes adatot tartalmaz az egyes kultuszokról, pl. megtudhatjuk, hogy melyik daedrát az év mely napján szokás megidézni.
Sigillah Parate tollából


Háromszáz éven át voltam a Holdárnyék Hercegnőjének, a Rózsa Anyjának, az Éjszakai Égbolt Királynőjének, Azurának papnője. Minden Hogithumon, melyet az Első Vetés havának huszonegyedik napján ünneplünk, megidézzük úrnőnket, hogy tanácsát kérjük, és hogy olyan áldozatokat mutassunk be, melyek elég értékesek és szépek Őfelsége szemében. Kegyetlen, de bölcs úrnő. Azon Hogithumokon, melyeket égzengés zavar meg, nem idézzük meg Őt, mert ezek az éjszakák az Őrülthöz, Sheogorathoz tartoznak, még akkor sem, ha azok egybe esnek a megfelelő alkalmakkal. Azura ezen időszakokban megérti óvatosságunkat.

Azura hívása nagyon bensőséges esemény. Három másik daedra hercegnő papnője voltam, de Azura értékeli egyedül hívei milyenségét és a felé irányuló igaz imádatot. Még tizenhat éves hajadon voltam, mikor csatlakoztam nagyanyám társaságához, Molag Bal, a Cselszövő Hercegnő követőihez. Molag Bal boszorkányai számára a zsarolás, kierőszakolás és megvesztegetés ugyanúgy fegyverként szolgált, mint a fekete mágia. Molag Bal szólítását az Esthajnalcsillag havának huszadik napján tartják, kivéve, ha aznap vihar támad. E ceremónia néha elmarad, de Molag Bal gyakran megjelenik halandóként kultistái előtt más alkalmakkor is. Amikor nagyanyám meghalt miközben megkísérelte megmérgezni Tűzleső örökösét, újraértékeltem hitemet a kultuszban.

Bátyám Boethiah kultuszának egyik hadvezére volt, és azok alapján, amit ő elmondott, a Sötét Harcos jóval közelebb állt lelkemhez, mint az áruló Molag Bal. Boethiah Harcos Hercegnő, ki sokkal nyíltabban cselekszik, mint bármely más daedra. Évekig tartó gyávaság és cselszövés után jólesett olyan tetteket véghezvinni egy úrnőért, melyek közvetlen és azonnali következményekkel jártak. Mindezek mellett tetszett, hogy Boethiah egy daedra volt a sötételfek közül. Kultuszunk egy általunk Páncélkesztyűnek nevezett napon idézi meg úrnőnket a Naplemente havának második napján. Tiszteletére véres játékokat rendeztek, s a csaták és párbajok addig folytatódtak, míg kilenc kultista el nem esett kultisták keze által. Boethiah-t kicsit sem érdekelték hívei, csak a vérünket akarta. Azt hiszem, láttam a mosolyát, mikor véletlenül levágtam testvéremet egy gyakorló edzésen. Rémületem, úgy gondolom, nagy megelégedéssel töltötte el.

Nem sokkal az eset után elhagytam a szektát. Boethiah túlzottan személytelen volt nekem - túl hideg. Olyan úrnőt akartam, aki sokkal mélyebbre vezet. Életem elkövetkező tizennyolc évében nem imádtam senkit. Ehelyett olvastam és kutattam. Egy régi, világi kötetben bukkantam rá Nocturnal nevére - Nocturnal az Éj Úrnő, Nocturnal a Kifürkészhetetlen. Amint azt a könyv leírta, hívtam őt az ő szent napján, Szív Tüze havának harmadik napján. Végre megtaláltam személyes úrnőmet, kire oly sokáig vágytam. Igyekeztem megérteni összetett filozófiáját, rejtélyes fájdalmának forrását. Vele kapcsolatban minden sötétnek és homályosnak bizonyult, még beszéde és azok a tettek is, melyeket elvárt tőlem. Évekbe került, míg ráébredtem az egyszerű tényre: soha sem leszek képes megérteni Nocturnalt. Rejtélyessége ugyanúgy nélkülözhetetlen volt számára, mint Boethiahnak a kegyetlenség vagy Molag Balnak az árulás. Nocturnalt megérteni annyit jelent, hogy megtagadod, hogy félrerántod sötét birodalmát rejtő függönyeit. Annak ellenére, mennyire szerettem, fel kellett ismernem, mennyire hiábavaló rejtélyeinek felfedése. Helyette inkább húga, Azura felé fordultam.

Azura az általam imádott egyetlen olyan daedra hercegnő, aki törődni látszik híveivel. Molag Bal a tudatomat, Boethiah a kezeimet és Nocturnal talán a kíváncsiságomat akarta. Azura ezt mind és mindezek felett feltétlen szeretetünket akarja. Nem nyomorult rabszolgamunkát, hanem becsületes és nagylelkű törődést azok minden formájában. Fontos számára, hogy érzelmeink beleszövődnek-e imáinkba. Szeretetünknek, pedig belülről kell fakadnia. Ha őt imádjuk és gyűlöljük magunkat, érzi fájdalmunkat. Fogadom, örök időkig, hogy soha nem imádok más úrnőt.

_lac_