CsK:Azura és a doboz

Innen: Elder Scrolls Lapok

Azura és a doboz
A dwemerek ősi meséi, XI. kötet
A dwemerek ősi meséi sorozat utolsó kötete valóban dwemer eredetű. Furcsa történet egy daedra mindenhatóságának megkérdőjelezéséről. A könyv elolvasása settenkedés képzettségünket növeli.
Írta: Marobar Sul

Nchylbarnak meglehetősen bohó fiatalkora volt, de az öreg dwemer az évek során egyre bölcsebb lett, és annak szentelte az életét, hogy kiderítse az igazságot és eloszlassa a babonákat. Rengeteg dologra jött rá, és számos teóriát vagy logikai gondolatmenetet alkotott meg, melyek később a nevét viselték. De még így is rengeteg dolog volt a világban, ami zavarba ejtette, és ezek közül az egyik legnagyobb rejtély az aedrák és daedrák természete volt. Kutatása során arra a következtetésre jutott, hogy az istenek nagy részét maguk a halandók kreálták.

Semmi sem volt nagyobb kérdés Nchylbar számára, mint az isteni hatalom korlátai. A hatalmasabb lények irányítanák az egész világot vagy az alacsonyabb származású lények saját erejükből is tudják formálni saját sorsukat? Mikor Nchylbar életének a végén járt, úgy érezte, hogy meg kell ismernie ennek a végső alapigazságnak a mibenlétét.

A bölcs barátai között volt egy Athynic nevű felszentelt chimer pap. Mikor a pap meglátogatta Bthalag-Zturamzt, akkor Nchylbar elmondta neki, hogy az isteni erő természetét szeretné megismerni. Athynic megrettent, és próbálta meggyőzni barátját, hogy ne bolygassák ezt a nagy rejtélyt, de Nchylbar hajthatatlan volt. Végül a pap beleegyezett, hogy segít szeretett barátjának, annak ellenére is, hogy tartott a istenkáromlás következményétől.

Athynic Azurát idézte meg. A szokásos eljárás során a pap kinyilatkoztatta erős hitét, és megígértette Azurával, hogy az nem bántja. Majd Nchylbar egy tucat tanítványa kíséretében belépett a terembe egy nagy fekete dobozt cipelve.

- Örülünk, hogy a mi földünkön üdvözölhetünk, Azura, ki az Alkony és Pirkadat, valamint a bennük rejlő összes titok istennője vagy - mondta Nchylbar, próbálva annyira kedvesnek és alázatosnak látszani, amennyire csak tudott. - Azt mondják, hogy tudásod teljesen tökéletes.

- Ez így is van - mosolygott a daedra úrnő.

- Akkor például azt is kellene tudnod, hogy mit rejt ez a fadoboz - jelentette ki Nchylbar.

Azura szemöldökét összevonva Athynichoz fordult. A pap gyorsan magyarázkodni kezdett:

- Istennő, ez a dwemer egy bölcs és nagy tiszteletnek örvendő férfi. Kérlek, higgyél nekem, nem a nagyságodat akarja kigúnyolni, pusztán tudományos szempontból közelíti meg a kérdést, ahogy fajának többi tagja is. Én megpróbáltam neki elmagyarázni hatalmadat, de a filozófiája az, hogy csak azt hiszi el, amit lát is.

- Ha be kell mutatnom, hogy mekkora a hatalmam, azért, hogy a dwemer faj fel tudja fogni, akkor egy sokkal meggyőzőbb feladatott kellett volna számomra kieszelni, - morgott Azura, majd Nchylbar szemébe nézett. - A dobozban egy vörös szirmú virág van.

Nchylbar nem mosolygott, de még csak nem is grimaszolt. Egyszerűen csak kinyitotta a dobozt, és látható vált, hogy az teljesen üres.

Mikor a tanítványok Azura felé fordultak, akkora az már eltűnt. Csak Athynic látta egyedül, hogy az istennő miképpen reagált, mielőtt még eltűnt volna. A férfi nem tudott megszólalni, annyira reszketett. Érezte, hogy egy átok szállja meg testét, de még ettől is kegyetlenebb volt az, amit látott az isteni erő demonstrálása kapcsán. Nchylbar szintén sápadt volt, és bizonytalanul állt, de az arca nem a félelem, hanem a boldogság miatt ragyogott. Egy olyan dwemer mosolya sugárzott róla, mint akinek sikerült megtalálnia a bizonyítékot arra az igazságra, amit már korábban is gyanított.

Két tanítványa neki, míg másik kettő a papnak segített, hogy el tudják hagyni a bölcsek a termet.

- Nagyon sok mindent megtanultam az évek alatt, rengeteg kísérletet hajtottam végre, több ezer nyelvet ismertem meg, és mégis, amit a végső igazság megismeréséhez használtam fel, azt még szegény, fiatalabb koromban sajátítottam el, azért, hogy legyen elég aranyam, és ne halljak éhen - suttogta a bölcs.

Amint felszállították az emeleten lévő ágyába, egy vörös szirmú virág esett ki nagyméretű köpenye ujjából. Nchylban még az éjjel meghalt, arcán a tudással telített elégedettséggel.

A szerkesztő megjegyzése:

Ez egy újabb olyan történet, ami kétségtelenül a dwemerektől származik. Azonban néhány aldmeri fordításban egy kicsit eltér a szövege, bár a történet lényege ugyanaz. A dunmereknek van egy, a Nchylbaréhoz hasonló történetük, de abban a változatban Azura rájön a cselre és megtagadja a válaszadást. Végez a közelben lévő kétkedő dwemerekkel és az istenkáromlásért megátkozza a dunmereket.

Az aldmeri verzióban Azurát nem egy üres dobozzal vezetik félre, hanem egy gömbbel, ami valahogy lapos négyzetté változik. Természetesen ez a változat valamennyire közelebb van az eredeti dwemer történethez, de sokkal nehezebb megérteni. Talán ezt a "mágia részt" Gor Felim adta hozzá, mivel ő maga is alkalmazott ilyen trükköket, ha nem volt a közelben egy hozzáértő mágus sem.

"Marobar Sul" egyedül Nchylbar személyét hagyta ki a történetből, és több "dwemer" érdemének tartja. A kételkedése, habár az közel sem annyira teljes, mint az aldmeri verzióban, sokkal ismertebb, mivel itt átok szállt a dwemerekre és egy névtelen ház szegény papjára.
Bármilyen is legyen az istenek igazi természete és bármennyire is helyesen vagy rosszul ítélték meg őket a dwemerek, ez a történet magyarázat lehet arra, hogy miért tűntek el a törpék Tamriel felszínéről. Habár Nchylbar és fajtája nem szándékozták kigúnyolni az aedrákat és daedrákat, kételkedésük biztosan sértően hatott az isteni rendek számára.


RaveAir

Előző: A hozomány

Összefoglaló: A dwemerek ősi meséi

Következő: Nincs