CsK:Az arkturiai eretnekség

Innen: Elder Scrolls Lapok

Az arkturiai eretnekség
Egy történelmi leírás arról, hogy hogy kerül Tiber Septim, Tamriel első uralkodója hatalomra, hogyan foglalja el a területeket és hogyan hozza létre a birodalmat.

Figyelem! Az Alkirály nevet adták Ysmirnek is és Zurin Arctusnak is.

Ysmir isten másik neve Az Észak Sárkánya, Wulfharth vagy Talos.

Talos nevei: Tiber Septim vagy Sárkányszülött.

Valószínű ugyanazon istenről van szó, több korból.
Az Alkirály, Királycsináló Ysmir tollából


Miután elpusztították az istenét, Wulfharth észrevette, hogy alakját csak nagy nehézségek árán képes megtartani. Így kitántorog a Vörös-hegyből az alant elhúzódó csatamezőre. Az egész világ megrázkódott és egész Morrowindet tűz emésztette. Egy erősebb szellő felkapja, majd elfújja hamvait Égkoszorúba.

Wulfharthot az északiak veszik át. Ysmir a Szürke Szél, a Kyne Vihara. De Lorkhanon keresztül elvesztette személyazonosságát. Csak azért volt szüksége az északiakra, hogy megöljék a Tribunalt. Létrehoz egy vihart, beküldi az embereit, majd visszaveri őt a Tribunal. A dunmerek már túl erősek. Wulfharth a föld alá bújik és vár, hogy megerősítse és újjá teremtse testét. Eléggé furcsa, hogy maga Almalexia az, aki megzavarja a pihenésében, megidézve őt, hogy a Tribunal oldalán harcoljon Ada'Soom Dir-Kamal, az Akaviri démon ellen. Wulfharth eltűnik Ada'Soom veresége után és háromszáz évig vissza sem tér.

A Szürkeszakállúak moraja ébreszti fel. Bár a Birodalom romjaiban hever, az a hír járja, hogy eljön majd egy kiválasztott és helyreállítja azt. Ez az új Birodalom vereséget mér majd az elfekre és az egyesített Tamrielen fog uralkodni. Természetesen Wulfharth úgy gondolja, hogy Ő az, akiről a próféciák szólnak. Egyenesen Magas Hrothgarba megy, hogy meghallgassa a Szürkeszakállúakat. Amikor erre sor kerül, Ysmir újra hamuvá esik szét. Nem ő a kiválasztott. Mert ő egy Sziklaföldről származó ifjú harcos lesz. Amint a Szürke Szél elindul felkutatni ezt a gyereket, meghallja a Szürkeszakállúak figyelmeztetését: Emlékezz az árulás színére, Wulfharth király.

Nyugati-fok háborúban állt. Cuhlecain, Falkreath királya Nyugat-Cyrodiilban, rossz helyzetben volt. Ahhoz, hogy bármilyen előrehaladás legyen a kolóviai uradalom egyesítésében, meg kellet erősítenie az északi határt, ahol az északiak és a fokiak harcoltak már századok óta. Szövetséget köt Égkoszorúval a Vén Hrol'dan-i csatában. Pehelyszakállú Hjalti vezette a csapatait. Ő a sziklaföldi alcairei szigetről származott, később ő lesz Tiber Septim, Tamriel első uralkodója.

Agyafúrt taktikázó volt, a kisebb kolóviaiakból álló csapata és az északi berzerkerek áttörték a fokiak vonalát, arra kényszerítve őket, hogy visszavonuljanak a Vén Hrol'dan-i kapuk mögé. Egy ostrom elképzelhetetlen volt, mert Hjalti nem számíthatott erősítésre Falkreathból. Azon az estén egy vihar látogatta meg a táborukat. A sátrában beszélt vele. Hajnalban a kapukhoz ment és a vihar követte őt a feje felett. A nyilak nem tudták megsebezni a körülötte forgó szél miatt. A hangjával ledöntötte a falakat és az emberei rázúdultak az ellenségre. A győzelmük után az északiak elnevezték Talosnak, más néven Viharkirálynak.

Cuhlecain, az ő új sebezhetetlen generálisával mindössze egy év alatt egyesíti Nyugat-Cyrodiilt. Senki sem volt képes megfékezni Hjalti viharait. Az Alkirály tudta, hogy ha Hjalti akar Tamriel Császára lenni, akkor el kell foglalnia a keleti hátországot. Hjalti mindkettőjüket felhasználja. Szüksége van Cuhlecainre a kolóviai uradalomban, ahol nem bíznak meg az idegenekben. Az, hogy Ysmirre miért van szüksége, egyértelmű. Kelet ellen vonultak, ahol a csatamágusok megadták magukat -látva az ellenség hadseregét-, majd elfoglalták a fellegvárat. Mielőtt Cuhleciant megkoronázhatnák, Hjalti titokban megöli őt és delegációját. Ezeket a merényleteket Cuhlecian ellenségeire kenik, akik - politikai okok miatt -, még mindig Nyugati-foknál vannak. Zurin Arctus, a Fő Csatamágus (nem az Alkirály), ezután megkoronázza Hjaltit, mint egész Cyrodiil új császárát, Tiber Septimet. Miután elfoglalta a birodalmi trónt, Septim időigényes feladatnak találja az egyesített Cyrodiil adminisztrációit. Elküldi az Alkirályt, hogy hódítsa meg Égkoszorút és Sziklaföldet. Ysmir a színfalak mögött munkálkodik, ezért úgy tűnhet, mintha Tiber Septim egyszerre két helyen lenne. Ez a higgadt politizálás és diplomácia, ez a hirtelen csönd, hajdan ismeretlen Talosi hódítások "mennydörgő" történeteiben, csak később kerültek megmagyarázásra. (A merénylet történetét is kiszínezték - mostanság az az elterjedt változat, amiben Talos saját torka nyisszan el).

Az emberi királyságokat leigázták, még Pörölyföldet is, amelynek az elfoglalását már jó előre vesződséges feladatnak tekintették. Az Alkirály teljes inváziót akar, hogy harcolhasson a külföldi szél szellemekkel, de Tiber Septim ellentmond neki. Ő már elkészített egy jobb tervet, olyat ami miatt törvényesnek látszik majd az uralkodása. Cyrodiil a vesztésre állókat támogatja a polgárháborúban, majd belesodródik a harcba. A birodalom végre foglalkozhat az elfekkel is.

Az Alkirály folytatja Tiber Septim unszolását Morrowind meghódítására. A Császár nem biztos benne, hogy bölcs dolog lenne. Hallott a Tribunal erejéről. De ő bosszút akar, ezért emlékezteti az uralkodót, hogy a végzet akarata az, hogy uralkodjon az elfeken, még a Tribunalon is. Arctus nem javasolja ezt a lépést, de Septim sóvárog a morrowindi ében után, miután szüksége van alaptőkére, hogy újjáépítse Cyrodiilt 400 évnyi háború után. Az Alkirály elmondja neki, hogy ha a Tribunal nincs többé, Septim talán ellophatná hatalmukat és a magaselfek ellen használhatná azt (bizonyára Lorkhan legrégebbi ellenségei, időrendben megelőzve ezzel még a Tribunalt is). Nyár-sziget elfoglalása áll legtávolabb Tiber Septim gondolataitól. Akkor is éppen azon morfondírozott, hogy elküldi Zurin Arctust Alinor királyához békekötésre. Az ében szükségessége nyert a végén. A birodalom betör Morrowindbe és a Tribunal feladja. Amikor a fegyverszünet feltételei magukban foglalták nemcsak a be nem avatkozás biztosítását a Tribunallal szemben, de - az Alkirály szemében - a szabad vallásgyakorlás engedélyezését is, Ysmir dühös volt. Elhagyja a birodalmat. Ez volt az az árulás, amiről a Szürkeszakállúak beszéltek. Legalábbis azt hitte.

Az Alkirály ereje nélkül lehetetlen volt elfoglalni Tamrielt. Szép lett volna - gondolta Septim -, de aggódjunk inkább Cyrodiil és az emberi nemzetek miatt. Pörölyföldön már lázadnak.

A Numidium darabjai beszivárogtak a történetbe. Tiber Septim, akit mindig lenyűgöztek a törpök, ráállította Zurin Arctust ennek a tárgynak a megfejtésére. Munkája során Arctus belebotlik pár történetbe a Vörös-hegynél lefolyt háborúról. Rájön a Numidium létrehozásának okára és néhány benne rejlő lehetőségre. De ami a legfontosabb, megfejti az Alkirály szerepét a háborúban. Viszont a főmágus befejezetlen tervekből dolgozott. Úgy gondolta, hogy Lorkhan testéből, annak szíve kell ahhoz, hogy a Numidiumot működésbe lehessen hozni.

Mialatt Zurin Arctus extázisban ömleng felfedezéséről, Tiber Septim rájön a prófécia értelmére. Erre a Numidiumra van szüksége ahhoz, hogy elfoglalja a világot. Ez az ő végzete. Kapcsolatba lép az Alkirállyal és megmondja neki, hogy végig igaza volt. Meg kellene ölniük a Tribunalt, és ehhez találkozniuk kell, hogy tervet készíthessenek. Amíg az Alkirály távol volt, felfedezte Dagoth Ur valódi veszélyeit. Valamit muszáj tenni. De szüksége van egy hadseregre, és a régi ismét elérhetővé vált. A csapda készen állt.

Megérkezik az Alkirály, akit lesből megtámadnak birodalmi őrök. Miközben szembe száll velük, Zurin Arctus egy lélekkövet használ fel ellene. Utolsó lélegzetével az Alkirály szíve bömbölve keresztülsüvít a Csatamágus mellkasán. A végén mindenki halottan hever, az Alkirály hamuvá esett össze. Tiber Septim besétál a terembe és elveszi a lélekkövet. Amikor az Öregek Tanácsa megérkezik, úgy állítja be mintha másodszor próbálták volna megölni, ezúttal a Csatamágusa, Zurin Arctus, akiben annyira megbízott, akarta végrehajtani ezt a merész tettet. Hőssé nyilváníttatta a meghalt őröket, még azt is, aki hamuvá porladt... Figyelmezteti Cyrodiilt a fennálló veszélyekről, de hozzáteszi, hogy már kezében van a megoldás a bajra. A Mantella.

A Numidium - bár nem az az isten ereje hajtotta, akire Tiber Septim és a törpök számítottak (végül is az Alkirály nem Lorkhan volt) - végezte a munkáját. Miután végzett Nyár-szigettel egy új fenyegetés ütötte fel a fejét - egy rothadó élőhalott varázsló, aki az eget irányítja. Darabjaira zúzta a Numidiumot. De az a földbe döngölte őt az utolsó csapásával, mindössze egy fekete foltot hagyva. A Mantella beleesett a tengerbe, látszólag örökre.

Időközben Tiber Septim Tamriel Első Császárává koronázta magát. 108 évig élt, a leggazdagabb ember volt a történelemben. Kezdeti uralkodásáról alkotott nézőpontokat újraírták. Mégis vannak még olyan jelentések, amik összezavarják a valódi történéseket, és emiatt van olyan kavarodás ilyen kérdések felett mint: Miért Alcaire állítja azt, hogy ő a szülőhazája Talosnak, amikor más források szerint Atmorából való? Miért tűnik úgy, mintha Tiber Septim egy más személy lenne az első "bőgető" hadjárata után? Miért árulja el saját csatamágusát? Vajon a Mantella, a csatamágus szíve vagy Tiber Septimé?

Tiber Septimet fiú unokája követte a trónon, I. Pelagius. Pelagius egyszerűen nem volt ugyanolyan kaliberű, mint nagyapja. Igazából ideges volt a sok provincia miatt. Aztán feltűnik egy tanácsadó.

"Barátok voltunk nagyapáddal," - mondta az Alkirály - "Ő küldött, hogy segítselek kormányozni a birodalmat."


TheWhite