CsK:Az Adabal-a

Innen: Elder Scrolls Lapok

Az Adabal-a
Egy ősi irat az Első Kor kezdeti éveiből, melyet Morihaus emlékirataiként tartanak számon. A később istenné vált bika, Morihaus, az első birodalom alapítójának, Alessia királynőnek volt tanácsadója és szeretője. A könyv érdekes részleteket közöl Pelinal haláláról, az ayleidek emberekkel szembeni bánásmódjáról és Alessia különböző neveiről. A Kilenc lovagjai beépülő egyik olvasmánya.

Szerkesztő megjegyzése: Az Adabal-át hagyományosan Morihaus, Alessia a Rabszolgakirálynő tanácsadója emlékiratának tekintik. Bár ezt nem lehet történelmileg alátámasztani, az tény, hogy az Adabal-a a legősibb írásos feljegyzések egyike, ami ránk maradt az Első Kor kezdeti időszakából.

PELINAL HALÁLA


Fehérarany Torony véráztatta padlójú termében Pelinal levágott feje így szólott a szárnyas-bika Morihaushoz, Al-Esh félisteni szeretőjéhez: "Ellenségeim kivégeztek, eltüntették testemet. Az isteni célok kigúnyolására az ayleidek nyolcfelé vágtak, mivel megszállottjai ennek a számnak."

Morihaus pedig összezavartan felhorkant, s azt mondá: "A paplovagjaid túllépték a tanácsát, Fehérpalánk, de én bika vagyok, s ezért vakmerő. Azt hiszem, megyek, és kibelezem a foglyainkat, ha életben hagytál még párat. A vér tesz téged dicsővé, bátyó, és újra eljő majd, mint a róka, vagy a fény. Cyrod még mindig a mienk."

Ezután Pelinal ismét szólott, utoljára: "Vigyázz, Morihaus, vigyázz! A halál közeledtével már tudom, hogy az ellenfelem még mindig él, habár keserű e tudás, mit a sírba viszek. Jobb lett volna, ha úgy halok meg, hogy magamat hiszem győztesnek. Habár messzire űzetett, a sötétségbe, vissza fog térni. Légy éber! Már nem tudom megvédeni az embereket Umaril bosszújától."

ALESSIA FIATALSÁGA A RABSZOLGA ÉVEK ALATT


Perrif eredeti törzsét nem ismerjük, de Sardon, másnéven Sardarvar Leeden nőtt fel, ahova az ayleidek egész Nibenből hurcoltak embereket: kothrikat, nedéket, al-gemhákat, 'kreathiakat (bár később úgy vélték, hogy északról hozták őket), keptukat, géiket (kiket majd elpusztítanak, mikor Nilichi, a Virágok Királya hatalmas áldozatot hoz egy [elveszett] nevű rovar istennek), al-haredeket, kétiket, s másokat; de ez volt Cyrod, az imperatum saliache szíve, ahol az emberek nem ismerték a szabadságot, a családot, s nem lehetett nevük, csak titokban, az idegen uraiknak pedig mindezen dolgok érdektelenek voltak.

Az emberek köveket cipeltek, öntözték a földeket, fenntartották az utakat és a templomot; esetleg különleges élvezetet okozó művészi kínzások alanyai lettek Vindasel jajgató kerekei, vagy Sercen bél-kertjeiben; a rabszolgákból készített hús-szobrok pedig mindenütt fellelhetők voltak abban az időben. Még rosszabb volt azoknak a sora, akik Hadhuul, a Tűzkirály birodalmába kerültek, hol daedronokból készített drogokat ültettek élő gazdatestekbe, hogy a belégzésükkel újfajta kínzásokban legyen részük, a gyereket pedig éjjeli látványosság gyanánt felgyújtották.


MORIHAUS MEGMAGYARÁZZA ALESSIA NEVEIT


S azután Morihaus így szólott: "A történeteitekben sokféle néven nevezitek: Al-Esh, mit a tisztelet adatott néki, s lefordítva ismétlődést hallat, "a magas magas", amiből keletkeztek az ismerősebb torzulások: Aleshut, Esha, Alessia. Ismerik őt Paravantként, mit a koronázásakor kapott "elsőként a fajtájából", ezzel az istenek arra utaltak, hogy egy halandó méltó a dicsőségre, mit az ölés-kalandozás-gyógyítás jelent, s ugyanezt jelenti Paravel, Pevesh, Perrethu, Perrif, s az én esetemben, mikor szeretők voltunk: Paravania."

"Bár már eltávozott tőlem, továbbra is csillagokban fürdik a Menny Úrnője, első császárnőnk, Cyrod királynője."

És úgy vélték, mindenre választ kaptak, és szétszéledtek.