CsK:Az ősök és a dunmerek

Innen: Elder Scrolls Lapok

Az ősök és a dunmerek
E könyvben nagyon részletesen leírja a szerző, hogyan viszonyulnak a dunmerek (sötételfek) az őseikhez, illetve a nekromanciához. Párhuzamba állítja mindezt a telvanni és a többi elf szokásaival is. Bemutatja, hogy mik azok a szellemgátak és azt is, hogy kik fogyasztják el halottaikat.

A szellemek köztünk járnak

Az elhunytak szellemei a dunmereknél (és talán a többi faj esetében is) a halál után is tovább élnek. A túlvilági szellemek tudása és ereje tovább szolgálja a dunmer házak vérvonalát. Az élő családtagok és a halhatatlan ősök között részben vér, részben rituális, részben akaratlagos a kapcsolat. A házasság útján bekerült új családtag egy szertartás és egy eskü által köti magát a Házhoz, és ezzel lehetőséget nyer arra, hogy érintkezésbe lépjen új klánja őseivel. Az ősökkel való kapcsolata azonban nem lesz olyan erős, mint majdani leszármazottaié, illetve továbbra is képes lesz valamennyire kapcsolatba lépni saját vérvonalának őseivel is.

A családi szentély

Minden házban található egy családi szentély. A szegényebb otthonokban ez sokszor nem más, mint egy kandalló vagy egy benyíló, ahol a családi ereklyéket őrzik és tisztelik. A tehetősebb otthonokban egy egész szobát különítenek el az ősök számára. Ezt a szentélyt a Várakozás Ajtajának nevezik, és Oblivion ajtaját szimbolizálja.

A család tagjai itt róják le tiszteletüket őseik előtt áldozatok, imák és fogadalmak formájában, valamint azzal, hogy beszámolnak nekik a család életének folyásáról. Az ősök mindezért cserébe tudást, tapasztalatot és áldást nyújtanak a család tagjai számára. Az ősök tehát az otthon - és különösen a családi szentély - védelmezői.

A szellemgát

A család legmagasztosabb feladata, hogy gondoskodjék az elhunyt családtag testi maradványainak megfelelő elhantolásáról a holtak egyik városában, például Necromban. A szellemek itt vigaszt merítenek egymás társaságából, és így védekeznek a halandó világ zordsága ellen. Ugyanakkor a család iránt mutatott nagyfokú megbecsülés és áldozat jeleként egy családtag megengedheti, hogy halála után testi maradványainak egy részét megőrizzék, hogy az a klán szentélyét, valamint a család birtokát védelmező szellemgát részeként szolgáljon. A családtagok végrendeletében gyakran találkozunk olyasféle rendelkezéssel, hogy a holttest egy ujjperce megtartandó, és magasztos mágia és szertartás keretében a klán szellemgátjába olvasztandó. Néhány rendkívüli esetben egy teljes csontvázat, vagy akár egy egész konzervált holttestet is beolvasztanak a szellemgátba.

Ezek a maradványok jelzőfényként, iránymutatóként szolgálnak a szellemek, főként az adott testet egykor birtokló szellem számára. Egy szellemgát annál erősebb lesz, minél több elhunyt földi maradványát használják fel a készítéséhez. Minél hatalmasabb volt a halandó földi élete során, annál nagyobb erővel bírnak testi maradványai.

A Tribunal által a Sorvadás terjedése ellen emelt Nagy Szellemgát egyesíti a Templom, valamint az Indoril- és a Redoran-ház azon sok-sok hősének csontjait, akik a Templomnak és Klánnak, mint családjuknak szentelték szellemüket. A Szellemgát ezen kívül tartalmaz Necrom katakombáiból és Morrowind számos csatamezejéről származó csontokat is.

A halandó világ zordsága

A szellemek nem szívesen látogatnak a halandó világba. Csakis akkor teszik ezt, ha feladatuknak érzik, vagy kötelezik rá őket. A szellemek azt állítják, a túlvilág sokkal kellemesebb, vagy legalábbis barátságosabb a szellemek számára, mint a mi világunk, amely zord, rideg, tele van fájdalommal és veszteséggel.

Őrült szellemek

Azokból a szellemekből, akiket akaratuk ellenére kényszerítenek arra, hogy a mi világunkban maradjanak, őrült szellemek, más néven kísértetek válhatnak.
Egyes szellemeket haláluk borzalmas körülményei, másokat egy személyhez, helyhez vagy tárgyhoz fűződő erős érzelmi kötelék köti az evilághoz. Ezeket visszajáró kísérteteknek hívjuk.

Néhány szellemet varázslók ejtenek fogva és zárnak megbűvölt tárgyakba. Ha ez a kötelék nem önkéntes, a szellem többnyire megőrül. De még ha a szellem beleegyezésével történik is a kötés, akkor is a varázsló tudásától és a szellem erejétől függ, hogy képes lesz-e megőrizni a józan eszét.

Néhány szellemet akarata ellenére kárhoztatnak arra, hogy védelmezze a családi szentélyt. Ez a hálátlan végzet azokra vár, akik életük során nem szolgálják hűen családjukat. Az ősök tiszteletre méltó szellemei gyakran érzik kötelességüknek, hogy segítséget nyújtsanak a fogságban ezen önfejű társaiknak.

Ezek a szellemek rendszerint elvesztik eszüket, és rémisztő őrök válnak belőlük. Egy szertartás megakadályozza őket abban, hogy kárt tegyenek a saját klánjukból való halandókban, de ez nem feltétlenül veszi el a kedvüket a rosszindulatú és komisz viselkedéstől. A betolakodókkal szemben pedig rendkívül veszélyesek. Ugyanakkor, a szellemek néhány esetben manipulálhatók, ha a betolakodó képes áthatolni a szellem tébolyán, és felhasználni a klánja iránt táplált haragját.

Oblivion

Oblivion létezését Tamriel összes kultúrája elismeri, azonban kevés dologban értenek egyet e túlvilág természetével kapcsolatban azon kívül, hogy ez az Aedra és a Daedra lakhelye, és hogy mágia és rítusok útján lehetséges a párbeszéd és az átjárás a mi világunk és Oblivion között.

A dunmerek - Tamriel ember kultúráival ellentétben - nem emelik ki annyira az evilág és Oblivion közötti különbségeket. Az evilág és a másvilág szerintük sokkal inkább egy egységes egészet alkot sok-sok összekötő úttal, mintsem két teljesen különböző természetű világot elkülönült határokkal. Ez a világszemlélet magyarázatul szolgál arra is, miért vonzódnak erősebben az elfek a mágiához és annak gyakorlásához.

Hogyan látják más népek a dunmer őskultuszt és szellemmágiát

Az altmer és bosmer kultúrában is él az ősök tisztelete, de ők csak a szellemek evilágból a következőbe vezető üdvös és tiszteletre méltó útját övezik tisztelettel. Ezért az erdei elfek és a magaselfek gonosz és természetellenes dolognak tartják a mi világunkban való időzésre ösztönözni az elhunyt lelkeket. Még inkább különös és visszatetsző dolog a szemükben az ősök testi maradványait szellemgátakban vagy hamugödrökben elhelyezni. Példának okáért ujjpercek elhelyezése egy családi szentélyben szentségtörő a bosmerek szemében (akik elfogyasztják halottaikat) és barbár szokás az altmerek szerint (akik elhantolják őket).

Tamriel ember kultúrái tudatlanok a sötételfekkel és kultúrájukkal kapcsolatban, és félnek tőlük. Úgy gondolják, embertelenek és gonoszak, akárcsak az orkok és argóniaiak, habár kifinomultabbak azoknál. Tamriel emberi lakossága a dunmerek őstiszteletét és szellemmágiáját a nekromanciával hozza összefüggésbe; és tulajdonképpen a sötételfeknek nekromanciával való társítása az egyik oka a dunmerek Tamriel-szerte rossz hírnevének. Ez valójában egy tudatlanságon alapuló félreértés, mivel az elfogadott klánrítusokon kívüli nekromancia a legvisszatetszőbb gusztustalanság a dunmerek szemében.

Egy sötételfnek sosem jutna eszébe, hogy boszorkánymesteri nekromanciát gyakoroljon egy sötételf vagy bármely elf földi maradványai fölött. Az embereket és az orkokat azonban csak kevéssel tartják többre az állatoknál, ezért nem tiltják az ilyen maradványok fölötti nekromanciát, ahogy a vadállatok, madarak vagy rovarok tetemei fölöttit sem.

A birodalom hivatalos politikájában vallásként ismeri el a dunmer őskultuszt és szellemmágiát, és védi az efféle rítusok gyakorlásának szabadságát mindaddig, amíg az nem veszélyezteti a birodalom biztonságát. Személyesen a legtöbb birodalmi tisztviselő és kereskedő, barbár, sőt nekromanta szokásnak tartja a sötételfek őstiszteletét és az elhunytak maradványainak mutogatását.

A telvanni "nekromancia"

A telvanniak a nekromancia avatott mesterei. Azonban ők sem gyakorolnak nekromanciát a sötételfek földi maradványai fölött. Minden épeszű telvanni jogos felháborodással és undorral tekint az effajta cselekedetre. Nekromanciát csakis állatok tetemei fölött alkalmaznak, és emberek, orkok, argóniaiak maradványai fölött -- akik Morrowind földjén gyakorlatilag nem többek, mint állatok.


A Kiadó megjegyzése:

Ezt a könyvet egy ismeretlen tudós írta nem sokkal a Békeszerződés után útmutatóul a külföldi látogatók számára. Az azóta eltelt időben az itt leírt szokások közül sok megváltozott. A legszembeötlőbb változás a nekromancia gyakorlásával és a Nagy Szellemgáttal kapcsolatos. A dunmerek ma már minden elismert fajjal szembeni nekromanciát gyalázatnak tartanak. A Szellemgát sok változást vont maga után az őstisztelet gyakorlatában. Mivel az ősök földi maradványainak döntő többsége a Dagoth Ur hegye körüli Nagy Szellemgát megerősítését szolgálja, ma már nagyon kevés klánszellemgát található Morrowindben. A Templom mint önző szokást, helyteleníti a házak ezen gyakorlatát. A családi kripták és a személyes Várakozás Ajtajának fenntartása szintén feledésbe merült, mivel a Békeszerződés óta igen kevés holttestet temettek ezekbe a sírokba és szentélyekbe. Az utóbbi években a dunmerek többsége őseinek a helyi templomokban elhelyezett néhány porcikája előtt rója le hódolatát.


Brenda