CsK:Az őrület 16 összhangja XII
Innen: Elder Scrolls Lapok
Orsinium alapítását megelőzően az üldözött ork-falkát sokkal keményebben gyötörték, mint a korunkban élő leszármazottaik azt megszokták. Így esett, hogy sok orsimeri bajnok utazgatott, amennyire lehetett, elősegítve a sajátjaik szaporodását. Sok bajnokot még ma is emlegetnek, mint az Átkozottak Légióját, Hajatlan Grommát és a nemes Emmeg Gro-Kayrát. Az utóbbi paplovag kétségkívül Tamriel legendás alakja lehetett volna, ha nem figyelnek fel rá bizonyos daedra hercegek.
Emmeg Gro-Kayra egy fiatalon, a szüléskor elhunyt anya fattya volt. A törzs sámánja nevelte fel, a Grilikamaug a ma Normar-hegység néven ismert helyen. Életének 15. évében a felnőtté válás részeként kézzel készített egy díszes pikkely páncélruhát, a törzsi szokásoknak megfelelően. Egy hetvenkedős napon beverte az utolsó szegecset, és egy nehéz köpenyt kanyarítva magára, Emmeg örökre elhagyta faluját. Kalandjainak híre mindig hazatért, akár kereskedő karavánokat mentett meg útonállóktól, akár rabszolgasorba vetett állatnépeket szabadított fel. Még a bretonok is félve emlegették a nemes ork paplovagot.
Kevesebb, mint két évvel a felnőtté válása után Gro-Kayra épp letáborozott, mikor egy halk hangot hallott a sűrűsödő sötétségből. Meglepte, hogy a saját népének nyelvét hallja olyasvalakitől, aki nyilvánvalóan nem lehet ork.
- Kayra nagyúr - szólt a hang - tetteid híre sokak ajkán megfordult, s eljutott hozzám.
Emmeg egy köpenyes figurát látott a sötétben, kinek sziluettjét földöntúlivá változtatta a lobogó tűz. A hangból először arra következtetett, hogy egy vén boszorka szólt hozzá, de azután úgy döntött, hogy egy szikár, hórihorgas férfi látogatta meg. Több részletet egyelőre nem tudott kivenni.
- Talán, - felelt az óvatos ork, - de én nem keresem a dicsőséget. Ki vagy te?
A kérdést figyelmen kívül hagyva az idegen így szólt:
- Ettől függetlenül, orsimeri, a dicsőség rád talál, én pedig felajánlok neked egy méltó ajándékot. - A látogató köpenye lassan kinyílt, s előtűnt néhány, a sápadt holdfényben halványan csillogó gomb, majd valami a tűz mellé repült. Emmeg vigyázva kibontotta a rongyból, amibe a tárgyat tekerték, és egy pillanatra megdöbbent, amikor meglátta, hogy a kezében egy széles, díszes markolatú, ívelt pengét tart. A penge súlyos volt, és miközben suhintott vele párat, Emmeg rájött, hogy a szépen kidolgozott kardmarkolat csak annak az álcázására szolgált, hogy kiegyensúlyozza a penge súlyát. Jelen állapotában nem sok nézni való akad rajta, gondolta az ork, de ha alaposan megtisztítják, és pótolják a hiányzó drágaköveket, akkor nála tízszer jobb bajnokhoz is méltó fegyver lesz.
- A neve Neb-Crescen - szólt az idegen, mikor látta Gro-Kayra arcán az elfogadást. - Egy lóért és egy titokért vettem egy melegebb vidéken, de vénségemre már az is nagy szó, ha fel tudok emelni egy ilyen fegyvert. Úgy vélem, helyénvaló átadnom valaki olyannak, mint te. Ha birtokodva kerül, akkor örökre megváltoztatja az életed.
Az edzett acéllal kapcsolatos kezdeti lelkesedésén túljutva Emmeg ismét a látogatóhoz fordult.
- Szavaid rendben vannak, öreg - mondta Emmeg, nem palástolva gyanakvását - de nem vagyok bolond. Valaha adtál cserébe valamit ezért a pengéért, és nyilván most is cserélnél érte. Mit akarsz?
Az idegen vállai megereszkedtek, és Emmeg örült, hogy kiderítette az alkonyati látogató igazi szándékát. Egy darabig együtt ültek a tűz mellett, felajánlott neki egy készlet bőrt, meleg ételt, egy maréknyi érmét a különleges fegyverért cserébe. Reggelre a különös látogató eltűnt.
A látogatást követő héten Emmeg nem húzta elő Neb-Crescent a hüvelyéből. Nem találkozott egyetlen ellenféllel sem az erdőben, ételei pedig szárnyasokból és vadakból álltak, miket íjjal és nyíllal ejtett el. A béke nem volt ellenére, de a hetedik reggelen, mikor a köd még nem szállt fel az alacsony bokrok közül, lépteket hallott közeledni a hóban.
Emmeg orrlyukai kitárultak, de ő volt szélirányban. Mivel nem láthatta és nem is szagolhatta ki vendégét, és tudva, hogy a szél abba az irányba viszi a szagát, Emmeg óvatosan előhúzta Neb-Crescent a hüvelyéből. Ami ezután történt, arra nem emlékezett teljes mértékben.
Emmeg Gro-Kayra első tudatos emléke az volt, miután előhúzta fegyverét, amint egy ívelt penge átsüvít a levegőn, s vérrel teríti be az erdő talaját. A második emléke a dühöngő vérszomj, ami elöntötte, s ekkor látta meg először áldozatát, egy ork nőt, aki talán néhány évvel fiatalabb volt nála, kinek testét olyan mély vágások borították, hogy még egy tízszer nagyobb férfi is belehalt volna.
Emmeg undorodása felülkerekedett az őrületen, ami átvette felette az irányítást, és akaratának visszatértével elengedte Neb-Crescent. A penge hangos csörömpöléssel zuhant le, majd eltűnt egy hóbuckában. Emmeg rémülten elmenekült a helyről, köpenyébe burkolózva, hogy elbújhasson a kelő nap vádló tekintete elől.
A tetthely, ahol Emmeg Gro-Kayra meggyilkolt egy fajtabélit, hátborzongató volt. A nyak alatt a testet szinte a felismerhetetlenségig összekaszabolták, az érintetlen arcon pedig állandó rémült kifejezés honolt.
Sheogorath ezen a helyen végzett el bizonyos szertartásokat, hogy megidézze Malacathot, és a két daedra nagyúr a megcsonkított tetem fölött ítélkezett.
- Miért mutatod ezt nekem, Őrült? - kérdezte Malacath, mikor lenyugodott kissé a kezdeti, hangtalan dühöngéséből. - Élvezed, miközben egyik meggyilkolt gyermekem gyászolom? - Torokhangja morajlott, és az orsimerek patrónusa vádló szemekkel tekintett társára.
- Születése okán a tiéd volt, kitaszított testvérem - kezdte ünnepélyesen Sheogorath -, de a szokásai alapján az én lányom. Az én gyászom nem kisebb a tiédnél, s nem nagyobb a felháborodásom.
- Ebben nem vagyok olyan biztos - mormolta Malacath -, de nyugodt lehetsz, ezt a bűnt nekem kell megbosszulni. Nem fogsz velem versenyezni. Állj félre! - Ahogy a félelmetes herceg elment mellette, Sheogorath nagyúr ismét megszólalt.
- Nem kívánok a bosszúd útjába állni. Sőt, még segítek is neked. Vannak szolgáim ebben az erdőben, és elmondhatom, hol találjuk meg közös ellenségünket. Csak annyit kérek, használd azt a fegyvert, amit én választok. Sebezd meg az én pengémmel, és űzd el a birodalmamba, ahol kiszabhatom rá a saját büntetésemet. A dicsőséges gyilkolás joga téged illet.
Ezzel Malacath egyetértett, elvette a pengét Sheogorath-tól, majd elment.
Malacath a gyilkos nyomában anyagiasult, a köpenyes figura a hóviharon próbált átjutni. Olyan gonosz átkot mormolva, mitől a környező fák elsorvadtak, Malacath kivonta a kardot, majd dühtől őrjöngve egy szempillantásnál is gyorsabban átszelte a kettejük közötti távot, s a gyilkos nyakát egy finoman ívelt mozdulattal, minek következtében a fej elvált a testtől, majd a pengét markolatig szúrta a gyilkos mellkasába, egyre terjedő vérfoltot hagyván a pikkely páncélon és a nehéz köpenyen.
A saját gyilkosságának váratlan dühétől zihálva, Malacath megpihent egyik térdén, miközben az előtte álló test nehézkesen összeesett, a fej pedig keményen koppant egy széles, lapos kövön. A következő pillanatban mint a villám, egy hang megtörte a csendet.
- Sa - Sajnálom... - hörögte Emmeg Gro-Kayra hangja. Malacath szemei szélesre tágultak, amint lenézett a levágott, vérző fejre, ami valahogy életben maradt. A szemei szélesen mozogtak, ahogy megpróbáltak Malacath alakjára fókuszálni. A valaha büszke bajnok szemeit ellepték a szégyen, fájdalom és felismerés okozta zavar könnyei.
Malacath elszörnyedt, mikor rájött, hogy a férfi, akit megölt, nem egyszerűen az egyik orsimeri gyermeke volt, hanem szó szerint a fia, akivel évekkel korábban áldott meg egy ork hajadont. Fájdalmasan hosszú pillanatokig nézték egymást, csüggedten.
Kicsit később, csendesen, mint az olajozott acél, Sheogorath lépett a tisztásra. Felemelte Emmeg Gro-Kayra lefejezett testét, majd elrakta egy kicsi, szürke zsákba. Sheogorath visszavette Neb-Crescent a hullától, és megfordult. Malacath fel akart állni, de újra letérdelt, s tudta, hogy visszavonhatatlanul Sheogorath birodalmába űzte leszármazottját, és kudarcán sajnálkozott, midőn fiának rekedt könyörgése elhalt a fagyos horizonton.
|
Előző: Az őrület 16 összhangja IX |
Összefoglaló: Az őrület 16 összhangja |
Következő: Nincs |
