CsK:Az őrület 16 összhangja VI

Innen: Elder Scrolls Lapok

Az őrület 16 összhangja VI
Hircine's Tale
Történet arról, hogyan hívta ki Sheogorath a vadászat daedra hercegét, Hircine-t párviadalra. A két daedra herceg igen érdekes lényeket alkotott a küzdelemre - de hogy a likantróp-vámpír-daedroth képes-e megbírkózni egy kismadárral, az csak a történet végére derül ki.

Oblivion mindig büszke és hetvenkedő Őrült Hercege Égkoszorú fagyos csúcsai között állt Évderék tizenötödik napján, és előszólította Hircine-t, hogy versenyezzenek. A Vadász-isten anyagiasult, mivel ez volt az ő napja, és Sheogorath bátorsága kíváncsivá tette.

Páratlanul fintorogva, Sheogorath a birodalmában vihogó bolondokat, hivalkodó írókat és nyúlszívű csonkolókat tart. Az Őrült Herceg profitmentes üzleteket folytat, és csupán azért rendez értelmetlen vérfürdőket, mert élvezi mások összezavarodását, tragédiáját, dühét. Így esett, hogy Sheogorath színre vitt egy darabot, amelyben Hircine riválisát alakította.

A hallgatag herceg sietség nélkül felajánlotta verseny ötletét; mindketten felnevelnek egy bestiát, és órára pontosan három év múlva találkoznak ugyanazon a helyen, halálig tartó összecsapásban. Félelmetes arcát kifejezéstelenségbe burkolva Hircine egyetértett, majd hóförgetegbe rejtve a két herceg eltűnt, visszatértek a saját birodalmukba.

Hircine bízott magában, de tudta, hogy Sheogorath egy trükkmester, ezért titokban egy förtelmet nevelt a rejtett birodalmában. Egy ősi daedrothot idézett, és átitatta a likantrópia tisztátalan átkával. A szuroksötét szívvel és recés agyarakkal rendelkező kimondhatatlan rémnek nem akadt párja még Hircine szférájának kiemelkedő vadászai között sem.

A harmadik évben a megadott napon Hircine visszatért oda, hol Sheogorath feküdt, keresztbe tett lábakkal egy kövön, teljes nyugalomban fütyörészve. A Vadászat Hercege a földbe vágta lándzsáját, előszólítva természetellenes, vicsorgó behemótját. Kalapját megemelve, agyafúrtan, mint mindig, Sheogorath felállt, odébb lépett, ezzel láthatóvá téve egy picinyke színes madárkát, amely a kő tetején ült a rúdján. Szerényen csipogott a tollait borzoló szélben, alig hallhatóan.

Mint egy amorf kupac, a daedroth lecsapott a kőre, csak törmeléket hagyva a helyén. Győztesnek gondolván magát, a szörny véres pofája gúnyos vigyorba torzult, mikor egy halk dallam szállt a csípős levegőben. Az apró madár könnyedén ráhuppant a dühös daedroth pofájára. Sheogorath ránézett, csendesen szórakozva, miközben a parányi teremtmény belecsípett a nagyobb lény tüzes szemei közti pikkelyekbe. Dühtől üvöltve a vámpírlény megvakította magát, mikor el akarta hessegetni a zavaró apróságot. És így ment ez órákon át, Hircine pedig szégyellve nézte, amint a legjobb bestiája szó szerint elpusztítja magát egy látszólag ártalmatlan madárka miatt, ami végig gyászos dalt csipogott a kettejük közti különbségnek.

Hircine ólomszürkén, legyőzötten, elégette a pépesre vert dögöt, majd visszavonult a birodalmába, elfeledett nyelveken szitkozódva. Átkai még mindig az ottani csúcsok között keringenek, s egyetlen utazó sem mer letérni az útról, annyira félnek dühétől a borongós hegyek között.

Sheogorath pedig sarkon fordult, magához hívta a parányi énekesmadarat, a vállára ültette, majd lesétált a hegyről az Abeceai-partvidék kellemes fuvallatai és élénk naplementéi felé, együtt fütyörészve Tamriel legkisebb bajnokával.


Vik

Előző: Nincs

Összefoglaló: Az őrület 16 összhangja

Következő: Az őrület 16 összhangja IX