CsK:Akaviri napló fordítása

Innen: Elder Scrolls Lapok

Akaviri napló fordítása
Bruma grófnőjétől kaphatjuk meg azt a feladatot, hogy derítsük fel a Fakó-hágó rejtélyét, ahol a régmúltban a Birodalom ellen támadó akaviri csapatok állomásoztak. A völgy felszabadítása című küldetés közben bukkanhatunk rá egy akaviri hírnök maradványaira, és utolsó napjainak naplójára. A grófnő a küldetés végén elkészíti nekünk a hírvivő naplójának alább olvasható fordítását.

Harmadik nap

Nehéz szívvel és remegő kézzel vetem papírra ezt az utolsó bejegyzést. Jó pár napja már, hogy bárkit is láttam volna úton a Szürke-oromnál lévő táborunkból. Az út magányos és kegyetlen. Készleteimet úgy kell beosztanom, hogy kemény napok várnak rám. Amíg Reman serege nem fedezi fel a Fakó-hágónál felállított főhadiszállásunkat, meglehetősen eseménytelen út áll előttem. Be kell ismernem, ideges vagyok. Nagy megtiszteltetés, hogy engem választottak a parancsok kézbesítésére az erődbe, de egyedül elindulni nagy kockázatot jelent. Természetesen nem a saját életem, hanem a parancs fontossága aggaszt. Ha valahogy elvész, az erőd nem értesül arról, hogy az utánpótlás egy hónap késéssel érkezik. Enélkül az információ nélkül az erődbéliek úgy határozhatnak, hogy fokozzák a támadás erősségét, mivel a szállítmány közeleg. Arra számítanak, hogy hamarabb odaér az ellátmány. Nem szabad elbuknom útközben. A kő melyre a parancsokat rávésték súlyával rámtelepszik, állandó figyelmeztetés ez arra a felelősségre, melyet hordoznom kell.

Hetedik nap

Két nap alatt végre elértem a Sárkánykarom-sziklát. A hatalmas képződmény igen frissítő és erőt adó látvány. A gigantikus szikla úgy tűnik északról nyúlik le, hogy Reman hadának szívébe fúródjon, akárcsak a mi csapataink tették az elmúlt év jobb napjaiban. Még mindig nem találkoztam senkivel a csapáson. Remélem, ahogy továbbhaladok nyugatra a keskeny ösvényen, ráakadok valakire, aki felvilágosítást tud adni a háború menetéről.

Nyolcadik nap

Ahogy továbbkanyarogtam nyugat felé, megpillantottam az Őrszemet: egy gigantikus szobor, melyet ismeretlen művész állított sok-sok évvel ezelőtt. Északra fordulva áll, mintha szembeszállna mindenkivel, aki átlépi a birodalom határát. Reman valószínűleg elég mérges lenne, ha megtudná, hogy épp ezt a szobrot használtuk eligazításul a területére lépve. Tegnap este találkoztam egy másik követünkkel, akit egy csapat hegyi farkas szorongatott. Súlyos sérüléseket szenvedett a lábán, de sikerült segítenem rajta egy üveg gyógyitallal, amit mindig magamnál hordok. A neve Sylaj, és Fakó-hágóból indult útnak, hogy még több utánpótlást kérjen. Megvitattuk a sors iróniáját, hogy épp mi találkoztunk, és úgy határozott, visszautazik velem, lévén, hogy küldetése értelmetlenné vált. Azt tervezzük, hogy a sötétség beálltával indulunk.

Kilencedik nap

Utolsó erőm nagy részét mozgósítva írom ezt. Ahogy továbbhaladtunk északra az Őrszemtől, megtámadott minket talán épp ugyanaz a farkascsapat, amelyik előző este Sylajt kerítette be. Legutóbb sikerült elkergetni őket, de most, hogy megízlelték a vér ízét, még többen tértek vissza. Hátunkat összevetve küzdve sikerült legalább nyolcat elpusztítani közülük, de az egyikük felhasította a hasamat. Végül sikerült elüldöznünk őket, de most csúnyán vérzek, és az egyetlen üveg gyógyitalt Sylajnak adtam. Úgy határoztunk, továbbhaladunk északnak, amíg elérjük a kaput a Kígyó nyomába, és odabenn keresünk menedéket. Megpróbálok többet írni hamarosan, de most aludnom kell. Nagyon fáradt vagyok.

Tizenegyedik nap

Ez lesz az utolsó bejegyzés, amit képes leszek leírni. Már egy napja bejutottunk a Kígyó nyomába, menedéket keresve az elemek és a farkasok ellen. Amit nem láthattunk előre, az a pár szörny volt, ami éppen ide fészkelte be magát. Nem láttam őket tisztán, de nagyok és igen erősek voltak. Sylaj azonnal meghalt, ahogy az egyik egyetlen csapással szinte letépte a fejét. Három ilyen óriási, ocsmány emberszerű szörny támadt ránk. Olyan gyorsan futottam, ahogy csak mertem, hogy sikerüljön egérutat nyernem. De ahogy menekültem, az egyik éppen a hátamon talált el egy nagy kővel. Sikerült egy kis nyiladékba kúsznom és megmenekülnöm a dübörögve támadó szörnyek elől, ám hamarosan észre kellett vennem, hogy csak mászni tudok. Azt hiszem a kő eltörte a gerincemet. Nem érzem a lábaimat. A farkasok ejtette sebem is felszakadt, és sok vért vesztettem. Félek ez az utam vége lesz. Elbuktam. Nem tudom eljuttatni a parancsokat az erődbe a Fakó-hágónál. Olyan közel vagyok, de mégis mérföldeknek tűnik, mivel többé nem vagyok képes járni, és az erőm is fogytán. Ha egy másik követ, vagy katona megleli ezt a naplót, kérem, hogy juttassa el az erődbe, amíg nem késő. És kérem, hogy mondja meg a feleségemnek, Vatának, hogy Xhaferi mindig szeretni fogja.


patrik1345